Fezejet

 1 III |           hátracsavarta a fejét.~– Te Wencezlauz, kóstold meg csak a nyelveddel,
 2 III |         Micsoda szarvasló ez? – kérdi Wencezlauz.~– Az én időmben úgy hítták
 3 III |            volt ez! – fohászkodék fel Wencezlauz úrfi.~– No csak belé ne
 4 III |             kétfejű gyerek? – sürgölé Wencezlauz úrfi rögtönösen.~– No, ezt
 5 IV  |            könnyezik a hidegtől. (Ezt Wencezlauz úrfi mondja, akinek mindenütt
 6 V   |              wittembergai mohos fejű: Wencezlauz úrfi. Így kezdik azt. Azért
 7 V   |            extenebratio”. – Vagy úgy!~Wencezlauz felnyitá a kis ajtót, s
 8 V   |              hogy nyissa ki az ajtót. Wencezlauz úrfi nem találja a kulcslyukat.~
 9 VI  | megbírságolnak – suttogá a háta mögül Wencezlauz úrfi.~– Te mondád, én mondom,
10 VI  |             másikig.~– Menjünk innen, Wencezlauz! – hörgé rekedt hangon e
11 VI  |           másik bíró, Alauda uram. De Wencezlauz már akkor nem volt ott;
12 VIII|           FEJEZET ~A madár a kalitban~Wencezlauz úrfi egészen elemében találta
13 VIII|         Bástya utcából a nagy piacra, Wencezlauz úrfi felkiáltá: „Hopp, Gevatterek!”~–
14 VIII|               a ringyó! – szitkozódék Wencezlauz.~– Bizonyosan boszorkány
15 VIII|           soha el nem fogjuk! – mondá Wencezlauz –, ha mind egymás sarkát
16 VIII|               menekülhetett volna, de Wencezlauz észrevette.~– Ahol fut,
17 VIII|      drabantok visszariadtak tőle, de Wencezlauz csak azért is átölelte a
18 VIII|       felkísérték a városházára.~Elöl Wencezlauz, a kivont schlägerrel az
19 VIII|         rivallt rá, ijedtében vitézül Wencezlauz.~– Hu! Bolond! Bizony nem
20 VIII|           fogtunk.~– No, no! Hol van?~Wencezlauz odavilágított a karos lámpással
21 VIII|          folyvást fenntartani. Alauda Wencezlauz, janitor úr, megbízatik
22 VIII|            fejével felel kelmed róla!~Wencezlauz nagyon vakarta a fejét az
23 XIII|            hóesés. Se alabárdosok, se Wencezlauz nem álltak mellette. Szerencséjük!~
24 XIII|             maga kirendelt posztjára, Wencezlauz veretése mellett.~A lármahangokból
25 XIII|       sárkánykígyótojás! – üvölte fel Wencezlauz, mikor meglátta az üres
26 XIII|            Adjátok ide azt a lámpást.~Wencezlauz kezébe kapta a karikán függő
27 XIII|             Utánam! Előre! – ordított Wencezlauz, s kivont kardjával veszedelmesen
28 XIII|             tanácsot adta neki, akkor Wencezlauz kardja hetet kalimpázott
29 XIII|                szitkozódás zajára meg Wencezlauz segélykiabálásaira több
30 XIII|               az oltást, hidegvérrel. Wencezlauz lármakiabálása idehozta.~–
31 XIII|    Megkerítettük! Az áruló! – kiabált Wencezlauz, de csak messziről mutogatva
32 XIII|               felelt a lovag dacosan. Wencezlauz odakiáltott:~– Hiszen ott
33 XIII|                 Igen! Igen! – kiabált Wencezlauz. – Ő robbantotta fel a lőporos
34 XIII|              amivel az úgy nekiment a Wencezlauz képének, hogy majd a szemét
35 XIV |       történtekről értesítse.~Ezalatt Wencezlauz is előkerült a villamos
36 XIV |          másikat, a többiek egymásét. Wencezlauz hajtotta az üvegkereket.
37 XIV |           mondá a tudós ezermester, s Wencezlauz úrfi újra hozzáfogott nagy
38 XIV |             legjobban keze ügyébe eső Wencezlauz nyakát megragadva ordítá:~–
39 XIV |              mellett. Kendnek, Alauda Wencezlauz a ketterhäuschen mellett
40 XXV |              társaságnak. Akkor aztán Wencezlauz revánsot akart venni, még