Fezejet

 1 III    |           bírónak a fia. (Az anyja ám ennek olyan magas termetű
 2 XII    |           megvetésüket.~Nem maradt ám kigúnyolatlan Belleville
 3 XII    |            utolsó sor nélkül?~– Az ám. Mert én mindig azt kívánom: „
 4 XIII   |            altattam el, de nem úgy ám, ahogy téged, meleg csókjaimmal.~
 5 XIII   |            nem hiszik kegyelmetek, ám jöjjenek utánam.~Azzal a
 6 XIV    |      őrizni, és én felelek érte.~– Ám lássa kegyelmed – szólt
 7 XVI    |      fegyveres akciók közé. – „Nem ám, ha fegyverrel nem állják
 8 XVIII  |      pecsétes levelet.~De nem volt ám az elég, hogy cifra pergament,
 9 XX     |         protestáljunk! A kardjaink ám nem váltak vasporrá.~– Késő,
10 XXI    |           áldották!~Nem válogatott ám a szenvedők között, ahogy
11 XXII   |            kanalának hívják; de az ám nem krampampuliosztogatásra
12 XXII   |   elhagyott tűzhelyéhez vágyik, te ám szidalmazd érte: én imádni
13 XXII   | ápoltjaimat, ha kitiltod a várból, ám tegyed. Én megtartom őket
14 XXIV   |           stracenói kelepcét?~– El ám! Hej, hogy szitkozódnak
15 XXIV   |        felöltöztetett halottal.~Ez ám hatalmasabb parancsoló,
16 XXIV   |     kérdésre?~– Bizony nem is arra ám, hogy „hányat tojik a pityer”~–
17 XXV    |           még egyre nevetett.~– Az ám – szólt, odalépve ahhoz
18 XXVIII |            mármost el nem bocsátom ám kegyelmed addig, amíg a
19 XXIX   |            legyen. De nem is viszi ám át a szekeret most semmi
20 XXIX   |            ha táltos lesz is.~– Az ám, galambom, nyalka kurír,
21 XXIX   |             te kölyök, úgy vigyázz ám rá, mint a két szemed fényére.”~
22 XXIX   |           a hátunk mögött.~– Nehéz ám éjszaka a gázlót eltalálnunk.~–
23 XXX    |      visszahívó dekrétumot?”~– Nem ám.~– Menjünk, emberek, menjünk! –
24 XXX    |     vendéglős.~– Megint itt vagyok ám.~– Bánja a ménkü.~– Hát
25 XXX    |      fiatalabb, mint ma.~– Így van ám az – magyarázá a gazda,
26 XXXI   |           még lehet.~– Nekem?~– Az ám. Kegyelmednek. Mert nem
27 XXXI   |       Kegyelmednek. Mert nem lehet ám nekem azzal a szóval port
28 XXXII  |           egoista tekintetével.~Ez ám a fogas kérdés! Hát mit
29 XXXII  |         tornácban. Nem olyan rossz ám az! Mikor halva voltam,
30 XXXIII |         nagy bűnöm.~– De nem kapod ám őt vissza soha.~– Soha?~–
31 XXXVIII|           városnál felejtett. – Az ám! Nem is találja ki, hogy