Fezejet

 1 IV     |         nagytiszteletű úr kiosztja nekik az Úr vacsoráját. Úgy szokás,
 2 V      |           Az összes tokaji borokat nekik adományozá.~(Tán ha a szebeni
 3 X      |      utánuk nézzen. Messze kellett nekik menniük, hogy a rájuk váró
 4 XIII   |       Belleville lovag, s odadobta nekik a lábaikhoz. – Itt van,
 5 XV     | kápolnájába, hogy ott megmutogassa nekik a hajdani leprosnsok kelyhét,
 6 XVI    |          örömnapon engedtessék meg nekik a csapszékeiket a hora canonicán
 7 XVI    |          közé odalép, s azt mondja nekik: „Ugyan ne megvesszetek!”,
 8 XVI    |         lehetni velük, nem adhatni nekik tudtul a nagy veszedelmet,
 9 XVI    |        lóvá tette őket; el hagyott nekik fogni egy csapat üres társzekeret:
10 XVI    | felgombolyította, s hazavilágított nekik, amíg ti piros csizmát szabtatok
11 XVI    |           előbb: majd én is sietek nekik segíteni a temetkezésben!”
12 XVII   |       használhatták.~Ellenben volt nekik a városház udvarán egy szép
13 XXI    |       verekedni. Azt is megengedte nekik, hogy egyszer-egyszer a
14 XXII   |          előlük a karcost, ő adott nekik máslást.~Aztán az egész
15 XXII   |            mondá Miklós –, jó lesz nekik is meghallani azt, amit
16 XXIII  |           főzess a számukra, küldj nekik akószámra medicinát, rendelj
17 XXV    |            hatalom kérdése. Voltak nekik hű kovácsaik itt is, amott
18 XXV    |            Pálffy megint visszaírt nekik, hogy amihez nem értenek,
19 XXVIII |           orvosok ha jönnek, mondd nekik, hogy a király csendesen
20 XXVIII |            fogja fizetni; adott rá nekik felpénzt, öt aranyat; de
21 XXIX   |          az Ecsedi-lápon át szabad nekik menni szekérrel. Az a hír
22 XXIX   |        akármibe kerül; ígérni kell nekik mindent, csak hogy tegyék
23 XXX    |          kacagnának, ha megmondaná nekik, hogy ami abban a levélborítékban
24 XXX    |       emberek csaltak. Szabad volt nekik: kötelességük volt.~Ápril
25 XXX    |   dicsőségre.~– Ki sugallhatta ezt nekik?~– Hát ki? Az, aki a király
26 XXXI   |            tűzgolyói nem árthatnak nekik. A székesegyház harangtornyának
27 XXXIII |      várnak. – Az én dolgom átadni nekik az üzeneteket a távollevőktől,
28 XXXIII |        ebben az órában kellene azt nekik megmondanom. Ők nem jöhetnek
29 XXXV   |        rontott be apjuk szobájába. Nekik szabad bejárásuk volt hozzá.~
30 XXXV   |            tekével.~Azt nem mondta nekik, hogy mikor kimennek a szobából,
31 XXXVIII|         parasztkiejtéssel odakiált nekik:~– No, hát má nasságos asszonykák,
32 XLII   |          leveleket sohasem adta át nekik, és így azok egészen ártatlanok.~