Fezejet

 1 I      |             vörös kendővel; a hölgy szemei a távolba néznek, egyik
 2 V      |        wittembergai diák volt. Az ő szemei egy-hét (nem két) pohár
 3 VIII   |          nagyot villantak e szóra a szemei. Erre várt ő.~– Már megbocsásson,
 4 X      |     homlokán méltóság, ajkain csáb, szemei hol kékek, hol kékebbek,
 5 XI     |           olyan sokszor megjárták a szemei ezt az utat.~Meg a sutba
 6 XII    |          hódítók, parancsolók, nagy szemei az ábrándosan félig zárt
 7 XII    |           az ajkaiba görcs száll; a szemei megteltek könnyel. Zokogva
 8 XII    |           lovagnak úgy sugárzanak a szemei e szóra.~De a nő ajkpittyesztve
 9 XII    |            volt már a lovag, hogy a szemei lecsukódjanak.~– Csitt!
10 XIII   |            aztán felnyíltak a leány szemei; s bámulva tekintének az
11 XIII   |          súgott neki: attól a leány szemei egyszerre felnyíltak.~–
12 XVI    |         látták, hogy sápad el arca, szemei hogy merednek ki: két kezében
13 XVIII  |              kiálta fel Andrássy. A szemei szikráztak féktelen haragjában,
14 XXII   |      borszesszel. Arca halálsápadt; szemei az üveg merev fényével bámulnak
15 XXII   |        fehér lángban látszott égni, szemei csillagokká nyíltak fel;
16 XXII   |           semmit; de az égre meredő szemei beszéltek.~Azt mondhatták
17 XXII   |              az arca sápadt volt, a szemei vörös karikákkal körülfogva.~
18 XXIV   |          gyermekre. A halálos beteg szemei messze látnak. Megérté egy
19 XXIV   |             keze a levélírónak, s a szemei kápráztak, úgy táncolt előttük
20 XXIV   | selyemruhába van öltöztetve; ajkai, szemei lezárva, két keze összetéve
21 XXVI   |     asztrakán süvegébe, hogy csak a szemei látszottak ki belőle.~Az
22 XXVII  |         országból a szerencsétlenek szemei? Kegyelmed szabadította
23 XXIX   |  keresztülúsztatunk rajta.~A csikós szemei úgy villogtak, jobban, mint
24 XXX    |             már!~Aközben forogtak a szemei, hányta magára a keresztet,
25 XXX    |         hogy keresztbe állnak már a szemei! – dörmögé a kocsmáros,
26 XXXI   |         szemöldökei, varázsló sötét szemei, kevély, nagy, boltozatos
27 XXXI   |          szédülő agya körül; keze a szemei előtt járt, ajka egyszerre
28 XXXI   |         szemek zöldek, mint a dúvad szemei; a lángpírban égő arc, ezzel
29 XXXII  |           Juliánna veszedelmes szép szemei. A labanc vezérből kuruc
30 XXXII  |           ki szeret engem!~Juliánna szemei megteltek könnyel.~– Hogy
31 XXXIII |        dacosan felemelte a fejét, a szemei ragyogtak.~– Bízz rám akármit!
32 XXXIV  |           szempillái alól kisugárzó szemei rávallottak, hogy asszony.~
33 XXXV   |          szót sem tudott kimondani.~Szemei mint az álomjáróé, meredtek
34 XXXV   |         könnybe lábadtak az asszony szemei.~– Óh, uram, ne említse
35 XXXV   |   Juliánnának duplát villámlottak a szemei.~– Köszönöm, óh uram – rebegé
36 XXXVIII|             egyszerre tele lettek a szemei könnyel.~Dokrot Cornides
37 XLII   |        gyermeknév az aranytól! Ha a szemei nem ragyognak többé!~– Fordulj