Fezejet

 1 IV    |               Most már csak hagyja rám, öcsémuram; majd én kötöm
 2 VI    |        király elé bocsátott volna, rám fogta, hogy meg vagyok bolondulva,
 3 X     |          mintha üvegből volnék: ha rám néz, keresztüllát rajtam,
 4 X     |            keresztüllát rajtam, ha rám üt, összetör. – Tehát a
 5 XII   |      kerülnek azok kegyelmedhez?~– Rám bízta a magisztrátus, hogy
 6 XII   |      hűsítőre.~– No csak ne nézzen rám úgy azokkal a gonosz szemeivel.
 7 XIII  |  megszorították a lovagot.~– Gyere rám csak, gyere te: csirizfaló,
 8 XIII  |             kis anyácskám. Ne less rám, merre megyek el!~– Jól
 9 XXII  |             Mikor a főgenerális úr rám bízta e vár parancsnokságát,
10 XXII  |          annak állok ellent, ahogy rám parancsoltak, ahogy megfogadtam.~–
11 XXIII |       tennem. Ezt a hivatalt bízta rám az Isten; ezt teljesítem,
12 XXIII |           még eddig senki se fogta rám, hogy gyönge szívű vagyok.
13 XXV   |         enyémmel. No, csak ne nézz rám olyan nagy szemekkel. Egészen
14 XXVIII|         kérdését befejezzék. Bízza rám: én odasietek vele, s megelőzöm
15 XXIX  |        szolgálója, akinek a ruhája rám illenék?~– De van bizony
16 XXXIII|           szemei ragyogtak.~– Bízz rám akármit! Bármilyen nagy
17 XXXIII|           búvó útjain. – Ők várnak rám. De én nem tudok megmozdulni.
18 XXXIII|          helyettem azok közé, akik rám várnak?~– Odamegyek.~– Ebben
19 XXXIII|          Az valóban rémítőbb volna rám nézve minden kísértő léleknél.~–
20 XXXIII|          maga pallosával nem volna rám nézve iszonytatóbb.~– No
21 XXXIII|         bizonyos legyen róla: amit rám bízott, elvégzem, megint
22 XXXIV |    tehetitek velem, amit haragotok rám mért.~– Meg ne hagyd szólalni
23 XXXIV |         ítéljétek meg, ha azt, ami rám lett bízva, átadtam és elvégeztem.
24 XXXIV | hivatalában legtudósabb, mondja ki rám az ítéletet.~De bizony a
25 XXXIV |           lélektől!”, örömhír lesz rám, ha azt hallom, hogy meghalt.~–
26 XXXIV |   megcsókolni még ottan sem fogja. Rám nézve nem vagy asszony,
27 XXXV  |      életben, ami bekövetkezhetnék rám. Arra se találok. A nagyobbik
28 XXXV  |        unszolására a kis ágyújával rám célzott, s a hintómat találta
29 XXXV  |   fájdalmat, mint kegyelmed, mégis rám talál az. S az én szívem
30 XXXV  |            nagyravágyás oly idegen rám nézve, mint a kínai szokások.