Fezejet
1 III | szájjal a lovag úr.~– Attól fél kegyelmességed tán, hogy
2 III | élőkben, se halottakban.~– Nem fél, hogy tüzes parazsat tesznek
3 IV | Gosznowitzer patríciushoz, ki fél fejjel hátrább lépdegél
4 VIII | ebben a dologban érdekelt fél. A ketterhäuschen kulcsait
5 XIV | kidugva rajta a karját, fél kézzel és kurta dákossal
6 XVI | történt pontban tizenkét és fél órakor. Jól megjegyeztem,
7 XVIII | a maga vackába aludni, s fél óra múlva olyan mély csendességvolt
8 XVIII | Azzal a kezében hozott fél csizmáját felrántva a bal
9 XVIII | hogy a sanszok mind a két fél részére teljesen egyenlők.
10 XIX | eredménye, hogy mind a két fél meghosszabbította a fegyvernyugvást
11 XIX | fegyverszünetet azonban mind a két fél fölhasználta emberségesen
12 XIX | a másikban.~No, ha a két fél ilyen nagyon készülődött,
13 XIX | verő szép volt!~Amíg minden fél így készül a nagy csatához,
14 XIX | között van, és hallgatott fél füllel ide, fél füllel amoda…
15 XIX | hallgatott fél füllel ide, fél füllel amoda… Hogy alkudoznak
16 XXI | olyan alakút, mint egy fél dinnye. Szelíd tekintetű
17 XXII | összeperzselt bekecsprémmel, fél bajusszal, fél szakállal;
18 XXII | bekecsprémmel, fél bajusszal, fél szakállal; míg Miklós, akinek
19 XXII | állni, mind a két hadviselő fél óhajtja már azt a csendes
20 XXII | teremtésre akadt, aki tőle nem fél, aki őtet fenyegetni meri.~
21 XXIII | keresik, magukra raknák a fél ország kincsét, akik azt
22 XXV | hímzőráma miatt, mely a fél szobát elfoglalta. Különben
23 XXV | általánosságban mindenik fél óhajtotta már a békét, hanem
24 XXVII | király, akitől mindenki fél, s egy asszony, aki senkitől
25 XXVII | asszony, aki senkitől sem fél~Korponayné nem utazott egyedül.~
26 XXVII | kirohanással: hiszen a megszálló fél éppen ide akarta őt hozni,
27 XXVIII | arisztokrata izomhalmaz, ami fél visszaváltozni azzá, ami
28 XXVIII | kívül sértő és a sértett fél, a barátságos hangulatnak
29 XXIX | hátrafordulva a csikós. Nem is fél ez az asszony semmitől sem;
30 XXXI | akkor ő lesz a megvert fél.~– Maradjon még, nagyasszonyom –
31 XXXI | el tudta hagyni, hogy már fél év óta hírt sem hallott
32 XXXII | ember, aki senkitől sem fél, csak az Úristentől, ~s
33 XXXII | gyermek, aki semmitől sem fél, még a haláltól sem~Garamszeghi
34 XXXII | szíve vagyon s hogy nem fél semmi teremtett lélektől,
35 XXXII | alak volt: egy Jupiter, aki fél a menny kőtől.~Pedig ez
36 XXXII | nem kell félni. Akkor ő fél. Bebújik az üvegkalitkába.
37 XXXII | Egész éjjel elnézném. Ő meg fél tőle. Várj addig. Én aztán
38 XXXIII | hogy mint kell a kilincset fél kézzel lenyomni, aztán a
39 XXXIII | oroszlán barlangjába, nem fél tőle, hogy ez összetépi?~
40 XXXV | de nem adja. Azt mondja, fél, hogy valami el talál belőle
41 XXXVII | van. – Nemcsak a mienk: fél Magyarországé. Az egész
42 XXXVIII| kérdé Löffelholtzné. A fél lába már kinn volt Juliánnának
43 XXXVIII| s majd a nyakát veszté a fél várossal támadt küzdelemben.~
44 XLII | családfákat úgy téphetné most ki fél kezével, mint ahogy az érett
45 XLII | akit megkoszorúzni visznek, fél karjával Pelargus vállára
|