Fezejet

 1 XII  |               illatos burkot. Ez az ő kedves csemegéje. Ritkaság itt
 2 XIV  |          velem!~S azzal karon kapva a kedves bajtársát, vitte őt rohanva
 3 XVI  |               sejti, hogy ez az ő két kedves barátja most éppen közel
 4 XVI  |             Hát azt is majd elmondom, kedves öregem; hanem előbb hadd
 5 XVI  |          maradtam a tábornokkal. „No, kedves barátom – mondá Löffelholtz –,
 6 XVIII|         közepén, tetejébe koronának a kedves veje, Blumevitz ezredesnek
 7 XIX  |             Fabriczius.~– Az biz a te kedves vejed urad, tegnap óta.
 8 XIX  |              gádora. Ott futott le, a kedves barátai közé. Ott jön a
 9 XXI  |            neki adta a kardját, még a kedves sétapálcáját is. Karvastagságú
10 XXII |         fiának akart anyja maradni; a kedves urát még a halott porában
11 XXIII|         ezeken a szavakon kezdődnek:~„Kedves, édes, egyetlen jó uram.”~
12 XXV  | nagylelkűségnek részemről, hogy ezt a kedves emlékű szobácskát részedre
13 XXV  |            hozta.~– Mit szólsz hozzá, kedves barátném? – fordult Löffelholtznéhoz. –
14 XXVI |         néhány sor a nagyobb fiútól. „Kedves édesapám. Jöjjön haza kegyelmed!
15 XXVI |            magát eltemettetni.~Az élő kedves íme cserben hagyta, hanem
16 XXVI |          cserben hagyta, hanem a holt kedves, az még most is hű hozzá.~
17 XXXI |             zila tekintettel nézett a kedves barátnéjára.~– Aztán úgy
18 XXXI |               nagy hiba volt ezt az ő kedves barátját nem engedni négyfelé
19 XXXI |               Magánál sem tarthatta a kedves fiát Juliánna. Ahhoz a nagy
20 XXXI |              hogy mi lehet az, s igen kedves szolgálatnak vette, hogy
21 XXXII|              felkutatják. Egyetlenegy kedves emléke sem volt, ami őt
22 XXXIV|           Ghéczy Zsigmond az ő hajdan kedves cimboráját Józsa István
23 XXXV |              hogy a feltalált hajdani kedves egyszerre a jégpólus alá
24 XXXVI|            Zsigmond, alezredes úrnak.~Kedves jó öreg cimborám, vitéz
25 XXXVI|     bajnoktársam!~Itt küldöm Teneked, kedves leányod, nagyságos Korponay
26 XXXVI|             folyamodni.~– Én uram! Én kedves, egyetlenegy galambom, drága
27 XXXIX|              repeséssel az istenhozta kedves vendégnek; ölelésre kitárva
28 XXXIX|            ajkait csókra kínálva.~S a kedves férj megölelte, megcsókolta
29 XXXIX|              megölelte, megcsókolta a kedves asszonyát, ahogy patriarkális
30 XLII |             volt már a lelkében. Ha a kedves fiú elköltözött, mi van