Fezejet
1 I | Mire vár még? Mért nem siet föld anyja porával porként ölelkezni?
2 IV | minden, ami az embert a föld sarából felemeli: a szabadságvágy,
3 XII | elválni.~– Terem-e még a föld két nagyobb bolondot, mint
4 XIII | mély kapuboltozat alá. A föld fehér, az ég fekete, ilyenkor
5 XIII | házból vezet ki a városból a föld alatti út, amin keresztül
6 XIII | Fabricziusok készítették ezt a föld alatti folyosót; soha senki
7 XVI | kővé vált fából, amit a föld alól ástak ki, ez a Gornoviczer
8 XVII | XVII. FEJEZET ~A föld alatti út~Ezt az egész történetet
9 XVII | Wünschelruthe” segélyével azt a föld alatti rejtőző forrást,
10 XVII | ahhoz értő hevéreket, akik a föld alatt tudnak rejtekutakat,
11 XVII | irányban ásnak, vájnak ott a föld alatt. Csak mikor az ugrókút
12 XVII | lapos agyag palakővel.1~A föld alatti folyosó éppen csak
13 XVII | tízmázsás követ emelt magasba a föld felszínén, ahová azután
14 XVII | arra bírta, hogy a sötét föld alatti folyosón keresztül
15 XVIII | hallasz valami dobajt a föld alatt? – suttogá nejéhez.~–
16 XXIII | mint aki delelő napfényről föld alatti sötét pinceboltba
17 XXIV | mondott neki.~Mint a holt föld, olyan sárga lett az arca.
18 XXVIII | áldott búzatermő fekete föld; nagyon jó föld az, csak
19 XXVIII | búzatermő fekete föld; nagyon jó föld az, csak utazásra rossz –
20 XXIX | Gyönyörű, lefesteni való kép! A föld olyan fehér, mintha hóval
21 XXIX | Emlékezzél csak a lőcsei föld alatti útra. Gondold, hogy
22 XXXI | szeretetből, mikor éjszaka a föld alatti úton kiment a berekbe,
23 XXXI | azt a leányt, aki Lőcse föld alatti bejáratát el tudja
24 XXXI | nincs Isten? Nem hall ég, föld, senki!?”~Dehogy hallgattak
25 XXXI | Eltűnt az egyszerre, mintha a föld nyelte volna el. Mire megújult
26 XXXII | aki a fiatal Thököly Imrét föld alatti pinceboltokon keresztül
27 XXXII | magát a halandó embernek a föld feletti hatalmak ellen megvédeni.~
28 XXXII | az emberek nagy része a föld alatt lakik, a bányákban.
29 XXXIV | FEJEZET ~A jégbarlang~A magyar föld természeti ritkaságainak
30 XXXIV | Pelargus éleshalló füle a föld felett dühöngő vihar moraját.~–
31 XXXVIII| sejtelmük sincsen már, a föld öt részéből, tenger fenekéről,
32 XLI | katafalktrónusáról, eldugva a föld alá, ahol a hazája, s magad
|