Fezejet

 1 V     |            beveszi. Azért apostolok ők, akik ilyen malaszttal teljesek.~
 2 V     |              inkább mellé álltak, s ők is segítettek neki ütni
 3 X     |         nagyon örült a kisfiú, hogy ők maskarába mennek.~– A Pelargus
 4 X     |          fejei már tudják jól, hogy ők nem a fejedelemért, nem
 5 XI    |            utcára nyílik az ajtaja. Ők azon járnak be, s az én
 6 XII   |             a műve, s jó, hogy csak ők ketten bírtak róla tudomással.~
 7 XII   |             iránt.~Mennyit mulattak ők ezeken a figurákon: – mikor
 8 XIII  |        egész várostokat! Érdemelnek ők tőled valami kíméletet?
 9 XIII  |           érzed, hogyan melegít? Ha ők nem átallnak egy kisleányra
10 XVI   |        nyelven beszéltek, amit csak ők értenek meg egymás között.~
11 XVI   |         egyik oldalán az asztalnak; ők a bizonyságaim, hogy ott
12 XVI   |           abból, hogy minden helyes ok és ürügy nélkül Korponay
13 XVIII |            Korponayéknak is, amiből ők azonban nem sokat hallának,
14 XIX   |            megerősítse.~– Nem ez az ok. Ott vannak helyettük az
15 XX    |        labancokra. Számra is többek ők, s az elkeseredés oroszlánná
16 XXI   |             a család leányaié volt. Ok ültették oda a rózsákat,
17 XXII  |             csipkés fehér ing volt; ők szolgáltak a misénél, amit
18 XXV   |             ezzel a kíváncsisággal. Ők maguk is érdekelve voltak
19 XXVIII|          iszom a kulacsukból, s még ők fognak a pusztákon, nádasokon
20 XXVIII|        rontottak a stratagémájukon; ők azt akarták, hogy Pálffyt
21 XXVIII| szolgáltasson teljes elégtételt egy ok nélkül megsértett lovag
22 XXX   |            Juliánnát és Krisztinát.~Ők még Majthényban ebédeltek
23 XXXI  |       Korponayné Illésházy Miklóst? Ők egy tekintetben riválisok
24 XXXII |            jó nevelésben részesült, ők a fejedelmi pompával ékeskedő
25 XXXII |             ezek az „indios bravos”-ok, a nem köszöntő tótok, akik
26 XXXIII|      kellene azt nekik megmondanom. Ők nem jöhetnek ide hozzám;
27 XXXIII|     hozzájuk a magam búvó útjain. – Ők várnak rám. De én nem tudok
28 XXXIII|     állhatja ki azon a helyen, ahol ők összegyűltek. – És én mégsem
29 XXXIV |             is prédára ejté, amiket ők együtt Körmöcz- és Selmeczbányából
30 XXXV  |     Szentháromság úgy segéljen! Azt ők nem érik meg! – ordítá fel
31 XXXVI |           Amíg a többiek lármáznak, ők csendesen beszélgetnek együtt.
32 XXXVII|              hogy fusson hát utána; ők, a többiek, futottak a lengyel
33 XXXIX |            ki erről a témáról, hogy ők már egészen kibékültek,
34 XXXIX |  elárulhatom az ő egész tervüket, s ők határozták azt el, hogy
35 XLI   |           tudta, hogy nem ebédelt – ők sem.~Szobájába érve, bezárta
36 XLI   |            egész várukból! Mehetnek ők idegen ajtókra.~És magát