Fezejet

 1 VIII   |          a kecsegeorr. Itt valami leány ment keresztül a piacon!~–
 2 VIII   |    körös-körül futnak. A menekülő leány egyik ház alól a másik alá
 3 VIII   |        fogtak semmit.~Az üldözött leány, mikor látta, hogy körülkerítik,
 4 VIII   |          csapat összeért, akkor a leány hirtelen nekiiramodott,
 5 VIII   |      Alauda uramnak nem kellett a leány arcát meglátni: ráismert
 6 VIII   |          messze volt már odáig. A leány és az őrjárat kinnmaradt
 7 VIII   |       további intézkedéseket.~– A leány negyvennyolc óráig itt marad
 8 IX     |      küldemény, akkor az elfogott leány áruló volt: akkor a feje
 9 X      |           elpirult, mint egy szűz leány, ha kigúnyolták, sírt.~Hogy
10 X      |          Hát már, édes, én ezután leány leszek?”~– Maskarába mentek,
11 XI     |          nem értik.~– Szegény kis leány! – mond Belleville. – Kár
12 XI     |          hiába vártak napestig. A leány mint a tüskés borz, összehúzta
13 XI     |        közkonyhára.~Csak a bezárt leány nem nyúlt a maga ételéhez.
14 XIII   |         FEJEZET ~A megszabadított leány – A megjutalmazott udvarló –
15 XIII   |     letépett róla minden ruhát.~A leány teste olyan hideg volt,
16 XIII   |        Egyszer aztán felnyíltak a leány szemei; s bámulva tekintének
17 XIII   |         nyalábra, összecsókolva a leány arcát, szemét, száját.~–
18 XIII   | kiszabadítalak a körmeik közül.~A leány nem szólt semmit; de összetapadó
19 XIII   |            Csúfsággal illettek?~A leány mindenre azt felelte: „Nem,
20 XIII   |          Hej, meg is tartottam.~A leány rémültében összehúzta magát.~–
21 XIII   |     szedve; kitölté a tartalmát a leány elé az ágytakaróra. Valóban
22 XIII   |           ágyból! Érted jönnek!~A leány ijedten szökött fel altából,
23 XIII   |          minden mozdulata elárulá leány voltát.~– Hiszen nem maradsz
24 XIII   |           Hová szökjem? – kérdé a leány hüledezve.~– Ne légy ostoba!
25 XIII   |            haragosan dobbantva.~A leány elhallgatott nagyon.~– No,
26 XIII   |          elárulod vele, hogy szűz leány vagy.~– Mit csináljak?~–
27 XIII   |        seprűzzön ki a városból.~A leány éppen nem volt legényke:
28 XIII   |      átallj előlük elmenekülni.~A leány mégis tétovázott.~– Hallod!
29 XIII   |      vesztegetni való pillanat!~A leány mégis gondolkozott.~Akkor
30 XIII   |        nevet súgott neki: attól a leány szemei egyszerre felnyíltak.~–
31 XIII   |    meglátod. Ő fog ottan várni…~A leány most már gyöngén mosolygott,
32 XIII   |   pisztoly. Te olyan derék, bátor leány vagy ott, ahol veszedelem
33 XIII   |     Megcsókolták egymást, aztán a leány kezébe vette a tolvajlámpást,
34 XVI    |   ablakából, pedig nekem az egész leány, Isten úgy tartson, se ingem,
35 XVI    |       kérdés, hogy hová lett az a leány? Hová lett az én leányom?~
36 XVI    |         Itt a tarsolyomban. Nem a leány! Hehehe! Az nem férne bele.
37 XVII   |           menekült ki az üldözött leány: az utolsó Fabriczius ivadék,
38 XXXVIII|         Blumevitzné, a Fabriczius leány: Juliánna kedvenc kicsikéje.~