Fezejet

 1 X    |                Ha nem volna az a kis fiú ott a bölcsőben, bizony
 2 XV   |        Andrássy háta mögött a Serédy fiú –, nagyon nagy palástra
 3 XVI  |          Nyílt parancsolat!~Az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek nevében.~
 4 XXII |             düh ördöge. Még ez a két fiú is őt meri kigúnyolni, eddigi
 5 XXIII|               az ugyan csintalan egy fiú volt, sohasem akart elaludni,
 6 XXIV |              figyelmét, hogy a Ferkó fiú, mikor az ima végén ezt
 7 XXIV |             hangon.~– Nem! – felel a fiú dacosan.~– Miért nem?~–
 8 XXIV | kegyelemdöfés a szívének.~A kisebbik fiú rátámadt a bátyjára.~– Miért
 9 XXIV |              is elmondom.~Az a másik fiú pedig térdre emelkedett
10 XXIV |             esteli órában a kisebbik fiú az anyja szobájába. A Ferkó
11 XXIV |             Itt aztán elhallgatott a fiú; nem akart tovább beszélni.~
12 XXIV |          bélésébe – súgá a kis Józsi fiú.~– Hát te tudod, hogy mit
13 XXIV |             anyjánál maradt kisebbik fiú a sok sírástól elálmosodott,
14 XXIV |            aludt Ferenc, a nagyobbik fiú.~Az éjjel sokáig fenn tivornyáztak
15 XXIV |    elkezdődött megint a borivás, s a fiú is ott velük végighallgatta
16 XXIV |           pálinkát, attól elmúlik.~A fiú elhitte, s magába hagyta
17 XXIV |       sarkantyús csizma. Bizony szép fiú volt! Olyan régen nem látta
18 XXIV |                 Az anyám! – hebegé a fiú.~– Mit akarsz vele?~– Nem
19 XXIV |            azzal fuldokolva futott a fiú a várba fel; egyszer térdre
20 XXIV |              akarok menni – rebegé a fiú, a pap kezébe kapaszkodva. –
21 XXIV |           hozzá! – kiáltá a kisebbik fiú. – Nem látjátok, hogy él?
22 XXIV |          kellett vele hagynia.~A két fiú ezalatt valamit suttogott
23 XXIV |      hidegvért tettetve.~Ekkor a két fiú, egymás kezét fogva, odalépett
24 XXV  |           szekundált neki. Mindig jó fiú volt.~– Hát én biz azt mondanám,
25 XXXIV|            azért, amiket ez a rendes fiú beszélt a védelmedre, nem
26 XXXV |             látni Juliánnának.~A két fiú civódva rontott be apjuk
27 XXXV |     megcirógatta a fejét. Látszott a fiú arcán a titokteljes kór
28 XXXV |       önvádterhes fájdalom, amivel a fiú az apján csüggött, ahogy
29 XLII |              addig.~Jámbor, alázatos fiú volt, arca halovány, teste
30 XLII |              a lelkében. Ha a kedves fiú elköltözött, mi van még