1-500 | 501-926
Fezejet
1 I | ismét megtalálja rajta azt a varázst, mely az ellentmondó
2 I | élő mása valóban megtette azt, amiről emléke fennmaradt;
3 I | fürkésznek utána, hogyan tehette azt? Egyik megoldási mód a másiknak
4 I | nagyvonásokban vázolják azt a női jellemet, amelynek
5 I | történetről, anélkül, hogy azt földerítenék: megérthetetlen
6 I | a bíró sem mert ítélni.~Azt beszélik, hogy ez a nő elárulta
7 II | is egy egész dandár őrzi azt, a legvitézebb kuruc tábornok
8 II | bajuszuk, farkasbőr kacagányuk azt hirdeti, hogy kurucok, hanem
9 II | Nincsenek itt pápisták, akik azt kívánják, hogy a mise alatt
10 II | megőrizték. Körülveszik azt a város nagyjainak, nevezetes
11 III | fel a hátára, mert ha nem azt húzta fel, azonnal visszakergeti,
12 III | akárhogy viaszkolja is össze azt a négy szálat innen-onnan,
13 III | ember, a másodikért pedig azt nem, hogy még fiatal.~Alauda
14 III | férfi, kinek a természet azt a sajátságot adta, hogy
15 III | idejében.)~– Kegyelmed tudhatja azt legjobban, Engelhard szenátor
16 III | Beszélhettek akármit, nem értette azt a templomajtóban álló társaság,
17 III | Más dolgom van, mint azt hallgatni, hogy mit bolondoznak
18 III | az a Pelargus, akinek ha azt mondja az az asszony, hogy
19 III | márványpadlóra, hogy még azt sem tudja ez a wittembergai „
20 III | abrakadabrái segítségével azt a jóslatot szerezte, hogy
21 IV | Mátyás király, s széttekintve azt mondaná: „Csiribiri emberek!”
22 IV | jó Ulászló csak kinyitná azt az ajtót, s kidugva rajta
23 IV | A gyülekezet hallgatta azt nagy áhítattal, csak a szenátorok
24 IV | Kramerius patrícius készíttette azt) a művészien előadott prelúdiumot,
25 IV | egyedül még tovább énekli azt. (Nem miraculum ez, se nem
26 IV | egy sorral elkésett s most azt végzi. Isten hallgassa meg!)~
27 IV | divatja van, annak a hegyébe azt az ónémet palástot, amit
28 IV | ősprivilégiumok jelvényét.~Amint azt fölvették, leülnek a szenátor
29 IV | két szomszédjára nézve, azt látta, hogy mind a ketten
30 IV | pontonként rekapitulálni azt a költséglajstromot.~Hanem
31 IV | kitörülnek is.~A mozgásból azt lehetett kivenni, hogy a
32 IV | forint!~Ő ijedt meg, mikor azt látta, hogy senki sem ijed
33 IV | tudom! Mert ha olcsó volna. azt adnák a tehénnek, nem a
34 V | Wencezlauz úrfi. Így kezdik azt. Azért mégis szenátor lesz
35 V | majdan odalenn elmondhassa azt a sokak által ismeretes
36 V | gönci hordókban rejtegették azt, ami harmadfél akót tartalmaz.
37 V | elfogyasztani kötelesség; azt másnapra fennhagyni nem
38 V | ónémet hivatalpalástot, azt sorba felaggatták a lépcsőgádor
39 VI | Hogy miket szenvedtem ott, azt talán az arcom is megmutatja.
40 VI | alatt? Két esztendeig védte azt a várat a hős Zrínyi Ilona,
41 VI | rajta van. Mérgesen tépte le azt magáról és botjára göngyölítve,
42 VI | példabeszédet érteni. Mert tudja azt mindenki nagyon jól, hogy
43 VI | felesége az ő férjének, azt ugyan minden útjában követheti;
44 VI | a tanácsülést solválta, azt kérdé tőle Pobszt szenátor
45 VII | ajtajáról, s egészen kitárta azt; lássa, akinek szeme van,
46 VII | vaskezét mindenki. Másfelől azt is tudták felőle, hogy Rákóczi
47 VIII | gyertya égen hogy oltsák azt el. Egy kuruc hajdút is
48 VIII | ketterhäuschennek őrtüzet kell rakni, s azt folyvást fenntartani. Alauda
49 IX | éjjeli órában talpon volt, azt most ne kutassuk, hanem
50 IX | strázsákat, mi történt; azok azt mondják, az ével egy kóborló
51 IX | leányt fogtak el az utcán, s azt a rendelet szerint a pellengérkalitba
52 IX | szepesi, sárosi hajdúságnak. Azt most a császári hadvezér
53 IX | visszaszökött.~– Nem hiszem, hogy azt tegye. Löffelholtz tábornok
54 IX | hogy úgy van. Nem ismerem azt az urat. Hanem a feleségét,
55 IX | urat. Hanem a feleségét, azt ismerem. Azonban hát ez
56 IX | erővel verve vissza, hozza be azt a kapun.~– S ez a feladat
57 IX | ölelkezésük lehet.~– Hát én azt nem tudhatom. Én nem strázsálom
58 IX | akkor az sem közölhette azt egy harmadikkal, az a harmadik
59 IX | feleségének, az pedig megüzente azt a szökni kész császári tisztnek,
60 IX | sújtani kell; azért kívánom azt, hogy a vaskalit zárának
61 IX | gyermekemért; mondja nekem is azt, amit azoknak mondott: „
62 X | legények közül meghallja?~Igaz. Azt a híres szvihrovai nótát
63 X | beteszi az ablakot; biz azt most jó nem tartani sokáig
64 X | szét a kapu alatt, amint azt nyitva találja, de kapust
65 X | kávéőrlő malom. Az csinálja azt a sajátságos reszelő kereplést.~–
66 X | kegyelmed, fel ne lökje azt a tepsit, ami már tele van
67 X | dolog, kedvesem. A tanács azt a rendeletet adta ki, hogy
68 X | Ne forgassa olyan sebesen azt a kávédarálót, hiszen kirontja
69 X | kegyelmed engemet, hanem fogja azt az összekötött kácsatollat,
70 X | annak olyan nagy a díja?~– Azt nem szabad megmondanom.~–
71 X | megyek, s ha haragszol, azt nagyon jól teszed. Haragos
72 X | birtok! Hanem hát annak, aki azt megszerzi, meg is kell adni
73 X | kinek a számára készítették azt útravalónak, ha őróla megfeledkeztek?~
74 X | Sokat nevettek rajta – s ő azt is hálával fogadta.~Akik
75 X | s megülepedett, leszűrte azt szépen az ezüst kannácskába,
76 X | hogy ez az ő kötelessége; azt is tudta, hogy az úrnőnek
77 X | kávécskádat.~– Elébb innám én azt a kávét; Istenke nem éhes,
78 X | hogy igazat mondtam?~– Azt gondolja kegyelmed?~– Nem
79 X | kapitulációja felől alkudozni. Hanem azt is tudom, hogy ez az alkudozás
80 X | számunkra, mely idő alatt azt az élelmiszert és puskaport,
81 X | De hát ő ezt választotta; azt hitte, hogy nem is találják
82 X | előbb csipkés főkötővel, azt azután még letakarta fehér
83 X | beszédbe ne eredj senkivel. Azt mondd, csak tótul tudsz.
84 X | Ne sokat búcsúzzunk. Azt nem szeretem. Talán még
85 XI | különben is franciául folyik, s azt Lőcsén nem értik.~– Szegény
86 XI | Pedig hiszen ő dalolta azt a vigasztaló nótát hozzá.)~
87 XI | hozzá.)~Belleville lovag azt hiszi, hogy ő felfogta ennek
88 XI | szemtelenség.~– Köszönöm. Azt mondja el az epigramm, hogy
89 XI | bizonyítványára a hódolatomnak.~– Azt csak mi tudjuk ketten: én
90 XI | Belleville lovagról nem mondja azt senki, hogy megfutott egy
91 XI | elkezdett esni, a szél befútta azt a ketrec ritka rácsán; a
92 XI | egészen fehér lett tőle; azt sem rázta le magáról.~A
93 XI | nap nem tett egyebet, mint azt az egyre változó jelenetet
94 XI | szenvedte vele.~És mégis azt tudta mondani Belleville
95 XI | alabárdos megtette neki azt a szívességet (jószívű ember
96 XI | tésztamaradékából készül.) Azt biz a tepsiben felejtették,
97 XI | amit leharapott belőle, azt mindjárt ki is köpte. Így
98 XI | néznivaló.~A hölgy aztán azt az időtöltést találta ki,
99 XI | S talán elaludta volna azt az egész rémtettekre felhívott
100 XI | már nem is baj. A fejfájás azt jelenti, fiatalok vagyunk,
101 XI | panaszkodik.~Mind ismeri azt már a doktor. A két oldalzsebe
102 XI | tartá a pilulás üveget, s azt látta, hogy csak négy van
103 XII | szürcsölgetni, mint a bort: azt egyszerre kell felhajtani.~
104 XII | képmását. De aztán mégsem azt tette, hanem a meghajtott
105 XII | nevetve.~– Mit beszélsz!~– Azt, hogy még ma nem ettem semmit.~–
106 XII | S kegyelmed kérdheti azt, hogy miért?~E szónál oda
107 XII | stílű táblázathoz lépett, s azt egy taszítással jobbra-balra
108 XII | asszonyi természetét, hogy azt a szakácsremekben összeállított
109 XII | szájába dugja, annak kell azt megenni.~Vannak fogadások,
110 XII | vissza nem tartható. Erezte azt, s mind a két tenyerével
111 XII | egyszerre csak fittyet vet, s azt mondja:~– Ejh, használjuk
112 XII | szent István koronáját, azt összedrótozni igyekezik.
113 XII | annak a két embernek, aki azt egyesült tehetséggel létrehozta,
114 XII | annyit! De ugyan hagyja azt a pákoszkodást. Bizony ide
115 XII | Bizony ide rajzolom a kezébe azt a pálinkás butykost – zsémbelődék
116 XII | nótát is; sokszor eldalolták azt úgy, hogy ő is hallotta.
117 XII | az utolsó verset, bizony azt is megcsókolta volna érte.~
118 XII | felköszönt egy szép hölgy, azt megszokták csókolni. A hála,
119 XII | ma. Maga is megsokallta azt, s a legvidámabb kacagás
120 XII | bánat, félre bú! Danold újra azt az én nótámat! Mit csinál
121 XII | vele a nyolcadik pohár?~Már azt nem éneklik fennhangon,
122 XII | felnyitom, már nem vagy itten, azt hiszem, csak álmodtalak.~
123 XII | semmi, csak az én szívem, azt hallod.~– Nem tudom, mi
124 XII | Az ám. Mert én mindig azt kívánom: „De csak vígy a
125 XII | Micsoda őrült gondolat volt azt a két hajfürtöt egymásba
126 XII | kötve tartja.~Nincs idő azt most kibontogatni.~– Vágd
127 XIII | Hogy alélt volt és dermedt, azt érezheté.~Ott lefekteté
128 XIII | illettek?~A leány mindenre azt felelte: „Nem, nem.”~– Láttam!
129 XIII | sem tettem, mindig csak azt néztem. Magamat átkoztam;
130 XIII | rajzolt alakok vannak, s azt fogja mondani, „nagyon szép
131 XIII | féloldalt a fehér vállára. S azt mondá magában:~– Lám, a
132 XIII | alabárdjaikkal, mintha itt azt az egy szál leányt őrzik,
133 XIII | lovag gondolt erre, mikor azt a bolondot tette; volt rá
134 XIII | egy bajt nem sejtett meg. Azt, hogy a ketterhäuschentől
135 XIII | Világos.~– Adjátok ide azt a lámpást.~Wencezlauz kezébe
136 XIII | kell őt fegyverezni!~– S azt te fogod megtenni? Te égmeszelő!
137 XIII | égmeszelő! Hát fogd jól azt a kardot!~De már mikor azt
138 XIII | azt a kardot!~De már mikor azt a tanácsot adta neki, akkor
139 XIII | Hová rejtette a leányt?~– Azt nem mondom meg.~Azt is mondhatta
140 XIII | leányt?~– Azt nem mondom meg.~Azt is mondhatta volna, hogy
141 XIII | hangját felismerte, akkor azt mondta, hogy „mindjárt!”.~
142 XIII | bevette-e őket valaki?~– Hát azt megmondja az ápolónő, aki
143 XIII | aztán álomdadogó hangon azt mondta rá: „Nincs itthon
144 XIII | oldalzsebeihez kapott, s aztán azt felelte: „Három peták egy
145 XIII | peták egy forint!” Ez most azt álmodja, hogy a konyhapénzről
146 XIII | amint meglátta Wencezlauzt, azt mondá neki:~– Carissime!
147 XIII | ne sétáljon.~Fabriczius azt mondá a doktornak:~– No,
148 XIII | kegyelmednek, amikor jár, azt elhiszem, hanem hogy a páciense
149 XIV | szegletén bekanyarodva, meglátja azt a nagy tomboló tömeget a
150 XIV | az irhát ebben a nyomban, azt mondom, mert ha én megeszlek
151 XIV | tért a piacon, amelyben azt az előrenyomuló kuruc huszárság
152 XIV | Belleville elhullott kardjára. Azt is felvette, a kezébe adta
153 XIV | heverve a párnáin, csakugyan azt hitte, hogy feleségét tortúrázzák.
154 XIV | alakja, a villamos gép s az azt hajtó hóhérlegény.~Éktelen
155 XIV | Belleville lovag.~– Magam is azt tartom – szólt Fabriczius. –
156 XIV | feléje.~– Mit vétettem? Azt, hogy nem akadályoztam meg
157 XV | városi polgárcéhek, amint azt látták, hogy a támadó ellenség
158 XV | idejöttek. Dobják csak el azt a nyársat; aztán fogják
159 XV | Belleville lovagot; mert azt az éjjel hazakerült Korponay
160 XV | egész ív papírra, intézvén azt Korponay János kapitány
161 XV | haját fésülte; ő nem tette azt a hebehurgyaságot, hogy
162 XV | hanem olyan szépen elfonta azt a meglevő haja közé, hogy
163 XV | valami múzeumban volnának; azt nem is említve, hogy az
164 XV | hogy ki adta, miért adta azt a lőcsei eklézsiának, a
165 XV | hogy a gyülekezet utoljára azt sem tudta, ki prédikál itt
166 XV | szónoklatot. Az urak most azt a pompás orgonát bámulni
167 XVI | törvényszék~Andrássy István azt olvasta le a szenátor urak
168 XVI | arcáról, hogy ezek most azt mondják magukban: „Hej,
169 XVI | visszafordulva Alauda uramhoz, azt kérdezé:~– Nini! Mondja
170 XVI | küldött föltételek közé azt is, hogy a császáriak a
171 XVI | nem hagyta magától vétetni azt a szerencsét, hogy egy ilyen
172 XVI | vasárnap.~Mikor Fabriczius azt parancsolja, hogy le kell
173 XVI | parancsolattal; de én először azt üzentem neki vissza, hogy
174 XVI | parancsoljon őkegyelme.~– No, no! Azt nem jól tetted.~– Most utóbbat
175 XVI | lovaggal meg teveled?~– Hát azt én hogy tudnám, füles bagolykám,
176 XVI | fegyvertársak vagyunk.~A porkoláb azt tartotta, hogy az okosabb
177 XVI | küldötte convoit; nekem kellett azt ide bekísérnem. Odáig könnyű
178 XVI | elég lesz. Szabad lesz még azt is megtudnom, hogy méltóztatik-e
179 XVI | tesz semmit. Szabad még azt kérdeznem, hogy milyen idős
180 XVI | Egészséges vagyok.~– Nem azt tudakoltam. Hanem, hogy
181 XVI | beszélni kegyelmednek!~– Azt gondoltam, tanúnak jöttek
182 XVI | Csak nem akarja ön ezzel azt mondani, hogy tolvajt néz
183 XVI | a kínzókamarára mutatva, azt mondá csendesen:~– Figyelmeztetem
184 XVI | összefüggése van egymással, azt majd a tekintetes törvényszék
185 XVI | ketrecbörtön kulcsaihoz?~– Azt pedig nem fogja tőlem megtudni
186 XVI | nemes vér van, nem tudja azt megtagadni, mikor asszonyról
187 XVI | megszokott módon kétfelé simítsa azt a halántékain – a levágott
188 XVI | kuruc tisztek tetszésével, azt tanúsítá a kardtokok csörömpölése.~
189 XVI | zárt pecsét függött alá. Azt odanyújtá a jegyzőnek.~–
190 XVI | bejutottam ostromlott városunkba, azt találtam, hogy a megszálló
191 XVI | alkudozás kezdetett; megtudva azt, hogy az alku pontjait Czelder
192 XVI | szigorú tilalom ellenére. Azt a pellengérketrecbe zárják.
193 XVI | világosodott a láthatára, azt lehet gyanítani abból, hogy
194 XVI | vállára téve a kezét, s azt mondá neki szánakozásteljes
195 XVI | fogta el a csoda. Szentül azt hitte, hogy Belleville lovag
196 XVI | fordította félre a fejét. Tudta ő azt jól, hogy ki lenne képes
197 XVI | hogy mire való volt neki azt a fogadott böjtölést színlelni
198 XVI | leányrablást, kockáztatva azt, hogy ha rajtakapják, magát
199 XVI | mondja meg igazán, hova tette azt a leányt onnan a ketrecből.~
200 XVI | ezt a bírói széket; meg azt a rozoga fejedelmi trónust.”
201 XVI | ismeretes hang volt, hogy aki azt meghallotta, rögtön tudta,
202 XVI | közben akciózik, az ember azt hiszi, hogy hat könyöke
203 XVI | Ha nagyon nevetnek rajta, azt hiszi, hogy nagyon szeretik.~
204 XVI | gyűlöletébe és haragjába, azt őelőtte semmi purgatórium
205 XVI | veszekedők közé odalép, s azt mondja nekik: „Ugyan ne
206 XVI | magának a drabantok között, azt ölelte nyakon, és csókolta
207 XVI | hogy itt törvényszék van; azt meg éppenséggel nem is sejti,
208 XVI | félrehúzott az asztaltól; azt hitte, el van fáradva, bizonyosan
209 XVI | mester. De hát tudta is azt Czelder, hogy az a hóhér,
210 XVI | az ajándékhozótól.~– Mi azt hittük, ott tartanak fogságban –
211 XVI | röpült. Ámbár nekem nem jött azt bejelenteni Belleville colonell
212 XVI | Tegnap – nem tegnapelőtt – (azt se tudom már, melyik volt
213 XVI | volna, akkor találta. Ebből azt olvassa, hogy egyike a tiroli
214 XVI | ilyen biztatásra magam is azt tettem volna, amit Blumevitz
215 XVI | fegyverszünet tartott.~– Hát azt is majd elmondom, kedves
216 XVI | ő végre is minden pontra azt mondta, hogy „No, majd meglássuk!
217 XVI | keresztülfutott, amiben pedig azt hittem, hogy legjobban meg
218 XVI | az impetrálókat. Erre is azt mondta, hogy „no, az természetes”.~(
219 XVI | zaj támadt. A szenátorok azt merőben tragikus dolognak
220 XVI | barátom – mondá Löffelholtz –, azt ugyan mondhatom, hogy a
221 XVI | feltételsorozatot, amiről azt hiszi, hogy annak minden
222 XVI | amíg mi afölött alkudozunk, azt az időt felhasználja arra,
223 XVI | tőlünk.~– S kitől tudhatta azt meg Blumevitz?~– Hát a titok
224 XVI | lovasságunkat a convoi elé vezeti?~– Azt bizony elfelejtettem tőle
225 XVI | vissza nem megyek érte. Hanem azt értésemre adta, hogy Löffelholtz
226 XVI | megtörésének tartja. s nemcsak azt teszi, hogy a dragonyosezredét
227 XVI | denique pokoli kín volt, azt tudnom, hogy minő veszedelem
228 XVI | Löffelholtz –, a lőcsei nobiliknek azt a kívánságát, hogy a templom
229 XVI | Mikor aztán végigolvasta azt; mint a gutaütött lerogy
230 XVI | Nem kívánok semmit. – Még azt sem, hogy a templom mellé
231 XVII | csak víz volna az árokban, azt mondhatnók, át lehetett
232 XVII | vegye senki.~A história azt mondja, hogy így történt: –
233 XVII | mert a megszálló ellenség azt a stratagémát követte, hogy
234 XVII | Wünschelruthe” segélyével azt a föld alatti rejtőző forrást,
235 XVII | messzeségekre. Ezekkel készítteté el azt a titkos vízvezetőt, ami
236 XVII | férfiágát bezárta, közölte azt a leányával, egyetlen örökösével,
237 XVIII | Abban a levélben pedig, ami azt a kemény természetű embert,
238 XVIII | rendkívüli dolog nem volt.~Aki azt hiszi, hogy no, most mindjárt
239 XVIII | Fabriczius mellett, elkezdték azt a hosszú szentiványi nótát
240 XVIII | kiszáradt tőle a torkuk, azt gondolták, hogy a halottakat
241 XVIII | tarsolyaikból, elkezdték zengeni azt a zsolozsmát:~Dies irae,
242 XVIII | kiáltott fel:~– Hagyjátok abba azt a pápista nótát!~S a diákoknak
243 XVIII | egy bálványkép, akinek, ha azt mondja az ember: „most jer
244 XVIII | is utánamegy, s ha megint azt mondja neki: „megint térjünk
245 XVIII | sem ott el nem hagyja. Azt sem tudja már, mikor volt
246 XVIII | ébren, mikor álmodott? Csak azt tudja, hogy mindkettőben
247 XVIII | halotti zsolozsmákat, hát azt bizony mind tökéletes bolondságnak
248 XVIII | csendességvolt Lőcse falai közt, hogy azt még a bakter kiáltása sem
249 XVIII | a havat. Ez ellen pedig azt a furfangot találta ki a
250 XVIII | a városban az ellenség.~Azt az őrjáratot, mely az Andrássy
251 XVIII | fölverték az alvó várost.~– Azt megtehette excellenciád! –
252 XVIII | a kezében lámpás volt, s azt – nyavalyást – tolta maga
253 XVIII | Fölkelek még a sírból is, ha azt mondják: „itt a német!” –
254 XVIII | oldalatokon! Rajta, fiúk! Azt a zsoltárt: „Erős várunk
255 XVIII | hogy bocsássa alá nyugodtan azt a kardot, mert ha valami
256 XVIII | Elveszti magát!~– Ki bánja azt most? – dörmögi az asszony.~–
257 XVIII | megkapja a kilincsét, s azt kiáltva a katonáknak: „lóduljatok,
258 XVIII | csalfaság. Más is tudja azt, hogy „à un renard, un renard
259 XVIII | Hallják önök mind a ketten azt a trombitaszót a Bástya
260 XVIII | az a fehér asszony.~– Én azt hiszem – szólt Juliánna,
261 XVIII | menyecskének, az belülről is akarta azt látni. Olvasni akart. –
262 XVIII | hogy megmutassam:~– Kérem. Azt is átnézte.~– Rendben van.
263 XVIII | álltak, meg is értették azt, de a városház táján csoportosuló
264 XVIII | ablakba. De hol van ilyen? Azt Andrássy nem tartogatja
265 XVIII | függesztessék föl addig, amíg azt be nem vonják.~
266 XIX | igenis. De kegyelmed át fogja azt látni, hogy ezek a feltételek
267 XIX | vinni az ellenségeskedést.~– Azt nem mondtam, hogy így akarom,
268 XIX | megmásítsa, igen sokan. Nem azt akarom kétségbevonni, hogy
269 XIX | ahelyett a fehér kendő helyett, azt a másik piros nyakbavetőt
270 XIX | királynak, s a többi, látva azt, hogy a meghódoltak kegyelemmel
271 XIX | maradt a háború folytatására, azt most már csak az orosz cárban
272 XIX | királyukéra?~– Erre határozottan azt felelem, hogy „nem!” De
273 XIX | kegyelmed nem teszi le, azt elhiszem, de hogy más nem
274 XIX | Mit akar ezzel mondani?~– Azt, hogy minden szentnek maga
275 XIX | Heister éppen odaindult, azt ostrom alá venni. Kegyelmed
276 XIX | feleségét, a kövek elvégzik azt maguktól. Vagy kegyelmed
277 XIX | kegyelmetek elfogadni?~– Igenis, azt kívánjuk, hogy aki nem akar
278 XIX | Kegyelmed szíve szerint elítéli azt az egész tábort, amellyel
279 XIX | meggyőződés vezérel át: azt meg tudják becsülni, és
280 XIX | nem olvassa el kegyelmed azt a levelet, amit az asztalán
281 XIX | fejével.~– Ahán! Ismerem én azt.~– Csatoljuk a többi akták
282 XIX | köszörült a torkán a tábornok, s azt mondá, mintegy magának beszélve:~–
283 XIX | császár ruházza át a kisfiára azt a donációt, amivel Rákóczi
284 XIX | hogy a férje vissza fogná azt utasítani.~Andrássy megdöbbent. –
285 XIX | Andrássy megdöbbent. – Azt hiszi, óbester úr?~– Úgy
286 XIX | hogy az apa el ne vihesse azt magával.~– Mikor történt
287 XIX | vontatott be az udvarra, azt a piac felőli kapunak szegezteté.~
288 XIX | rakva.~Fabriczius még mindig azt hitte, hogy a császári katonaság
289 XIX | németnek is van eszel~Az meg azt gondolta ki, hogy a vízvezeték
290 XIX | már az öltözetével.~Mikor azt a dühöngő alakot berohanni
291 XIX | nyílott.~Szegény bolond! Azt gondolta, hogy ott van a
292 XIX | kivallja.~De iszen kereshette azt már!~Nem feküdt az többé
293 XIX | hogy még rá is szedik! Azt hitte, a hátulsó ajtón menekült
294 XIX | minket, mint mi őtet!~– De azt bizony ne cselekedd! – kiabált
295 XIX | Én!~– Sajnálod eltemetni azt az asszonyt, aki megcsalt;
296 XIX | egyesült erővel segített azt a lobogó tűzrakásba beléhajítani.~
297 XIX | kíváncsiak vévighallgatni, azt elhiheti az ember; de úgy
298 XIX | zsákból kiomló porba, s azt szétmorzsolgatta a tenyerében.~
299 XIX | fekete porral.~Ha valakinek azt mondták volna, hogy az aranyai,
300 XIX | ruhát talált a feleségétől, azt hasogatta szilánkra; az
301 XX | beszélnek? A pápista harang azt mondja: „Boooldog Isten,
302 XX | hooonnan élünk?”, a kálvinista azt mondja: „Nincsen kenyér
303 XX | szép stájer „langaus”-t: azt járjad. Most hirdetik ki
304 XX | fáj! Ne sírj, öreg! Hadd azt a gyerekeknek. Teleírták
305 XX | kutyabőrt? Megugattatom én azt a kutyabőrt, hogy úgy fog
306 XX | éji öltöny felett viselt; azt felkapta, feltűzte a nyoszolya
307 XX | egyes-egyedül a németek közé.~Azt ezek nagy hirtelen körülfogták:
308 XXI | sok veréb, mintha ő tudná azt legjobban elolvasni.~Százhetvenhárom
309 XXI | potentátnak a várat ki ne adja, azt felelte neki Miklós:~– Nem
310 XXI | kiborotválva.~Ő maga is tudta azt, hogy milyen szelíd, jámbor
311 XXI | soha imádkozni.~Ő ugyan azt állította, hogy az templom
312 XXI | tudhatta, hogy mikor ő azt mondja: „gyerünk a templomba?”,
313 XXI | a templomba?”, akkor ez azt teszi, hogy „pince”, a cinterem
314 XXI | volt. A rajongásig szerette azt a két kisfiút, az István
315 XXI | s ment velük játszani.~Azt mondta, hogy ő neveli őket.~
316 XXI | prépost lehetne; hanem ő nem azt értette nevelés alatt, hogy
317 XXI | görbe karddal verekedni. Azt is megengedte nekik, hogy
318 XXI | fiúknak szédelgős lett a feje, azt mondta az anyjuknak, a sok
319 XXI | öltözetében: ki találja azt el kétszáz lépésnyiről?
320 XXI | volt az almáriom; ő adta azt Andrássy Istvánnak, mikor
321 XXI | jött vissza); lóháton veri azt a hosszú rézdobot, s ezt
322 XXI | Itt írta Charicleáját, s azt is Andrássynénak dedikálta.~
323 XXI | villámcsapás szakította azt be. Az erőszakkal lehántolt
324 XXI | alá a nyirkos falakon, s azt a fenyőfát ott az Isten-szobor
325 XXI | hátuk mögött, azalatt Zsófia azt művelte, hogy összeszedte
326 XXI | szenvedést, s ha megorvosolta azt; elhallgatott vele, senki
327 XXI | kálvinista, zsidó? Elég volt azt tudnia, hogy szerencsétlen.
328 XXI | magánál virtusul emleget, azt a mást hívőnél is annak
329 XXII | közé.~Csak sivatagokat? Hát azt a kis átjáró fülkét, ott
330 XXII | vezérségen levő uraikat, s azt tartották hősi önfeláldozásnak:
331 XXII | dugtak a lábujjai közé, s azt meggyújtották: így rúgatják
332 XXII | ezt a „füstös misét”, mint azt a másikat odafenn.~A kuruc
333 XXII | támadt.~– Te, rajkó! Láttad azt a magas szál karót ott a
334 XXII | várba?~– Láttam igenis. Azt gondoltam, lakodalom van
335 XXII | lakodalom van a háznál, azt jelenti.~– No, hát tudd
336 XXII | Lőcse felvan adva!”, hál azt én, Isten Jézus, megváltó
337 XXII | elfelejtse, mielőtt végrehajtatná azt.)~Miklós hevesen törte fel
338 XXII | kezével messze eltartva azt magától, hogy a medence
339 XXII | belévilágítson, elkezdte azt olvasni.~Eleinte táncoltak
340 XXII | dervisgenerálisnak.~Tépi darabokra azt a gyászlevelet, tépi tíz
341 XXII | sietség, akit hátul kapott, azt ütötte agyba-főbe a Bebek
342 XXII | s amint megtudta, hogy azt a templomban találja, befurakodott
343 XXII | kálvinista isteni tisztelet. Azt már nem kellett a fiúknak
344 XXII | az ő jelenlétének kellett azt tanúsítani, hogy a türelem
345 XXII | Azok pedig erős éneklők: azt tartják, hogy ha az ember
346 XXII | üzenetet.~Két kör vette azt körül, egy vaskör meg egy
347 XXII | tudomása: sejtelme sem. Ő csak azt tudta, hogy a császári seregek
348 XXII | hadviselő fél óhajtja már azt a csendes időt, ahol sebeit
349 XXII | kitörült sorokban?~Kár volt azt a levelet itt a templomban
350 XXII | prépost ezüstös pásztorbotja, azt felragadja, s mint ahogy
351 XXII | botvívásnál, megpörgeti azt az ujjai közt, s odarivall
352 XXII | moslék a kutyáknak!~Mindenki azt mondja magában: „Ez most
353 XXII | mind egy karikára fűzött, s azt az öve mellé akasztotta.~
354 XXII | úgy szétverte őket, hogy azt se tudták, hányfelé szaladjanak.
355 XXII | Azután elmondta az anya azt a másik regét, a nagyapa
356 XXII | bácsi? Ő maga is barát volt. Azt mondja, ne higgyünk semmit,
357 XXII | az egész. Maguk se hiszik azt. A szentek is csak olyan
358 XXII | fejét, a kebléhez szorítva azt. Nem szólt semmit; de az
359 XXII | meredő szemei beszéltek.~Azt mondhatták talán: „Óh uram,
360 XXII | lesz nekik is meghallani azt, amit ma beszélünk.~Zsófia
361 XXII | kegyelmed az Istent, a népet, és azt, akinek most hátat fordít.~–
362 XXII | Isten, a nép és az uram. Azt mondod, hogy azoknak nem
363 XXII | az éneklő madarak fogják azt tenni.~– Ne disputáljunk
364 XXII | édes ángyom! Ismerem én azt az urat, szolgáltam nála,
365 XXII | tudnám is, hogy hol van? De azt sem tudom. Lám, minden templomban
366 XXII | elveszni bennünket!” Hallja ő azt? Érti ő azt? Sújt, mikor
367 XXII | bennünket!” Hallja ő azt? Érti ő azt? Sújt, mikor áldást kérnek
368 XXII | áldást kérnek tőle. Elgázolja azt, aki könyörög! Kaput nyitogat
369 XXII | Azért, hogy tanulják azt a névtelen bűnt még az apjukban
370 XXII | büntetést az apagyilkosra; azt mondták: a bűn lehetetlen,
371 XXII | ángyom? Te magad is vetted azt a gyászlevelet, amelyben
372 XXII | miért ne tehette volna azt Andrássy István! – Ti, akik
373 XXII | nem laktatok jól a vérrel, azt mondjátok, áruló volt, aki
374 XXII | azóta mindig özvegy vagyok. Azt mondod, hol van az Isten,
375 XXII | Andrássy ivadék elfeledheted azt, hogy ősszülőid egy öltő
376 XXII | a két gyermek itten, ha azt a szíve ide vonzza vissza,
377 XXII | fenyegetést ki tud mondani, az azt meg is tudja tenni.~– Azért
378 XXII | fogadtál, miért csináltam azt a botrányt ott az imádkozóházban?
379 XXII | ez a próba bekövetkezzék. Azt a várat, ahol én és két
380 XXII | küszöbét át akarod lépni, hogy azt megszentségtelenítsd, én
381 XXII | egyszer a fejét, s meglátta azt a diadalmaskodó csoportot,
382 XXII | anyjának ölébe kapaszkodik, s azt csókjaival halmozza el,
383 XXII | motyogva a szókat.~– Hát te azt hiszed, szent asszony, hogy
384 XXII | elhatározása.~Szólt.~– Te azt mondád nekem, hogy ha én
385 XXII | öleljen, hanem hogy ide hozza azt az asszonyt, azt a százszorszép
386 XXII | ide hozza azt az asszonyt, azt a százszorszép ördögöt,
387 XXIII | akiknek a szeme megszokta már azt, nagyon is jól tudnak látni
388 XXIII | példálóznak egymás latorságára, s azt az asszonyok is hallhatják –
389 XXIII | tetszik neki, ha a férjeikről azt a hírt hallják, hogy asszonyok
390 XXIII | kegyetlennek lenni.~Gyűlölte azt az asszonyt, aki felől tudta,
391 XXIII | magának. – Át akarta oltani azt a gyűlöletet Zsófiának a
392 XXIII | nótáját. Eldanolja neked azt a Ferkó úgy, hogy szebben
393 XXIII | árát a tiltott örömnek, azt mondom rá, drágán adják,
394 XXIII | tagadni a mai napon?~– Csak azt hiszem, amiről valódi tudomásom
395 XXIII | s elég, hogy megtagadd, azt tudnod, hogy jó.~– Hát ne
396 XXIII | körülfogják a lángok.~Hiszi még azt is, ami lehetetlen. Elhiszi
397 XXIII | lehetetlen. Elhiszi még azt is, aminek az ellenkezőjét
398 XXIII | elég neki, hogy maga hiszi, azt akarja, hogy minden ember
399 XXIII | kemencepadkáján ülve, s azt egy jól megfizetett posta
400 XXIII | apáért, azok utána mondják azt: a nagyobb nagy ásítozva,
401 XXIII | irhabőr.~Zsófia nem tudta neki azt mondani, hogy „hozott Isten”.
402 XXIII | felőlem. Egészen jól vagyok.~– Azt csak mondod. Én az ellenkezőt
403 XXIII | falvainkban én vagyok az asszony. Azt is az uram hagyta így. Ha
404 XXIII | olyan, mint eddig volt, s azt még eddig senki se fogta
405 XXIII | koldusápolás mellett – még azt is teszed, hogy levelet
406 XXIII | valahára tűzbe jönni látlak. Azt hittem, fogadásod tartja,
407 XXIII | szolgáltál rá. Mit bánom én azt, ha te mindennap százszor
408 XXIII | írod is Andrássy Istvánnak azt, hogy: édesem, kedvesem,
409 XXIII | vádat.~– Ugye, megírtad neki azt is, hogy ha jön Gömörbe,
410 XXIII | fél ország kincsét, akik azt mondják: „édes hazám!”,
411 XXIII | szakáll! (Úgy megrángatta azt, mintha haragban volna vele.)
412 XXIII | lábáról leverte.~A frajjának azt is megmondta a dervisgenerális,
413 XXIII | hogy odafigyel. De még azt is meg tudta ítélni, hogy
414 XXIII | hogy mik azok a nóták, azt nem mondta el az anyjának.~
415 XXIV | az életereje.~Óhajtotta azt, amitől rettegett: férje
416 XXIV | férj és feleség között!~Azt is megtudta már a nő (a
417 XXIV | kisfia előtt, az maga dönögte azt el, kétszer is elmondva
418 XXIV | a sírást, a reszketést, azt kérdezte tőle:~– Hát mit
419 XXIV | meg Miklós bátya.~– S te azt akartad, hogy azok azt lássák,
420 XXIV | te azt akartad, hogy azok azt lássák, milyen rosszul lősz
421 XXIV | te? Hát miért akartad te azt?~A gyermek odahúzta magához
422 XXIV | összefüggését keresni. – Rátalált. – Azt vélte, hogy kitalálta a
423 XXIV | Miklós bácsi fölolvasta azt a hadnagyok előtt úgy, hogy
424 XXIV | lélegzetet vett.~– Hát ekkor azt mondá Miklós bácsi: „No,
425 XXIV | házat.~A kisebbik még csak azt teszi, hogy rosszul lő,
426 XXIV | már jól fog célba lőni. Azt mondják neki, az a célpont,
427 XXIV | Nem. Nem. Jól tetted azt. Nem fogok én reszketni.
428 XXIV | elcsendesítették egymást.~– Hát ha azt akarod, hogy meg ne haljak,
429 XXIV | de papír nem volt sehol. Azt elvitette Miklós egyszer,
430 XXIV | szélnek ereszteni? Ki viszi azt innen oda, ahova szól?~Nagyon
431 XXIV | leírt: a kisfiúnak kellett azt elszótagolni előtte. Aztán
432 XXIV | Emlékezett rá a gyermek, hogy azt így tették máskor is.~–
433 XXIV | Megígéred nekem, hogy azt megteszed?~A gyermek csak
434 XXIV | hűséges embert, akire rá lehet azt bízni?~– Azt a cigányt,
435 XXIV | akire rá lehet azt bízni?~– Azt a cigányt, aki apámnak a
436 XXIV | Végy ki belőle tíz aranyat. Azt add majd a levélvivőnek.
437 XXIV | találják nálad!~– Óh, tudom én azt, hogy rejtem el: vannak
438 XXIV | ráismert a tolvaj-polturára. Azt mondta, az ilyeneket azért
439 XXIV | kiküldte, hogy keresse fel azt a cigányt, akitől a levelet
440 XXIV | érezte magát. Délfelé még azt is kérdezte a frajjától,
441 XXIV | főbe lövetném érte!~– Tedd azt az én fiammal is! Legalább
442 XXIV | hiszed, hogy én beváltom azt, amivel megfenyegettem?~–
443 XXIV | én meg fogom akadályozni, azt fogadom. Hiába zársz el.
444 XXIV | kifordult –, majd elviszem én azt a levelet magam az apámnak.
445 XXIV | haldoklik.~– Ejh! Nem adják azt olyan könnyen! – torkolá
446 XXIV | Tán ebben az órában is azt költögeti mámoros álmából,
447 XXIV | a harangszóra egyszerre azt látja Miklós, hogy csapatjai
448 XXIV | fekete zászló se sejtesse azt vele.~Bosszantotta, hogy
449 XXIV | eminentiam! Hát most majd azt mutasd meg az examinatoroknak,
450 XXIV | Bizony nem látok én!~– No, azt majd mindjárt megpattintsuk.
451 XXIV | letisztítani az Andrássy névről azt a makulát, ami rajta esett! –
452 XXIV | lelkét is őrjöngésbe hozta. Azt hitte, hőstettet követ el,
453 XXIV | el, ha az apját, akiről azt mondják, hogy hazaáruló
454 XXIV | De a gyermek nem tette azt, amit mondott neki.~Mint
455 XXIV | visszasiettek a várba, amint azt látták, hogy Andrássy István
456 XXIV | valamennyien, akik odanéztek, azt hitték (tán a könnyeik prizmáin
457 XXIV | mosolygott.~(Még most is azt teszi!)~A dervisgenerális
458 XXIV | oltárnak támasztva, s nézte azt az örökké változatlan képet;
459 XXV | elkeseredését, s iparkodott azt egyszerűen megérthető okokkal
460 XXV | saját várát.~Egyedül akarta azt visszafoglalni.~Bízott személyes
461 XXV | információkat venni.~Blumevitz azt mondta rá mosolyogva, hogy „
462 XXV | találó tréfa volt.~Tudja azt Blumevitz jól, hogy nem
463 XXV | a császári fővezér éppen azt a Belleville lovagot nevezte
464 XXV | összezavarta a gondolatait, hogy azt sem tudta, melyikre dühösködjék
465 XXV | jó fiú volt.~– Hát én biz azt mondanám, hogy „hozott Isten!”
466 XXV | Blumevitz? (Ezt kérdezé. Azt meg sem akarta engedni még
467 XXV | üresen hagyott szállása, azt elfoglalhatod.~– Kinek az
468 XXV | a fiscus jogán) tekintse azt magáénak: ahhoz a gondolathoz
469 XXV | van-e az „asszony”? Az inas azt felelte rá, hogy csak tessék
470 XXV | fordulva, mikor Andrássy azt kérdezé, hogy mi lesz ez
471 XXV | Juliánnával. Úgy őrizte azt Löffelholtzné, mint a baziliszk.
472 XXV | Andrássy megköszönte a gráciát, azt mondta, sok dolga van.~A
473 XXV | Hammer und Glockét?” Amire azt felelte neki Andrássy, hogy „
474 XXV | ellentmondás, hogy az Istenért, azt ne bántsák, hisz az titokban
475 XXV | Köszönje a jó angyalának, aki azt neki súgta.~(Jó angyalának!
476 XXV | meg az ördögének nevezték azt a tanácsadóját! Ilyen zavar
477 XXV | mindennap érkező levelekből azt is meg lehetett tudni, hogy
478 XXV | alkudozó nádornak megküldték azt a lajstromot, melyben a
479 XXV | helyedbe jön, ugye? Én magam is azt tenném, hogy felmennék.~–
480 XXV | sodrába, hogy egyszer csak azt vette észre az egész társaság,
481 XXV | a mártírt, s védelmezte azt, mint hajdan Giskra, a túlnyomó
482 XXV | szólt bele a vitába. Ő tudta azt jól, hogy mégiscsak Husz
483 XXVI | tudni, hogy kinek hívják azt, aki a városból kimenni
484 XXVI | múlva aztán visszatért, s azt mondta, hogy kegyeskedjék
485 XXVI | meglepetése tökéletes, mikor azt maga előtt látta. A kis
486 XXVI | én katonáim addig, amíg azt a kétfejű sast meg nem látják,
487 XXVI | Belleville-hez visszafáradni. Azt csakugyan otthon találta,
488 XXVI | Cordialisan megszorítá a kezét, s azt súgta a fülébe:~– Tudod,
489 XXVI | kiállítására. Mikor visszajött, azt mondá:~– De mármost ne menj
490 XXVI | mi köze a filiszterségnek azt találgatni, hogy te merre
491 XXVI | közöttünk marad. Tudod te azt, hogy ki az a Belleville?
492 XXVI | pecsételte a salva guardiát, azt mondá Andrássynak:~– És
493 XXVI | szükség.~Szentkirályi Istvánt, azt megfogják, kivallatják,
494 XXVI | Tudassa kegyelmességed azt a hírt Károlyival. Ne skrupulizáljanak
495 XXVI | állomáson félnapig, jobb, ha azt az időt itthon tölti, nyugodalmasan
496 XXVI | úr az; ne kössünk bele. Azt csak minden okos ember tudja,
497 XXVI | Hiszen maga is így számította azt ki Andrássy.)~Hanem azért
498 XXVI | nak a genitivusa!~– No, azt már szeretném látni!~Husz
499 XXVI | Juliánnától hallá.~A szép asszony azt vetette oda (a Hussus és
500 XXVI | leghatalmasabban trombitálni, s mikor azt elvégezte, fogta a hosszú
1-500 | 501-926 |