bold = Main text
   Fezejet                                       grey = Comment text

 1 I      |            után. A felemelt kar keze oly finom, átlátszó, még minden
 2 VI     |         nyáron és őszön át gyűjtött, oly módon, hogy a nép kaszájával
 3 X      |             muzulmán hadzsi nem hisz oly fanatikus odaadással a Mahomed
 4 XIII   |         hukkepakk! Mind megeszlek?~S oly vitézül védte a kapualját
 5 XV     |      helyrehozni. Azért is szerették oly igen a katonái; mert ahol
 6 XV     |            harangozzanak már odabenn oly kétségbeesetten, hiszen
 7 XVI    |             zsémbelt a férj.~– Mikor oly édesdeden láttalak aludni.
 8 XVI    |              markolatára tette kezét oly fenyegető arckifejezéssel,
 9 XVII   |             az ajtó zárába, és hozzá oly csalfán mosolyog? Hogy történhetett
10 XVII   |              az egész körülfekvő táj oly elhagyott vadon volt, ahol
11 XIX    |             karjait magáról, s aztán oly erővel taszítá őt el, hogy
12 XIX    |             azzal az arcképpel, amin oly híven van találva ez asszony,
13 XXII   |            szorítá a pecsétes írást.~Oly régen nem kapott már tőle
14 XXII   |              még a halott porában is oly nagyon szerette; s mikor
15 XXII   |          hozzá a megholt felesége, s oly félelmes dolgokat beszélt
16 XXIV   |              a nő kétségbeesetten, s oly erőszakosan szorítá kebléhez
17 XXIV   |             megvédeni azokat, akiket oly nagyon szeret.~Gyóntatópapjáért
18 XXIV   |             el a szívem! Ne szorítsd oly nagyon!~S azzal fuldokolva
19 XXIV   |           változatlan képet; maga is oly mozdulatlan alak, mint az.~
20 XXVII  |            és misemondás nem töri be oly erőszakkal az egek kapuját,
21 XXVIII |         megkövetést az elokvenciának oly tetézett mértékével, az
22 XXVIII | klasszikusokból szedett citátumoknak oly conglomerálásával, hogy
23 XXX    |               miért igyekezett engem oly halálos sietséggel megelőzni?~–
24 XXXI   |        szinte neheztelnek érte, hogy oly soká késik magát prezentálni.
25 XXXI   |              aki nemzete kibékítését oly merész felhasználásával
26 XXXI(1)|          panaszát a hízelgései által oly nagy döntő csapást szerzett
27 XXXII  |       tornyosuló fellegek nyomásától oly forró lett a lég az összeszorult
28 XXXIII |               Igazán megbántad, hogy oly átkozott árulást követtél
29 XXXIV  |          megrendülnek bele; a villám oly apokaliptikus hatalommal
30 XXXIV  |            galambtekintettel asszony oly szörnyű árulást elkövetni,
31 XXXIV  |            Az volt a vétkem, hogy őt oly nagyon szerettem.~– Tudom.
32 XXXV   |            egy kóbor mosoly az ajkon oly bűvrontó lehet, hogy a feltalált
33 XXXV   |      sóhajtott. Mi vigasza legyen az oly szívnek, amiuek már nem
34 XXXV   |            azonban vannak a fátumnak oly erős hatalmai, amik a mi
35 XXXV   |          Minden hiúság, nagyravágyás oly idegen rám nézve, mint a
36 XXXVI  |           meg érette; ezt az Általad oly igen óhajtott levelét a
37 XXXVI  |         véghezvitte, a mi asszonyunk oly igaz és tiszta, mint az
38 XXXVI  |            írni akart vele.~Juliánna oly kérő, oly esdő tekintettel
39 XXXVI  |             vele.~Juliánna oly kérő, oly esdő tekintettel nézett
40 XXXVIII|             a képeskönyvét, ami neki oly jó hasznára volt, mert bizony
41 XXXIX  |              magunkról szappannal.~S oly őszintén nevetett hozzá,
42 XLII   |            sorsát, a király kegyelme oly magasra fogna felemelni,
43 XLII   |           fel érte? – És most, mikor oly közel áll a célhoz, hogy