Fezejet

 1 II    |                 templomokba, palotákba.~Annyi viszontagságon századok
 2 III   |               angyalok nem tesznek vele annyi rosszat, mint az asszonyok.
 3 III   |            mamuszokba voltak dugva. Aki annyi embert lábra állított, a
 4 IV    |                s akkor mi egy dáridóban annyi mindent elfogyasztunk, amennyi
 5 IV    |                  ugyebár, kamarás uram, annyi élelmiszer felgarmadolva,
 6 VIII  |                 az úrfinak az ábrázatja annyi gót ábécéjegyet kapott tőlük,
 7 X     |                hol járt kegyelmed, hogy annyi ideje nem láttam?~Korponay
 8 XI    |               cukrot apróra.~De azalatt annyi idő eltelt, hogy mire visszakerült
 9 XIX   |               mást mondani, mást tenni, annyi, mint magamagát megsemmisíteni.~
10 XXII  |                Isten, ha nem hallja meg annyi ajaknak a szózatát, aki
11 XXII  |                 kiált hozzá? De kétszer annyi vérző seb kiált hozzá, és
12 XXIV  |           hagyta el többé. Nem volt már annyi ereje, hogy az ágyból fölkeljen.
13 XXIV  |            Miklós. Zsófiának az indulat annyi erőt adott, hogy föl tudott
14 XXV   |                 Azért jó játék ez, hogy annyi ember vehet benne részt,
15 XXV   |             volt a sok akadály. Azokban annyi személyes érdek, ellenszenv,
16 XXVI  |        Mivelhogy a városunkon mostanság annyi szélhámos, kém és félkézkalmár
17 XXVI  |               süvegét a szemöldökére. – Annyi kovács van, mint Lőcsén
18 XXVII |                után hátra. Kegyelmednek annyi része volt már a dicsőségből,
19 XXVII |                ezt az egy életet, akire annyi népnek szüksége volt!~A
20 XXVIII|               csatája előtt nem tartott annyi beszédet, mint most a szóharcban.
21 XXVIII|                  hogy az ő lakása éppen annyi lépés az ezredeséhez, mint
22 XXX   |            Andernach. – Hisz ezzel csak annyi dolgom volt, hogy neki adtam
23 XXX   |                meg száz szekér, tízszer annyi paraszt, egy egész ezred
24 XXXI  |                az a cifra dolog, aminek annyi bámulója csődült össze?~
25 XXXII |              Zsigmondnak a fejszéje. De annyi bizonyos, hogy a Garamszegi
26 XXXII |              fenyőfák sűrűjébe, ahonnan annyi lik-luk vezet hegyoldalba
27 XXXII |                Hát van-e a heraldikának annyi ágú koronája, amelyik kárpótlást
28 XXXIV |                 sorait. Ahány esztendő, annyi réteg. Mint egy nagy könyv
29 XXXIV |                 voltak; ennyi ezer itt, annyi amott. Ez volt az igazi
30 XXXIV |   üvegkalitkájából, ha mi adunk is neki annyi aranyat, amennyit őtőle
31 XXXIV |                Egy gyönge asszony ellen annyi erős férfinak összeröffenni!
32 XXXIV |            előkerült. A kezdethez elég. Annyi kincs, hogy minden itt levőnek
33 XXXIV | összeesküvésünket, nem vihetett volna-e annyi főurat vérpadra, hogy ugyancsak
34 XXXV  |            borult könyvre mutatva, mely annyi közös emlékével volt tele
35 XXXVI |            Valahány csepp hullott rája,~Annyi áldás szálljon rája.”~A
36 XXXVI |        bizonyítvány volt. Ahány mondás, annyi csapás.~Azt is lehetett
37 XLI   |               valamennyit.~Ahány levél, annyi vérpadra készülő alak.~Készek
38 XLI   |              között egy sem, amelyiktől annyi oka lett volna megijedni,