Fezejet

 1 I     |          azért nem engedik elmúlni, csendesen meghalni, mint más kiszenvedettet,
 2 III   |             házból.~A szenátor urak csendesen nevettek.~– Mi az? Mit nevetnek? –
 3 IV    |             egy pint bor! – diktálá csendesen Alauda uram.~– Jól van!
 4 IV    |             fáintabb legyen?~– Csak csendesen, De Hortis szenátor uram –
 5 VIII  | ketterhäuschenbe. A jelenlevők mind csendesen zúgni kezdtek.~– Ebben a
 6 IX    |     kegyelmed a leányát.~Fabriczius csendesen végighallgatta a főurat (
 7 X     |        magyar vér!~Egypár lovas úgy csendesen utána is dalolja a nótát.~
 8 XII   |   rúgkapálózik többé, hanem aluszik csendesen. A többi az ő dolga.~Erre
 9 XIII  |       nyitotta fel.~A lovag kezdett csendesen káromkodni.~Az az ördöngös
10 XV    |              Az egyik szobában szép csendesen horkolt Korponay, a másikban
11 XVI   |    kínzókamarára mutatva, azt mondá csendesen:~– Figyelmeztetem a lovagot,
12 XVIII |              mint egy igazi halott, csendesen, komolyan és méltóságosan.~
13 XVIII |     kegyelmetek egymással okosan és csendesen. Én visszahúzódom szépen.~
14 XIX   |       folyosóira, s azok ott vártak csendesen, a füstölgő kanóc egyik
15 XIX   |      asszony. – …Megölhetsz!~S szép csendesen térdre bocsátkozott előtte.~–
16 XXII  |             is szólt többet semmit; csendesen összeszedte magát. Bezárta
17 XXIV  |       Bizony az leszek.~– Szállj le csendesen, hozd ide az írószereimet
18 XXIV  |      kiszenvedett mártír ott feküdt csendesen az ágyán. Mellette a kisfia.
19 XXV   |          doktor mellé, a tábornokné csendesen betolta az ajtózár reteszét,
20 XXVI  |           bringt Rosen – biztatá őt csendesen Husz apó, s megtöltve újra
21 XXVIII|         fülébe:~– A király elaludt, csendesen szunnyad. Ne engedj, testvér,
22 XXVIII|          mondd nekik, hogy a király csendesen alszik, magához tért; inni
23 XXIX  |          csókra fölváltva!~Juliánna csendesen, nyugodtan húzta elő a nyeregkápából
24 XXIX  |           szintén mind elkezdtek ki csendesen, ki hangosan nevetni; a
25 XXX   |             pedig hallgatta mindezt csendesen, s mekegtette egyformán
26 XXXII |        igaz-e az, vagy hamis?~Aztán csendesen bólintott a fejével.~– Köszönöm
27 XXXIII|            homlokát. A nő folytatta csendesen. A gyermek hallgatva bámult,
28 XXXIV |            a kezével, hogy legyenek csendesen. Ő maga leült egy jégkoloncra,
29 XXXIV |        beszélek hozzád.~– Hallgatok csendesen.~– S felelsz egyenesen.
30 XXXVI |             a többiek lármáznak, ők csendesen beszélgetnek együtt. A többiek
31 XXXIX |     félrevonta, a betörő napsugár a csendesen alvó férj arcát világítá
32 XL    |         viselje magát Korponay uram csendesen, ha az ő dolgára kerül a
33 XLII  |        fakorona.~Juliánna hallgatta csendesen, hogy mi fog történni a
34 XLII  |           letörlé könnyeit, s aztán csendesen, magában végigolvasá a megholt