Fezejet

 1 III   |     egészet végig kigombolják, s utoljára panyókának viselik a mentét.
 2 IV    |         gyermekek, azután a nők, utoljára a férfiak, leghátul a tanácstagok.
 3 IV    |          ez nem is sok!” úgyhogy utoljára De Hortis azon vette észre
 4 VI    |       mind kimentik magukat, még utoljára ő marad benne a gyanúban.~–
 5 X     |          Onnan sem jön válasz. – Utoljára elszánja magát, hogy benyisson
 6 XI    |      ahol kereste, ott nem volt; utoljára is ott akadt rá, ahol nem
 7 XII   |       kezdett a szobában, míg az utoljára a hárfa mellé menekült,
 8 XIII  |          akart elfordulni benne; utoljára alig bírta belőle kihúzni
 9 XIII  |      mélyen alszik, ha hozzáfog.~Utoljára egy korsó hideg vizet töltött
10 XIV   |       betört oldalbordákban; míg utoljára is valamelyik fogdmeg kötelet
11 XV    |  üstfenekűvel és kétfenekűvel, s utoljára nagy ágyúzás lett a vége.~–
12 XV    |          az emléket magyarázzák. Utoljára kivette a papnak a kezéből
13 XV    |       birkózó, hogy a gyülekezet utoljára azt sem tudta, ki prédikál
14 XX    |    egypárnak betörte a fejét; de utoljára elnyomták, megkötözték,
15 XXII  |   kétségbeesés átkozódó haragja.~Utoljára a méregtarisznya Miklós
16 XXII  |         fején keresztülhúzták, s utoljára „sok lúd disznót győz”,
17 XXII  |          hallgatja meg!~– És így utoljára Andrássy István, a virtus
18 XXV   |          másikra féltékeny volt. Utoljára úgy összezavarta a gondolatait,
19 XXV   |    Andrássyra vetődő tekintetek; utoljára mikor végképp elhagyja az
20 XXV   |   nagyobb, Luther-e vagy Kálvin?~Utoljára Juliánna odafordult Andrássyhoz,
21 XXVI  |          a zúzmarától. „Gergely” utoljára rázta meg a szakállát.~Az
22 XXVIII|          fenyőiket át nem veszi. Utoljára is, hogy bíró elé ne vigyék,
23 XXIX  |         belefaragták a neveiket, utoljára megakadt a figyelme a benyíló
24 XXIX  |        tudott belőle kivergődni; utoljára is le kellett szállnia a
25 XXX   |         már odaát vannak: holnap utoljára lövik ki az ágyúkat, puskákat,
26 XXXI  | ledöntögetni… s szerzett magának utoljára olyan nagy hírt, nevet,
27 XXXIV |        nem kapott bele a szikra. Utoljára mind valamennyien elkezdtek
28 XXXIV |    Szándékosan hagyták Korponayt utoljára.~Ő nem írta a neve után
29 XXXV  |    bánata.~– Azóta, hogy egymást utoljára láttuk, nagyon sok változás
30 XXXVI |       Pelargus olvasta a levelet utoljára, ő adta azt vissza Korponaynénak.~