Fezejet
1 III | százszorszép asszony lakik, alig van pár száz lépésnyire
2 III | fejhajtással válaszolt az úrnő, alig hallhatón suttogva:~– Igen
3 IV | kívánt étlapot, s foghegyen, alig hallhatólag olvasá fel a
4 IV | kimondatott, már akkor csak alig hallhatólag rebegé: „magyar
5 VI | Csakhogy ebből az arcképből alig maradt az élő alakon más,
6 X | volt a Szepességről. Még alig húszéves. Rajongó kedély,
7 XII | Hamiskodol! Szökni akarsz, Alig várod, hogy itt hagyhass.~–
8 XII | várod, hogy itt hagyhass.~– Alig várom? No hát lásd, hogy
9 XIII | ilyen gyermekalakban lakik. Alig volt több tizenöt évesnél.
10 XIII | elfordulni benne; utoljára alig bírta belőle kihúzni a lovag. –
11 XIV | Belleville lovag hallhatá, alig tette be maga után az ajtót,
12 XV | közül, kurtára nyírt hajjal.~Alig hogy a borbélyát lerázta
13 XV | lőcsei eklézsiának, a pap alig tudta a sok kézből visszaimádkozni
14 XVIII | reszkető kézzel megírva, alig olvashatólag.~No, ugyan
15 XIX | lovasság. Annak utcai harcban alig lehet valami hasznát venni.
16 XXII | odafenn.~A kuruc hírhozó alig tudta kivenni a pinceboltban
17 XXIII | hazaérkezett a várba Zsófia, alig váltott más ruhákat, az
18 XXIV | tábornok. Egyedül magában.~Alig volt háromszáz lépés a távolság
19 XXIV | egyszer térdre is esett, alig bírt fölkelni.~– Görcsöt
20 XXV | akit csak útban talált.~Alig rendezkedett el Fabriczius
21 XXVI | erkölcsbíróságra. Juliánna alig bírja rejteni az izgatottságát,
22 XXVI | hallatára Juliánna elájult, alig tudták életre hozni. Ezúttal
23 XXVI | nyugodalmasan ágyban fekve.~Alig várhatta, hogy megvirradjon.
24 XXVIII | szóval könyörgés mellett is alig volt több megnyert egérútja
25 XXIX | után: az a másik menyecske alig jutott tőle valami dologhoz.~
26 XXXI | A hatalmas falaknak is alig van már nyoma, itt-amott
27 XXXI | a megnyitott kapu felé, alig tudott a hintajával lépésben
28 XXXII | szereti. Hanem azért mégis alig tudták magához téríteni,
29 XXXII | természetalkotta kapuboltozat, alig tágasabb, mint hogy egy
30 XXXV | hogy fel ne szedje a madár. Alig nagyobb a tér hosszában
31 XXXVII | szemeit szikrázni láttam, alig hiszem, hogy ez az asszony
32 XXXVIII| ugyan fogytán van már, tán alig cseng belőle egypár a tarsolyban,
33 XXXIX | én beleegyezem.~Juliánna alig hallhatóan suttogá:~– Én
34 XLII | tud-e majd erős maradni?~Alig várta, hogy vigyék hát már
35 XLII | tapasztalhatá az elítélt.~Alig telt bele egy óra, hogy
|