Fezejet
1 III | Attól fél kegyelmességed tán, hogy ha a mi templomunkba
2 IV | mutogatta a tehetségét. Tán csak nem pólyáltatja magát
3 V | borokat nekik adományozá.~(Tán ha a szebeni szászoknak
4 XII | hogy mi az igaz benne? Vagy tán abban a pillanatban, amíg
5 XII | Milyen jó kedvem van ma! Tán vesztemet érzem.~– Ej! Félre
6 XII | nehéz szekerek jönnének. Tán az uram jön vissza a portyázásból.~–
7 XIII | vívnak. Őtet mulattatják.~Tán egyébre is várt.~A nagy
8 XIII | mennyi ember jön utánam.~– Tán valakinek betört a feje?~–
9 XIV | feleségedet azóta odafenn tán már fel is akasztották.~–
10 XV | sehol.~– Csak nem vitte tán magával az a bolond tündér?~
11 XVI | keltettél: ha meg nem jössz, tán egészen odaát maradok a
12 XVI | megesküdtetni.~– Szabad lesz talán tán immár az inquisitushoz intéznem
13 XXI | esztendőkig elálljon (még tán a mostaniak is tudják),
14 XXI | szekrény állít meg bennünket: tán a külseje teszi meglepővé.
15 XXIV | olyan nehéz beteg vagy? Tán jelt akarsz adni annak az
16 XXIV | amazzal örömeit megossza. Tán ebben az órában is azt költögeti
17 XXIV | akik odanéztek, azt hitték (tán a könnyeik prizmáin keresztül),
18 XXVI | az.~– Csak nem esznek meg tán a farkasok?~– Nem. Kegyelmes
19 XXVI | utcán. Eleinte azt hívé, tán Juliánnának is az az ötlete
20 XXX | a ménkü.~– Hát nem ismer tán kend?~– Ismeri a ménkü.~–
21 XXX | mintha nem hallotta volna. „Tán nem tud magyarul? Sváb lesz
22 XXX | Hogy néz rá mereven!~Vagy tán csak álom ez? Hallucináció.
23 XXXII | nemes gyopárt (Edelweiss), tán most is tenyészik az ottan?
24 XXXV | Zsigmondhoz.~Maga sem tudta tán, hogy mit ír ebben az indulatában.~
25 XXXVI | csókot a leányának. Annyira tán sohasem is fog meglágyulni,
26 XXXVII | nyújtsa neki, felemelje, s tán meg is csókolja, hát akkor
27 XXXVIII| ezer ugyan fogytán van már, tán alig cseng belőle egypár
28 XXXVIII| Milyen jó kedvem van, tán vesztemet érzem? Még az
29 XL | vakláma nagyon jól sikerült, tán a szándékon túl is. Elhitte
|