Fezejet

 1 VI    |      szeretettel – hebegé vékony hangon a protonotarius –, csak
 2 VI    |       Wencezlauz! – hörgé rekedt hangon e megszégyenítésre a másik
 3 VIII  |        felemelte fejét, és tompa hangon, mintha láthatatlan ellenséggel
 4 IX    |      tábornok, nevetésbe döccenő hangon.~Fabricziusnak éppen nem
 5 IX    |          alatt mondá hideg, halk hangon. – Ha Korponay nem mondta
 6 XII   |      rebegi melegségtől reszkető hangon, karját tárva az érkező
 7 XII   |      akkor kongta el mély, ringó hangon az éjfélt. S a városház
 8 XII   |       torony! – kiáltja berekedt hangon.~Micsoda őrült gondolat
 9 XIII  |     Lehet csalás! – szólt kemény hangon Fabriczius.~– Mi-hit? –
10 XIII  |      gyertyába, aztán álomdadogó hangon azt mondta rá: „Nincs itthon
11 XIV   |   csaknem elvesztve, kenetteljes hangon mondá:~– Moderálja magát
12 XVI   |   kikiáltó a dobszó után harsány hangon olvas fel valamit a kezébe
13 XVI   |        hörgé rekedtségbe mélyedő hangon Belleville lovag.~– Felszólítom
14 XVI   |       veszedelem!~A bíró szigorú hangon mondá a lovagnak:~– Ha a
15 XVI   |      mondá neki szánakozásteljes hangon: – Szegény jó barátom!~Ezen
16 XVI   |    kegyelmedtől! – kiáltá kemény hangon Fabriczius.~Andrássy előkelő
17 XVI   |        bíró uram! – mormogá halk hangon a főúr, s félvállról tekinte
18 XIX   |    előbbeni helyre. Tompa, süket hangon dörmögé:~– Mindegy! Ha az
19 XIX   |        néhány szót intézett halk hangon.~– Vezesd őket ide.~Azután
20 XIX   |     zokogá, könnyeitől fulladozó hangon:~– Átkozott az átkozottak
21 XXII  | csendesség támadt.~Zsófia csengő hangon, mintha arkangyal volna,
22 XXII  |     kiálta, a népzúgást túldörgő hangon:~– Aki el hagyta veszni
23 XXII  |    kezdje meg a támadást. Kemény hangon szólt rá a hatalmaskodó
24 XXII  |          mutatott, tompa, kemény hangon motyogva a szókat.~– Hát
25 XXIII |      Igen! – szólt rideg, kemény hangon. – Ez az ember, ez a mosolygó
26 XXIII |     kezdé Miklós, száraz, kemény hangon. – Te mind megrontod magad
27 XXIV  |        szólt hozzá félig kérdező hangon.~– Nem! – felel a fiú dacosan.~–
28 XXV   |          egészen elütő, bizalmas hangon Löffelholtzné. – Más mulatság
29 XXVI  |     csalogatók, s a legvékonyabb hangon kiáltott.~– Te, Hánzi gyerek!~
30 XXX   | folyamodó hölgynek, s igen meleg hangon biztosítá őt kérelmének
31 XXXI  |       keserűségtől reszkettetett hangon rebegé:~– Fogok új érdemeket
32 XXXIII|     vékony, félelemtől reszketős hangon: „Eh, te Jezabel! Hej, te
33 XXXIII|            Ez a nehéz, elfulladó hangon ejtett szó erősebb hatású
34 XXXIV |        leánya – suttogá fuldokló hangon a megérkezett, lekapva fejéről
35 XXXIV |      gyertyát, s a legcsendesebb hangon szólalt meg.~– Itt vagyok,
36 XXXV  |             kérdé Andrássy olyan hangon, amiben több volt a rémület –
37 XXXVI |          beszéli el ezalatt halk hangon, ami üzeneteket az összeesküvők
38 XLII  |    lelkedet! – szólt kenetteljes hangon az ifjú.~Juliánnát nem bírták