1-500 | 501-926
Fezejet
501 XXVI | beláthatta az utcán. Eleinte azt hívé, tán Juliánnának is
502 XXVI | portó. Micsoda négy garast? Azt gondolja az úr, most is
503 XXVI | mögül a nyakába ugrik, s azt mondja: „No, ugye, megijesztettelek?”~
504 XXVI | aztán a jobbik esze csak azt mondta neki, hogy annyira
505 XXVI | kezét.~S ugyanaz a kéz most azt írja neki: „Jöjj haza, halálomon
506 XXVI | még csak felbontani is, azt hitte, szemrehányásokkal
507 XXVI | ahol a hintaját tatarozták. Azt mondta, hogy hagyják abba:
508 XXVI | elveszített.~Egyszer csak azt vette észre, hogy a Hernád
509 XXVII | az approche-okat, csupán azt a kérdést bátorkodott a
510 XXVII | igazságos az ügye, csak azt nem értem, miként jutok
511 XXVII | császárpárti Andrássyak azt szeretik, ha a rebellis
512 XXVII | kegyelmeteknek, asszonyaim azt képzelni, hogy én tehetek
513 XXVII | annak minden babérjait, de azt is legjobban tudja, hogy
514 XXVII | valóban így volt.~Savojai Jenő azt hallotta magáról elmondatni,
515 XXVII | maga magát, jobban szereti azt, mint a saját nagyjai.~Meg
516 XXVII | talán nem ismeri kegyelmed azt a borzasztó vészt, amitől
517 XXVII | az arcáról.~– Jól tudom azt.~– Hát azt nem tudja-e,
518 XXVII | Jól tudom azt.~– Hát azt nem tudja-e, hogy elég egy
519 XXVII | kezébe adom a tollat, s azt mondom neki: Uram! Egy kézvonásod
520 XXVII | gyermekére hajtott le szelíden. S azt kiáltaná fel az égre: „Nem
521 XXVII | feszíteni!”~Jenő herceg azt mondta: „Jól van, asszonyom!”~
522 XXVII | kibékülés híve volt, aki azt magával Rákóczival is megkísérté,
523 XXVII | A halál harapós kutyái azt, aki megszalad előlük, megmarják.
524 XXVII | Bécset is! Megmutatom én azt, hogy még két villámsugárt
525 XXVII | asszony asszonynak ígér, azt megtartja.~Csak órákra engedte
526 XXVII | asztalon állt, s odatette azt a kezébe.~Most már egészen
527 XXVIII | holt király mellett talál, azt magával ragadja.~De csak
528 XXVIII | akinek fel kelle őt váltani. Azt felkölté, s ezt súgta a
529 XXVIII | sem. A virrasztó apácának azt mondtam, hogy a király alszik,
530 XXVIII | államférfi érzeni kezdé azt a meleget, ami ennek az
531 XXVIII | élőszóval, amit megtudott és azt is, hogy egy másik futár
532 XXVIII | Adná a magasságos ég, hogy azt tennék. Vajha a bölcs tanácsuraknak
533 XXVIII | el a stafétájukat. Mert azt mondja a magyar példabeszéd,
534 XXVIII | rontottak a stratagémájukon; ők azt akarták, hogy Pálffyt rögtön
535 XXVIII | fogatot kerítettek a számára.~Azt a barátságot azonban még
536 XXVIII | valamit írt egy cédulára, s azt felküldte a kocsissal a
537 XXVIII | zárva találta maga előtt.~Azt gondolta, hogy ha nagyon
538 XXVIII | császár stafétája vagyok?~– Azt akárki mondhatná – szólt
539 XXVIII | csikorogni!~– Beszéd! Beszéd! – Azt majd mindjárt kitudjuk.
540 XXVIII | Andernach lovag hát elmondta azt az öt szót.~– Ott van ni! –
541 XXVIII | Én becsületesen ejtem azt ki, ahogy mi Stájerországban
542 XXVIII | csak hamarosan!~De bizony azt tapasztalá Andernach lovag,
543 XXVIII | a gézengúz!~Aztán mégis azt gondolta ki bosszújában,
544 XXVIII | kapuja is be van zárva. Amíg azt a kaput nagy dörömbözésre
545 XXVIII | felvert ember, haragos volt, s azt üzente vissza az ezredesnek,
546 XXVIII | eressze már az útjára!~De biz azt Alauda uram aztán el nem
547 XXVIII | között valaki elterjesztette azt a hírt, hogy ő az a császári
548 XXVIII | vesztegelt a rakamazi révben. Azt mondták, hogy elszakadt
549 XXVIII | Egy-egy súgva elejtett szóból azt veszi ki Andernach lovag,
550 XXVIII | előtt ott látta vesztegelni azt a bizonyos skarlátszínű
551 XXVIII | kovácsok forgolódnak körülötte; azt tatarozzák. Most már majd
552 XXVIII | tatárul beszélnek. Pedig azt teszi az, ha a szarkacsergést
553 XXVIII | asszonyság, aki rajta utazott? Azt nekem látnom kell.~– Hát
554 XXIX | keresztül ezzel a szekérrel, azt én meg nem mondom.~A nap
555 XXIX | szekere túljutott a hídon, azt mondá a vén hajdúkocsis:~–
556 XXIX | írt egy darabka papírra, azt összehajtotta, lepecsételte,
557 XXIX | kezében, a másikban pedig azt a húszfontos láncos golyóbist,
558 XXIX | ki belőlem.~– Nem is kell azt titokban tartani, de bár
559 XXIX | írta meg a levélben? Na, ha azt tudom, magam megyek a szekérrel,
560 XXIX | szekérrel, s úgy elviszem azt a másik ifjasszonykát, hogy
561 XXIX | akar itt maradni?~– Hát azt is megmondom. Azért, mert
562 XXIX | császár hírmondója, aki azt hozza a pecsétes levélben,
563 XXIX | biztatást nem kapnak.~– De hát azt megkapják; már arról felelek.
564 XXIX | megkapják; már arról felelek. Azt a kurírt meg úgy lesomodorintjuk
565 XXIX | sem ugat többet felőle.~– Azt nem jó lenne tenni, mert
566 XXIX | a sodrófa, mintha mindig azt forgatta volna. Olyan hamar
567 XXIX | teremtette pogány országotok. Azt hittem, sohasem jutok el
568 XXIX | kocsmáros albumát, már ti. azt a hosszú keresztlábú asztalt,
569 XXIX | aztán ki legyen az a ló, aki azt a lovat elhozza?~– Kelmed
570 XXIX | tejfeles levében, odaállította azt bográcsostól a lovag elébe.~–
571 XXIX | mesterség.~Amit Isten adott, azt el kell Fogadni.~– No, hát
572 XXIX | horkoljon. Én viszem el azt a lovat.~– Hogyan?~– Hát
573 XXIX | rá, hogy „ennek” szabad azt felfedezni.~– Tíz arany
574 XXIX | vármegyéből a másikba áthajtani azt a lovat, azt a marhát, ami
575 XXIX | másikba áthajtani azt a lovat, azt a marhát, ami gazdát cserélt –
576 XXIX | bürü következik; így hívják azt a nádgyökerekből, zsombékból,
577 XXIX | én az én díjamat előre: azt a kilenc aranyat, de fölváltva:
578 XXIX | húzta elő a nyeregkápából azt az egyik pisztolyt, s odairányozva
579 XXIX | legény villogó szemének, azt mondá neki nagy szelíden:~–
580 XXIX | asszonyt! – dörmögé a csikós. – Azt gondoltam, hogy fenékig
581 XXIX | tornácba.~– A tornácba? Akkor azt a kantárt, nyerget úgy hívják
582 XXX | embere volt, tehát nemcsak azt tudta jól, hogy mit tartalmaz
583 XXX | kézre jár, ő is átveszi azt azokkal a visszahajló végű,
584 XXX | rózsaszínbe játszó ujjaival, s azt kérdi a mellette álló dámától
585 XXX | odaléptetett hozzá.~A lovag azt gondolta, hogy no most mégiscsak
586 XXX | csalafinta akart lenni, azt gondolta, hogy erre a névre
587 XXX | kértem a számára. Rémületemre azt a hírt kellett meghallanom,
588 XXX | kapitány urat megelőzni, mert azt hittem, hogy kegyelmed hozza
589 XXX | Hoztam a gutát. Eladtam én azt még Szathmárban.~– A lócsiszárnak?~–
590 XXX | nyereg akad a kezébe, akinek azt a nyakába veti, a hátára
591 XXX | az is elrepül vele, csak azt mondja: hipp-hopp! Ott legyek,
592 XXX | szép tündérré, az ember azt hinné, hogy farsangi új
593 XXX | kétfelé törülve a bajuszát. – Azt mondja az úr, hogy meglopták?
594 XXX | kiáltá mérgesen a lovag.~– Azt sem lopták el! Minek adta
595 XXX | Dehogynem! – allegált a lovag. – Azt az átkozott zsivány figuráját
596 XXX | figuráját tette a helyébe, azt húzta ki a borítékból a
597 XXX | éppen befelé volt tárva.)~– Azt a verses képet innen az
598 XXX | gazda.~– Hát persze, hogy azt az ebszülöttét!~Most már
599 XXX | Azalatt Pálffy és Károlyi azt tehetik, amit akarnak. A
600 XXX | egész Nagy-Károlyig, ez azt jelenti, hogy a két meghatalmazott
601 XXX | küldve volt. Juliánna átadta azt Pálffy bánnak. Abból megértheté
602 XXX | üzenettel, hogy ő kész aláírni azt a békeokmányt, amit együtt
603 XXX | fog előle visszahúzódni.~Azt is tudatta Károlyival, hogy
604 XXX | dühében.~– Ha én egyszer még azt az asszonyt a tőrömnek a
605 XXX | nyitott ajtóknál felolvasták azt a korszakalapító okmányt,
606 XXX | helyén egész országszerte.~Azt a tizennégy napot, ami alatt
607 XXX | geodémon is megörökítette azt a maga hozzájárulásával.
608 XXX | sérelme van a nemzetnek, ott azt mind megorvosolják.~És végtére
609 XXX | várossal odább. S amint azt megszállták, megint hamar
610 XXX | szekérét, s a kocsisának azt mondá, hogy jó lenne ezt
611 XXX | mintha beszélne. Mintha azt mondaná, kaszájával arra
612 XXX | kérdé Juliánna.~– Kit?~– Azt az embert, aki idejött a
613 XXXI | hintajukhoz.~Nem is hagyták azt ott.~Hanem a lovag dühös
614 XXXI | Korponaynéra.~– Én nem úgy értettem azt, mikor kegyelmedre bíztam
615 XXXI | meg a szeretetet, amikor azt gyűlölettel viszonozzák.~–
616 XXXI | pisztoly ravaszán tartva azt a szép rózsaszínű ujjacskáját,
617 XXXI | venni, vagy komolyan.~– Hát azt mi tudjuk ketten – szólt
618 XXXI | ezentúl féltékeny. Hanem azt el kell mondanom, hogy ennek
619 XXXI | annak az írásnak, ahogy azt azzal a másik úrral együtt
620 XXXI | szemembe, hogy kegyelmed azt a mostani nagy lófuttatást
621 XXXI | Árulás volt az! Hogy ismerné azt el a közkatona, hogy ő kapitulált!
622 XXXI | beszédes doktor Cornides azt is elmondá Korponaynénak,
623 XXXI | halálos veszedelembe került, azt nem tudta elhagyni.~Nem
624 XXXI | gavallérja fejét.~– Inkább azt kérem, hogy hagyja meg neki!
625 XXXI | csúf madárijesztőn?~– Hát azt én tudom.~– Furcsa gusztus! –
626 XXXI | megkegyelmezéssel.~– De azt a tábornok úr nem fogja
627 XXXI | úr. Kegyelmesseged tudja azt jól, hogy ennek az embernek
628 XXXI | Nem fog nyugodni, amíg azt viseli. Ezúttal hadd köszönje
629 XXXI | semmiféle találkozót.~– Azt se tudassam vele, hogy én
630 XXXI | éppen senkivel se tudassa ön azt. Nem lenne hasznára. Kegyelmednek
631 XXXI | kegyelmet, majd egyszer azt veszi észre, hogy nagyon
632 XXXI | megállhatta volna, hogy mikor azt mondják neki valamire, hogy „
633 XXXI | egyél, mert megárt!”, hát azt meg ne kóstolja.~Neki látnia
634 XXXI | kóstolja.~Neki látnia kellett azt, hogy az ő pártfogoltja
635 XXXI | lécalakjával valósággal azt a figurát képezve, mint
636 XXXI | mikor a régimódi távírókelep azt jelzi: „fegyverbe az őrség!” –
637 XXXI | mustármag, amiről a biblia azt bizonyítja, hogy pálmafa
638 XXXI | csak úgy körüle kóvályog) azt sugdosta neki, hogy nagy
639 XXXI | papiros nem sokat ér, ha azt az, akinek a kezébe kellene
640 XXXI | Juliánna, elszalasztotta azt az időt, amíg hatalmas két
641 XXXI | így festve is elárulják azt a nagy bűverőt, ami ezt,
642 XXXI | üléssel, Juliánna megköszönte azt.~– Kérelmező vagyok, állnom
643 XXXI | Ami a bárói címet illeti, azt gyermekeknek nem szokták
644 XXXI | pedig nagyon kétségesek. Azt az uradalmat pedig hárman
645 XXXI | a Pethő család, melytől azt Rákóczi elkobozta, azután
646 XXXI | birtok azé marad, akinek azt a király legutoljára adományozta,
647 XXXI | János jogtalanul kötötte azt meg, s a diéta meg fogja
648 XXXI | Andrássy István csak azt kapta vissza, ami az övé
649 XXXI | csonttól megszabadította, azt válaszolja a megmentett: „
650 XXXI | nagyasszony a tett szolgálatért azt az összeget? – kérdé a kancellár. –
651 XXXI | lerakott fegyverek soraival, és azt a kaszás embert, aki átkozódik,
652 XXXI | szemeit, hogy hagyják ott azt a kaszált tarlót, azt az
653 XXXI | ott azt a kaszált tarlót, azt az átkozódó rémet, s lássák
654 XXXI | átkozódó rémet, s lássák meg azt a másikat, azt a mosolygót.~
655 XXXI | lássák meg azt a másikat, azt a mosolygót.~A főúr most
656 XXXI | Hanem a szempillák nem azt a mozdulatot tették, de
657 XXXI | tudta kiszakítani szívéből azt a nyilat: „Meg lettél fizetve!”
658 XXXI | a kancellárral szemben.~Azt tudta jól, hogy ezek ellenfelek,
659 XXXI | szövetségére apellálhatni.~Csak azt kellett még megtudnia magas
660 XXXI | bán? S miféle eszközökkel? Azt nem mondták meg Korponaynénak;
661 XXXI | ezalatt? Csak egyet nem, azt, hogy kitérjen az útjából,
662 XXXI | ennél meg is találhatná azt a hatalmas pártfogót, aki
663 XXXI | asszonynak. Inkább higgye róla azt, hogy amidőn őt szerette,
664 XXXI | vétkező volt, mintsem megtudja azt, hogy minden ledérségeinek
665 XXXI | tőled, s kiszabadíthassam azt a leányt, aki Lőcse föld
666 XXXI | Talán ő az? – Talán ez is azt a hintót nézi, mely a fehér
667 XXXI | alak is visszaintene rá. Azt sem tette, kiverte a fejéből
668 XXXI | hyppogyphoktól röpítve; néha már azt hitte, hogy elérte, megfogta,
669 XXXI | vágó eszközt hoz magával, azt a kaputornácban lerakatják
670 XXXI | Hej, hogy én nem láthatom azt a cifra dolgot!~„Nagy parádé!
671 XXXI | fejét levágják, minthogyha azt halljuk, hogy egy hajós
672 XXXI | hánytorgatott írást, marokkal szórja azt arrafelé, ahol az ő hatalmas
673 XXXI | daliáját, maga az a Pálffy, aki azt az országos szerződést aláírta,
674 XXXI | az a telefirkált papiros?~Azt ugyan Korponayné megtudhatta
675 XXXI | amidőn a börtönajtóban azt kiáltá a hintajában ülő
676 XXXI | Tizenkét esztendeig mind azt tanulta. Hol őt kergették
677 XXXI | számították el magukat: azt nem vették eszükbe, hogy
678 XXXI | melléállnak, a labancra másznak: azt is csak eljöttek megnézni,
679 XXXI | feje fölött a pallost, s azt mondták rá: „Ugyan jól leütötte!”~
680 XXXI | hallotta, érezte maga körül, azt képzelte, hogy neki ebbe
681 XXXI | boldogságot, lángoló szerelmet, azt is utánadobta… okos emberekből
682 XXXII | huszonegyedik, ha rátalálnak.~Azt mondta rá: „Csigavér!” Amint
683 XXXII | Báthory György ellen, s azt Turalukán félholtra verette.
684 XXXII | azokkal megrohanva Árva várát, azt nagy hirtelen elfoglalta,
685 XXXII | megkaphatott, ő sem sajnálta azt válogatott halálnemével
686 XXXII | szemrehányást tettek neki, azt mondá: „Hát mikor az oláh
687 XXXII | a hűtlen jó barátnak, s azt Tállya körül utolérve, megtámadta,
688 XXXII | elrejté valahová úgy, hogy azt meg nem tudta senki. Mivelhogy
689 XXXII | verejtékes” ezüst kancsók, azt hitte mindenki, hogy a bor
690 XXXII | a rettegett kupákból, s azt fenékig ürítse a jó barátságra.
691 XXXII | Ghéczy Zsigmond csinálta meg azt a tréfát, hogy amely városból
692 XXXII | semmi teremtett lélektől, azt a két háború közti interregnum
693 XXXII | Juliánna, Korponay Jánosné.~Azt sem tudni, hová lett az
694 XXXII | szó sincs róla.~Ellenben azt tudni, hogy Juliánnát kora
695 XXXII | együtt a saját leányukkal; azt az apja, saját veszedelmes,
696 XXXII | a kezét.~Ghéczy Zsigmond azt a föltételt szabta a kérő
697 XXXII | átpártolt a fejedelemhez, azt szó nélkül megmagyarázzák
698 XXXII | úr ült, hogy ő már csak azt a recsegő hangot hallotta,
699 XXXII | valami zivatar közeledett.~Azt ő előre meg tudta érezni.
700 XXXII | istennyilától félni.~Még akkor azt hitték, hogy a villám afféle
701 XXXII | mindennek. Újra is lehet azt kezdeni.~A kibékülhetetlenek
702 XXXII | mellé a szép asszonynak azt ragasztja a legény „engem
703 XXXII | dicsértessék” után a fogai közt azt mormogja: „a szép asszony”. –
704 XXXII | házaikat is úgy építik, hogy azt a kert meg a felfutó tök
705 XXXII | közepére, a kocsijárás kikerüli azt kétfelől, mint egy közben
706 XXXII | rekettyebozót, úgy folytatja azt a mező, egy elsemlyékesült
707 XXXII | felhők, az érzékcsalódás azt hiteti el a feltekintővel,
708 XXXII | kapu őrei volnának. Mikor azt látták, hogy a hintóban
709 XXXII | keresztüllövi, vagy még azt sem várja, hogy belépjen
710 XXXII | amilyen hevesvérű.~S magában azt mondta, hogy meg is érdemli,
711 XXXII | nehogy itt kapja az útfélen. Azt mondá neki, hogy csak menjen
712 XXXII | keresztül halálos útja is lehet, azt sejtette, de nem gondolt
713 XXXII | de nem gondolt vele.~Csak azt főzte magában, hogy láthassa
714 XXXII | szeretsz senkit.~– Ki mondta azt neked? Nagyapád mondta?~–
715 XXXII | könnyel.~– Hogy mondhatod azt nekem, hogy én nem szeretlek
716 XXXII | az ezüstgyopár csokrot, s azt nyújtá a kisfiának.~– Hm! –
717 XXXII | kisleánynak öltöztettél, azt mondtad, maskarába megyünk!
718 XXXII | rossz dolog volt! Ha te azt megtudnád! Majd megfagytunk;
719 XXXII | Aztán csak elpihentem. Azt mondják, meghaltam. Már
720 XXXII | gyilokdöfések, amik keresztüljárják azt a dölyfös, nagyravágyó lelket;
721 XXXII | vigyázz magadra. Nagyapó azt mondta, hogy amikor meglát,
722 XXXIII | erőműtani szabályoknak: azt ki kellett tanulni, hogy
723 XXXIII | a közepén van egy ajtó. Azt ki lehet nyitni. Van benne
724 XXXIII | tányérokkal és csészékkel. Azt az ember becsukja, s békét
725 XXXIII | fúriájában ökölre fogja azt a görbe kés s úgy szaladgál
726 XXXIII | eldobta kezéből az öreg azt a kést, azt villámvonzó
727 XXXIII | kezéből az öreg azt a kést, azt villámvonzó vasat; elkezdett
728 XXXIII | kitépje belőle a lelket! – Azt hiszi, ez most őt bosszantani
729 XXXIII | az idegei: felhasználja azt az órát, amikor az apját
730 XXXIII | gyermek hallgatva bámult, s azt gondolta magában, milyen
731 XXXIII | Juliánnának, hogy nem bírta azt végig elmondani. Ha csak
732 XXXIII | felgyújtott fenyőfák lobognak, s azt az istenharagot, amitől
733 XXXIII | Akarod visszafizetve látni azt a nagy tartozást, amivel
734 XXXIII | alól elkergettek? Megalázni azt a dölyfös hadat, amelyiknek
735 XXXIII | dolgot.~– No hát „édes”? – Azt szeretem. – Belehalhatsz,
736 XXXIII | a halált sem adják. – S azt, hogy hol van elrejtve az
737 XXXIII | ebben az órában kellene azt nekik megmondanom. Ők nem
738 XXXIII | Emberi szó nem fejezheti ki azt a félelmet, ami engem kínoz. –
739 XXXIII | is levetette a nyakáról, azt is rátakarta az üvegkalitra.
740 XXXIII | privilégiumnak hívták valaha azt a köpönyeget, amin semmi
741 XXXIV | rég ismerték a dobsinaiak. Azt is tudták, hogy ott jég
742 XXXIV | beduinsátornak” hívják azt a jéggrottát.~Az urak, untukban,
743 XXXIV | mindegyikhez pénz kellett. Azt pedig honnan venni? A „libertás”
744 XXXIV | fiacskám? – kérdezé Korponay.~– Azt számítom össze, hogy a jelen
745 XXXIV | elővették a tűzszerszámaikat; azt mindenki magával hordta;
746 XXXIV | hajnallana fel.~Pelargus vette azt legelőször észre.~– Világosságot
747 XXXIV | venni az emberalakot, mely azt magával hozta.~Férfialaknak
748 XXXIV | amit a bőrövre akasztanak, azt megmagyarázta a sűrű előre-hátra
749 XXXIV | leoldott a derekáról, s azt a végére kötött vaskapoccsal
750 XXXIV | kötélért, annál fogva elkezdte azt felfelé vontatni.~– Ez nem
751 XXXIV | sem tett a védelmére.~Ha azt a kezében tartott süveget
752 XXXIV | hoztam üzenetet. Hallgassátok azt meg, aztán tehetitek velem,
753 XXXIV | szorított hurkot.~– De biz azt a bolondot nem teszed! –
754 XXXIV | eléje, saját testével védve azt mindenki ellen. „Hozzá ne
755 XXXIV | az ország ellen Lőcsén, azt bevallom. Hogy vétkemet
756 XXXIV | Hogy vétkemet megbántam, azt bizonyítja az, hogy itten
757 XXXIV | állok. Hogy helyrehozhatom-e azt, ítéljétek meg, ha azt,
758 XXXIV | helyrehozhatom-e azt, ítéljétek meg, ha azt, ami rám lett bízva, átadtam
759 XXXIV | balra-e, lefelé vagy fölfelé? Azt csak Isten tudja meg.~A
760 XXXIV | a jó Pelargus nem hagyta azt megtörténni, hogy ítéletet
761 XXXIV | magyarázza, nem tagadja. Azt mondja, amit tettem, megtettem.
762 XXXIV | Nem! Százan, ezren tették azt, amit ő. Hittek a csábító
763 XXXIV | fejedről fenyegető kezemet, s azt mondom, senki se bántson.
764 XXXIV | úton jöttél, s vidd el neki azt a levelet, amit neked adok,
765 XXXIV | volt. Pelargus odaadta neki azt a darab pergament, amire
766 XXXIV | pergamen elejére felírta azt a három szót.~A pergamen
767 XXXIV | asszony.~Szava nem volt, csak azt tette, hogy az összefogott
768 XXXIV | örömhír lesz rám, ha azt hallom, hogy meghalt.~–
769 XXXIV | az apja birtokából; pedig azt császári tiszthez adtad,
770 XXXIV | Velünk egy úton futsz most, azt látom; el is hiszem; belekerültél
771 XXXIV | elsápadva szörnyen.~– Hogyan? Azt te tudod! Ugyanazokkal a
772 XXXIV | ahova te viszed. Vedd elő azt az arany hajszálat, mivel
773 XXXIV | szükségünk van, s adjuk érte azt, amiért az megkapható. Nekünk
774 XXXIV | fölállt, összefonta karjait, s azt mondá: „Jól van, odamegyek!”~–
775 XXXIV | vidi”. S aztán odanyújtá azt a nőnek.~– Mármost – ki
776 XXXIV | megöleli, megcsókolja, s azt fogja mondani: „Nem mégy
777 XXXIV | útjain!” – De csak nem tette azt a férj. – Azután alácsüggeszté
778 XXXIV | halál országába!” – De csak azt sem tette.~Nemsokára elérte
779 XXXIV | Nemsokára elérte lábaival azt a keskeny párkányt, mely
780 XXXV | békekötést, s meg eldobhatták, azt sem bánta.~Bécsben, Pozsonyban
781 XXXV | látogatóba Krasznahorkára, azt a szokott szívességgel fogadták
782 XXXV | Mivel tölti hát az idejét:~Azt mondják: filozófiai munkán
783 XXXV | szakítani két szál szegfűt, s azt magával viszi. Az egyik
784 XXXV | misét mond a kápolnában, azt az úr az elrácsozott erkélyről
785 XXXV | Már kértem, de nem adja. Azt mondja, fél, hogy valami
786 XXXV | megnézni. (Kitelt tőle!) Hanem azt hiszem, hogy öreg lehet,
787 XXXV | jégpólus alá távozik tőle. Nem, azt nem vette elő. Hosszan elhallgatott,
788 XXXV | nem is sejti, hogy mit? Azt mondá kegyelmed, egy kísértő
789 XXXV | kísértetemmel.~– Hogyan tehetem azt?~– Volt kegyelmednek egy
790 XXXV | vandalizmus is volt, hogy azt tette? Hasonlatos ahhoz,
791 XXXV | üvegkoporsóban.~Mkor idejött, talán azt hitte, hogy majd beszélni
792 XXXV | kezekkel, s elnézte hosszasan azt a kiszenvedett alabástrom
793 XXXV | kegyelmed – suttogá a férfi.~– Azt fogom legféltőbben őrizni –
794 XXXV | értékét nem lehet felbecsülni, azt viszonozni kötelességem.
795 XXXV | valahol elrejtve tartogat. Én azt sem fogadtam el. Most átadom
796 XXXV | levelet hazaviszem az apámnak, azt fogja kérdeni, mi áron kaptad
797 XXXV | kérdeni, mi áron kaptad azt te, s még majd rosszat gondol.~
798 XXXV | hozzá. Azután folytatá:~– Azt meg nem mondhatom el neki,
799 XXXV | óhajtott megkapni.~– Jó lesz. Azt megtehetem.~A levéltárhoz,
800 XXXV | egy kinyílt virág volt, azt leszakítá a kertész, s kedveskedett
801 XXXV | látogatónőnek.~Juliánna úgy vette azt reszkető kezébe, mintha
802 XXXV | reszkető kezébe, mintha azt nézné utána, nem vérezte-e
803 XXXV | lopva odatűzte a rámához azt a fehér „Rose blanche”-t. –
804 XXXV | körültekintésre felismerte azt a változást. A hősből anachoréta
805 XXXV | játsszanak inkább tekével.~Azt nem mondta nekik, hogy mikor
806 XXXV | Andrássy hamis nyomon járt.~Azt ugyan föltette erről az
807 XXXV | itt kellett neki keresni azt a közbenjáró szentet, aki
808 XXXV | nem a szerelmi epekedés, azt elhitte Andrássy. Aki ott
809 XXXV | nő nem érez mélyen.~Hanem azt hitte felőle, hogy ez most
810 XXXV | ügyétől eltántorította, még azt is szeretnék, ha rábírná,
811 XXXV | beszélgető társat. Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív
812 XXXV | Parancsol nekem valaki?~– Azt hiszem, hogy olyan ember,
813 XXXV | Szentháromság úgy segéljen! Azt ők nem érik meg! – ordítá
814 XXXV | indulatában.~Juliánna véghezvitte azt, amiért ideküldték.~
815 XXXVI | István csakugyan beváltotta azt a szavát, amit sértett szíve
816 XXXVI | Bercsényi Lengyelországból azt üzente a Rákóczi-párti főuraknak
817 XXXVI | Jó asszony, szeretheted.~Azt a világért sem tette volna,
818 XXXVI | kunkora bajuszos dali legény, azt ne hidd valahogy, hogy csak
819 XXXVI | most a férje után vágyott, azt kívánta visszahódítani.~
820 XXXVI | ne mozdítsák a helyéből azt az üvegfedelű koporsót,
821 XXXVI | munkát végzett! Elvetette azt a magot, amiből fegyveres
822 XXXVI | cuppant Pelargus arcára, s azt mondja neki: „Adj egy pofont,
823 XXXVI | pofont, de csattanóst!” – Azt meg is kapja. Akkor aztán
824 XXXVI | Ahány mondás, annyi csapás.~Azt is lehetett hinni, hogy
825 XXXVI | levelet utoljára, ő adta azt vissza Korponaynénak.~Azzal
826 XXXVI | egy poharat az asztalról, azt mondá:~– No hát, urak, nem
827 XXXVI | mögött történik, ő csak azt a némaságot leste, ami a
828 XXXVII | képtelenség. Mert hiszen azt mindenki érthette, hogy
829 XXXVII | megérdemelve a bűnbocsánatot, azt a jutalmát várja önfeláldozó
830 XXXVII | mód kapna divatra, győznék azt Magyarország aranybányái!
831 XXXVII | szeme-szája eláll bele.~Azt persze az urak közül senki
832 XXXVII | is jó messze zörgött már, azt a golyó nem éri utol.~Korponay
833 XXXVII | kegyetlenül megsértetted. Ne azt nézted volna, hogy a feleséged
834 XXXVII | letérdepel előtted, hanem azt, hogy a mi leghasznosabb
835 XXXVII | huzakodók közé veté magát.~– Azt mondom, cimborák, hogy a
836 XXXVII | elárulni! – kiálta Pelargus. – Azt már én fogadom.~– Te? –
837 XXXVII | akármelyikünket lekéselni képes, azt nagyon elhiszem. A sárgarépához
838 XXXVII | annak a feje van legfelül, azt nem hiszem. Sohasem hiszem
839 XXXVII | lépést nem fog tenni, hogy azt meg ne tudjam. Nekem mindenütt
840 XXXVII | lépést talál tenni, ami azt mutatja, hogy ügyünket elárulni
841 XXXVII | akkor én viszem halálra azt az asszonyt, mielőtt az
842 XXXVIII| Csak nem kérdezhetik tőle azt, hogy hát a szíved fáj-e?~
843 XXXVIII| milyen okos dolog lett volna azt az ezer aranyat behurkolni,
844 XXXVIII| gazdagsága ez a szekér alma. Ha azt eladhatja, viheti a tót
845 XXXVIII| tréfálsz?~– Hogy tréfálnék? Azt tudjátok, hogy az uram birtokait
846 XXXVIII| időhaladék engedve. A király azt óhajtja, hogy a nemzet teljesen
847 XXXVIII| kérdé Löffelholtzné.~– Óh, azt mindig magammal hordom –
848 XXXVIII| Istennek. Csakhogy ez megvan.~Azt azután nem is hagyta el
849 XXXVIII| az egész orvosi karnak; azt mondták rá, hogy az egészséges
850 XXXVIII| baziliszkszívet nem kaphatni, azt csak igen nagy urak szerezhetik
851 XXXVIII| meglátogatnod.~Juliánna azt mondá erre aggóskodva, hogy
852 XXXVIII| legcélszerűbbnek találom, ha azt a feleségének szolgáltatom
853 XXXVIII| Juliánna ismét jókedvű lett. Azt súgta Alaudának, hogy csak
854 XXXVIII| Alaudának, hogy csak adja vissza azt a láncot az ötvösnek az
855 XXXVIII| aztán fizesse ki belőle azt a tartozását, amivel egy
856 XXXIX | amnesztiában részesüljek.~– No, azt nagyon bölcsen és okosan
857 XXXIX | világtalan világgá – de nem tette azt. Valami halálmegvető dac
858 XXXIX | széttárta előtte a karjait, s azt mondá neki:~– Azért jöttél,
859 XXXIX | a másikkal megcirógatta azt.~– Nem Juliánnám. Távol
860 XXXIX | velem fogsz maradni, de azt gondolom magamban (ne haragudjál
861 XXXIX | tervüket, s ők határozták azt el, hogy te válj ki közülük,
862 XXXIX | Ah, kérlek, hagyd el azt! Van eszében valakinek még
863 XXXIX | hajnallal Juliánna felébredt, azt hitte, hogy csak egy varázsálom
864 XL | visel. – És most csókolgatni azt a kezet, mely őt megsértette,
865 XL | kezet, mely őt megsértette, azt a kezet, mely Lőcse kapuját
866 XL | ellenségnek megnyitotta, azt a kezet, mely az árulás
867 XL | elfogadta! És csókolgatni azt a hűtlen, csalfa, szép száját,
868 XL | elárulja a titkait! És óvni azt az embert, aki őt meggyalázta,
869 XL | meggyalázta, hogy el ne árulja azt az ő felesége, őneki őrködni
870 XL | Talán Korponay is elhitte azt a másik mesét, hogy egy
871 XL | menjek hozzájuk. Korponay azt mondta neki rá: „Eredj,
872 XL | magából. Nekünk azonban csak azt kell belőle megtudnunk,
873 XL | dolgára kerül a sor, majd azt is elintézik.~Korponayné
874 XL | egyszer idáig jutott, hogy azt a másik dolgot is emlékezetbe
875 XL | Juliánnának fejébe futott a vér.~– Azt legjobban tudja kegyelmességed –
876 XL | csekély dolog most már, hogy azt senki fel nem veszi a földről.
877 XL | fel nem veszi a földről. Azt sem tudják már, hogy mi
878 XL | s megragadva a nő kezét, azt kiáltá a szeme köze:~– Mit
879 XL | Ohó, kegyelmes uram! Azt nem adják ingyen. Éppen
880 XL | szolgálatomra méltóztatott azt felelni, hogy „elmúlt esőnek
881 XL | velem, hogy mire becsüli azt?~– Kívánhatsz, amit akarsz.~–
882 XL | akarsz.~– Hát legelőször is azt kívánom, hogy miután én
883 XL | tudója valami nagy dolognak, azt én már a belépésekor sejtettem –
884 XL | a fegyverlerakás óta, s azt mi jól tudjuk, hogy az öreg
885 XL | Ha ő most erre a kérdésre azt feleli: „nincsenek”, akkor
886 XL | a börtönbe fogják vinni.~Azt mondta rá: „igenis, vannak.”~–
887 XL | megírta a levelet Viardhoz, azt lepecsételték, s átadták
888 XLI | előkereste a bőröndje fenekéről azt a kis szarvasbőr vánkost.~
889 XLI | levélcsomagot.~Egyet kivéve (azt, amit Andrássy István írt
890 XLI | szép asszony. Csak oda kell azt nyújtania a táncosának,
891 XLI | idegen ajtókra.~És magát azt a csodatevő szentet, aki
892 XLI | papír lángra lobbant, hagyta azt égni a végső csücskéig,
893 XLI | égni a végső csücskéig, azt is feldobta a tenyerével
894 XLI | egy facipős barát, aki azt az egész jelenetet kileste,
895 XLI | csapatvezető.~Juliánna ismerte azt a hangot. Teste-lelke megdermedt
896 XLII | miért égette el. S mikor azt kérdezték tőle, hogy mi
897 XLII | nevetés volt a válasz.~Csak azt szerették volna belőle kivenni,
898 XLII | ismét eszméletéhez tért, azt mondá a bíráinak, hogy csak
899 XLII | diák nyelven, amiről ő azt állította, hogy nem érti,
900 XLII | alázatossággal vegyült gúny.~Azt kérdezték tőle, akar-e a
901 XLII | kegyelemért folyamodni.~Azt felelte: „Nem”.~Akkor aztán
902 XLII | felállításához, Juliánnának lehetett azt nézni.~Hogy róják az egyik
903 XLII | hogy helyezik el a középen azt az alacsony tölgyfa széket;
904 XLII | kérdezé a főúrtól.~– Azt nem mondhatom meg. De bizonyos,
905 XLII | megerősítve, mégis elvetették; azt mondták, semmi az! Keress
906 XLII | megmaradtért is kérhedted azt az árt, amit az elégetettekért
907 XLII | terjed a főűr jóakarata, azt nemsokára tapasztalhatá
908 XLII | abba a tükörbe. Majdnem azt kérdezte, ki ez a szép asszony?
909 XLII | szétnyitotta, majd kiejté azt a kezéből: a két térde megroskadt
910 XLII | akart hinni a két szemének; azt vélte, kápráznak; az ablakhoz
911 XLII | lesznek ezek kihirdetve. Azt hitte, hogy álmodik.~Talán
912 XLII | elkezdte elejétől végig olvasni azt a talált okiratot.~Ez aztán
913 XLII | árny Juliánna előtt, aki azt suttogja, hogy milyen édes
914 XLII | közel áll a célhoz, hogy azt már a kezével elérheti,
915 XLII | sodorta.~Vissza-visszatette azt a pecsétes írást az üvegszekrénybe;
916 XLII | Luther Márton bő kantusában, azt az asszonyt jő vigasztalni
917 XLII | Az ifjú aztán felnyitotta azt egy helyen, s odanyújtá
918 XLII | jajgatni sem szabad; még azt sem mondhatja: „Szegény
919 XLII | visszaadta a káplánnak. Pelargus azt mondá, hogy csak tartsa
920 XLII | mondá, hogy csak tartsa meg azt: keresse benne vigasztalását.
921 XLII | kérdezé a főúr.~– Annak azt üzenem… – rebegé az asszony – …
922 XLII | belőle mást imádkozni, csak azt az egyet. A többinek nincs
923 XLII | feltűzve a fején, kérte, hogy azt ne vágják el, ő maga feltűzi
924 1 | Andrássy Istvánnak a fiát, azt a legkedvesebbet csakugyan
925 1 | elmerült a világra nézve.~Azt a csodálatos halottat az
926 1 | szinte fáj magamnak, mikor azt kell mondanom, hogy a történetnek
1-500 | 501-926 |