Fezejet

 1 I    |      kezdettől a végezetig?~Ha csupa gyöngeségből állt volna
 2 II   |  Tuhutum ivadékaihoz hasonlít, csupa merő német.~Még az első
 3 II   |  kiváló híveiket tüntettek ki, csupa német nevek fölött pompáznak:
 4 VIII | rozsdásodva; a szurkos kötegek csupa nyirkosak; a spanyollovasokról
 5 X    | asszony.~– Jaj te! Eredj vele! Csupa jégcsap a bajuszod!~Az bizony
 6 X    |       tele költői hajlamokkal; csupa szív.~Már tizenhat éves
 7 X    |       anyja a kisfiút. A szeme csupa könny lett utána.~Amíg a
 8 XI   |     hidegtől didereg, az ajkai csupa kettős w betűket vacognak,
 9 XII  |       ezzel a fellángolásával.~Csupa ellentmondás az egész asszony.
10 XV   |        másik kajlára álljon.~– Csupa korom lett a pofám a puskaportól!
11 XVI  |   maradt, elbámuló népek, mind csupa magyar mentés, sarkantyús
12 XVI  |  mindnyájan ismerjük.~Egy alak csupa lécekből összerakva, amik
13 XVI  |      kurucok ellenben csupádon csupa komikumot láttak benne.~
14 XVII |      az egész történetet pedig csupa mesemondásnak hiszi az ember,
15 XXII |         amit a papok mesélnek. Csupa világbolondítás az egész.
16 XXIII|       tudott ő arról, hogy egy csupa érzelmekből összealkotott
17 XXIV |   miatta.~Milyen asszony volt! Csupa szeretetből alkotva! Mint
18 XXIV | hadnagyaik által a várudvaron. Csupa lövészek. Lovasságra itt
19 XXVI |     kinézett az ablakon, a fák csupa ezüstből voltak a zúzmarától. „
20 XXVII|     belőle. Az egész útvonalon csupa szemközt jövő hintókkal
21 XXIX |       zsabrákom, lószerszámom, csupa sár mind – tisztogassa meg
22 XXX  |       itt a hajdúvilág közepén csupa német gazdák laknak, híres
23 XXX  |       már alkonyodva, de az ég csupa arany volt még; az alkonyfényben
24 XXXI |       ahová pihenőre beszállt, csupa aggodalmas arcokkal találkozott,
25 XXXI |     méltósággal emelkedik ki a csupa palotákból alkotott belváros
26 XXXI |    talpon volt a sereg, mintha csupa lepkebábból pattant volna
27 XXXI |       volt és vak.~Mikor ezt a csupa emberfejekből álló tengert
28 XXXII|        felpörkölt és kirabolt. Csupa koldus lakja. Rongyos nép,
29 XXXII|  házhoz csalogatta volna, mind csupa szomorú rémledezések.~Csupán
30 XXXII|  aminek levele, szirma, kelyhe csupa ezüst, s aztán a hintót
31 XXXIV|        érnek, rengeteg sátorok csupa kristálytűkből. Mikor épít,
32 XXXIV|      körülfekvő hegyek belseje csupa vas, azzal pedig a villám
33 XXXV |  lidércnyomása. Az asszonyszív csupa babona. A képzelődés ad
34 XLII |   Jóindulatot mutatott iránta: csupa nyájasság volt.~– Látod,