bold = Main text
    Fezejet                                         grey = Comment text

501 XXVIII |                 mikor a contenantiáját meg kellett volna őriznie.~–
502 XXVIII |                bíró? Ide kell citálni, meg kell neki ünnepélyesen követni
503 XXVIII |             kinyitják; amíg a kapussal meg a belső drabanttal megértetik,
504 XXVIII |               kibékülés poharát együtt meg nem isszuk. Úgysem früstükölt
505 XXVIII |        gondoskodva a számára valami új meg új meglepetésről.~Sirokánál
506 XXVIII |             alá megérkezett, ott ismét meg kellett pihennie, mert az
507 XXVIII |               sertéseket vásárol, majd meg egy matyó fuvaros, aki sót
508 XXVIII |                a hátulsó rugója, aztán meg a ferhécének elveszett a
509 XXIX   |             nem ismert szabolcsi lovak meg a bőséges borravalók csodákat
510 XXIX   |                rajzolnak a vízi gázlók meg a rókák sétanyomai; egy-egy
511 XXIX   |              ezzel a szekérrel, azt én meg nem mondom.~A nap egészen
512 XXIX   |          söntés foglalta el, a másikat meg egy nagy kandallóforma tűzhely,
513 XXIX   |               az én írásomat kaphatnák meg a magyar urak odaát, hamarább,
514 XXIX   |              mi urunktól? Ugyan mondja meg, mi van benne? Énnekem megmondhatja.
515 XXIX   |            ifjasszonynak. Hát ezt írta meg a levélben? Na, ha azt tudom,
516 XXIX   |                pecsétes levélben, hogy meg kell kötni a békét a kurucokkal
517 XXIX   |            arról felelek. Azt a kurírt meg úgy lesomodorintjuk itt
518 XXIX   |                vele. Inkább hadd járja meg a bolondját. Én teszem őtet
519 XXIX   |              bolondját. Én teszem őtet meg. Van-e kegyelmednek valami
520 XXIX   |           vacsorát, a paprikás csirkét meg a túrós csipedettet, hogy
521 XXIX   |                a Krisztina vacsoráljon meg hevenyén, aztán induljon
522 XXIX   |         nyerget, a másikon a zsabrákot meg a kantárt.~– Ördög teremtette
523 XXIX   |          mindjárt úgy ungorkodni.~– Te meg ne trécselj! Hol van a gazdád?~–
524 XXIX   |            ketten idehaza a Tercsával; meg az öreg Dorka nénő! De bizony
525 XXIX   |                ki a pusztára. Már csak meg kell kegyelmednek várni,
526 XXIX   |         facinusát (jelent hőstettet is meg gonosztettet is) elzengedezik.
527 XXIX   |          fejcsóválva: „De jó, hogy már meg vagy lőve!”~Az asszonyok
528 XXIX   |           csupa sár mind – tisztogassa meg kend.~A vén banya bizonyosan
529 XXIX   |           tréfált vele Tercsa.~Ezalatt meg Juliánna a tűzhelyhez látott,
530 XXIX   |         Juliánna a lovagnak.~Az nagyon meg volt lepve, mikor a betoppanót
531 XXIX   |                száz aranyért se tenném meg! De hát ha a császár parancsolja! (
532 XXIX   |               kurírocskám, vacsoráljon meg kegyelmed egész ápitussal;
533 XXIX   |             tokajiból; azzal traktálta meg. Ízlett a lovagnak! Mind
534 XXIX   |          lováért százat.~– Isten áldja meg a mi urunkat! Tudtam én,
535 XXIX   |            szaporán hozza ki a nyerget meg a kantárt, ott van az ambituson,
536 XXIX   |         lovamat.~– De hisz az a nyereg meg a kantúr azé a kuríré odabenn.~–
537 XXIX   |                lovon; férfi módra ülve meg a nyerget. Nem tesz semmit,
538 XXIX   |                süvegét sem billentette meg köszönet fejében; hanem
539 XXIX   |               ha kilenc aranyat kapnék meg egy csókot.~– Ejha, fiacskám,
540 XXIX   |        terjesztve szét a légben.~– Itt meg kell pihennünk – mondá a
541 XXIX   |              No, hát frissen a kantárt meg a nyerget!~– Miféle kantárt,
542 XXIX   |             elöl-hátul, a kengyelvasat meg valami fapapucs pótolta.~
543 XXIX   |                egy egész lóhosszával – meg a maga hosszával.~Mikor
544 XXIX   |               Szerencsés utat kívánok.~Meg is verte nyomban az Isten,
545 XXIX   |       szeme-szája nyitva maradt, aztán meg elkezdett hahotával kacagni.~
546 XXX    |             talány!~Nem előzhette-e őt meg mégis valaki? Az a bivalyos
547 XXX    |      Bizonyosan tudom, hogy hol tették meg rajtam ezt az elcsempészést
548 XXX    |                 Most azután még jobban meg volt confundálva a lovag.~
549 XXX    |         asszonyságoddal. Nem mondhatná meg nekem, miért igyekezett
550 XXX    |              vármegye gátja felé.~Újra meg kellett tennie az utat azon
551 XXX    |               be a lovag.~– Ha jó, edd meg! – dörmögé a bajusza közül
552 XXX    |               az úr a lovat, hogy most meg én vegyem meg?~– Hoztam
553 XXX    |                hogy most meg én vegyem meg?~– Hoztam a gutát. Eladtam
554 XXX    |             neki adtam oda a nyergemet meg a kantáromat, hogy tisztogassa
555 XXX    |           kantáromat, hogy tisztogassa meg.~– Ahun van ni! – kiálta
556 XXX    |               ilyen asszonynak nyerget meg kantárt adni a kezébe? Micsoda
557 XXX    |             gyertyagyújtás után kantár meg nyereg akad a kezébe, akinek
558 XXX    |            köszönje a szenteknek, hogy meg nem ütötte benne a bokáját,
559 XXX    |       meglopták? Az én házamban? Tudja meg az úr, hogy én nemesember
560 XXX    |               Dorka te, Dorka! Becsüld meg magad! Szépen kérlek. A
561 XXX    |             selyemtakaró alá, az úrfit meg eladják a cigányoknak. Hova
562 XXX    |        rákezdve a csepűfonást.~– Valld meg mindjárt, hogy mit dugtál
563 XXX    |         szemeit megbabonázták, a többi meg mind csak ilyen toprongyos
564 XXX    |              lovagot paprikás bürgével meg boszorkányhistóriákkal,
565 XXX    |            annak a szája égett, a háta meg fázott.~A vén Dorka pedig
566 XXX    |                mind a hárman: a gazda, meg a leánya, meg a vén Dorka,
567 XXX    |                 a gazda, meg a leánya, meg a vén Dorka, s úgy táncolták
568 XXX    |        Szathmárba, és élőszóval mondja meg a bánnak, hogy az uralkodó
569 XXX    |             nagy népcsődület állította meg; száz meg száz szekér, tízszer
570 XXX    |        népcsődület állította meg; száz meg száz szekér, tízszer annyi
571 XXX    |            ezred granicsár. A szekerek meg voltak rakva rőzsekötegekkel,
572 XXX    |           János volt.~Ápril 17-én halt meg József király.~Betegségének
573 XXX    |             volt.~Ápril 24-én érkezett meg Korponay Jánosné a bán főhadiszállására
574 XXX    |          halálát.~Ápril 27-én érkezett meg Korponay János Rákóczinak
575 XXX    |         kezdett: „Hogy történhetett ez meg?”~– Három nap alatt összeboronálták
576 XXX    |             Akkor ördög volt, ha engem meg tudott előzni!~– Jól mondod.
577 XXX    |                 A mocsár túlsó oldalán meg Andernach lovag dühöngött
578 XXX    |                az 1711-iki május 1-jét meg ne emlegesse, maga a felséges
579 XXX    |      világtörténetet csinált.~Ma írják meg az utolsó lapját ennek a
580 XXX    |                a szekerek tábora. Ezer meg ezer kocsi, hintó, szekér,
581 XXX    |              még Majthényban ebédeltek meg, a gazdag mezővárosban,
582 XXX    |            szekértábor nem indulhatott meg.~Akkor pedig, mihelyt szabad
583 XXX    |               Télen kenyeredet, nyáron meg ruhádat el ne hagyd”; mert
584 XXX    |             ezt. Ami rajta terem, száz meg száz éveken át, örökké,
585 XXX    |                őt megátkozta.~– Verjen meg az Isten a magad kezével!
586 XXX    |           magad kezével! Ott bűnhődjél meg, ahová legjobban sietsz.
587 XXX    |        amennyire vágytál, onnan legyen meg a lebukásod. Az öljön meg,
588 XXX    |              meg a lebukásod. Az öljön meg, akit legjobban szeretsz.
589 XXX    |         legjobban szeretsz. Azért halj meg, akit elárultál.~Juliánna
590 XXX    |             letűzött zászlókkal, odább meg más dűlt rendek, a learatott
591 XXXI   |               No, hisz az az emlékezet meg éppen nem tesz hajlandóbbá
592 XXXI   |             fejét megmentse.~– Ismerje meg kegyelmed a maga kincsét;
593 XXXI   |              aki még akkor sem tagadja meg a szeretetet, amikor azt
594 XXXI   |     használatra. Ezt az egyet bocsássa meg. Ismerjük mi egymást! No,
595 XXXI   |             rózsaszínű ujjacskáját, én meg a pisztoly csöveibe kacsingatva.~–
596 XXXI   |              megmenteni. Azért szöktek meg az uraiktól. No, én már
597 XXXI   |           folyásáról. Senki sem ítélte meg érte; senki sem tudott a
598 XXXI   |         visszakerült. Nekem nem mondta meg, miért? Az öccséről beszélt
599 XXXI   |          kegyelmed? Csak később tudtam meg, hogy a derék jó Andrássy
600 XXXI   |               mint aki csak most tudja meg, hogy milyen hatalomnak
601 XXXI   |               lángot hogy nem érezte ő meg a lobogásáról! Hogy felejtette
602 XXXI   |          poprádi vendéglőben; még csak meg sem állva a kedvéért, hogy
603 XXXI   |                 s csak a hamuja maradt meg?~– Hol van most a tábornok? –
604 XXXI   |            feleségemhez. Ott hallottam meg, hogy kegyelmed elvitte
605 XXXI   |               lerakta a sereg a puskát meg a zászlót; de hogy ezt valami
606 XXXI   |          rendes szerződés előzte volna meg, ezt minden hazatérő vitéz
607 XXXI   |          generalmajori állást szerezte meg, hanem azért is jóakarója
608 XXXI   |                amit ő Pálffytól kapott meg. Löffelholtz ebből értesült
609 XXXI   |          Inkább azt kérem, hogy hagyja meg neki! Nem vagyok én Herodiás.~–
610 XXXI   |             mert nekem hivatalosan még meg nem küldetett, s ha akarnám,
611 XXXI   |            vele, hogy én szabadítottam meg?~– De éppen senkivel se
612 XXXI   |              nagyon rosszul fizetnének meg a barátságos kiszabadítónak.~
613 XXXI   |             tanács dacára nem állhatta meg, hogy legalább akkor, amidőn
614 XXXI   |                 mert megárt!”, hát azt meg ne kóstolja.~Neki látnia
615 XXXI   |               magasra, a másik kezével meg a tarkójához kapott, lécalakjával
616 XXXI   |               megújul a hold: a nap is meg fog újulni!”~Ez pedig olyan
617 XXXI   |   kormányférfiakkal értekezni. Mutassa meg, hogy hát a szájával milyen
618 XXXI   |                 ha bortól el van ázva, meg lehet találni az igazi nemest,
619 XXXI   |            tartozott érte, hogy nagyon meg nem várakoztatták.~Ellátta
620 XXXI   |                 Egy ős még nem nemesít meg: legyen kettő.~A madárember
621 XXXI   |             nem későn, bűnbánva tértek meg a trónhoz, mikor már a felkelés
622 XXXI   |                eldöntése után kötötték meg a békét.~Erre nyers dölyffel
623 XXXI   |           János jogtalanul kötötte azt meg, s a diéta meg fogja semmisíteni.
624 XXXI   |             kötötte azt meg, s a diéta meg fogja semmisíteni. Amikor
625 XXXI   |            Pálffy jóhiszeműleg kötötte meg a békét, s egész bona fide
626 XXXI   |    visszahívatása dekrétumát nem kapta meg.~– Hogy tudja ezt kegyelmed?~–
627 XXXI   |               kormány, se országgyűlés meg nem gyengítheti. A stipulatiók
628 XXXI   |         jutalmaztatom. Andrássy István meg is kapta a királyi kegylevelet,
629 XXXI   |      válaszolja a megmentett: „Köszönd meg, hogy le nem haraptam a
630 XXXI   |           erősen megnyomta, hogy értse meg belőle a kancellár, mi mindenre
631 XXXI   |                felhasználásával előzze meg a kabinet futárát, aki a
632 XXXI   |               Kegyelmed ezzel igen jól meg lett fizetve.~Megfizetve!~
633 XXXI   |               átkozódó rémet, s lássák meg azt a másikat, azt a mosolygót.~
634 XXXI   |               múltban levő érdemei már meg vannak jutalmazva. Ha többre
635 XXXI   |            éjsugáros kék ég borong – s meg lettek volna szerezve az
636 XXXI   |           akkor a száraz ágra mi vár?)~Meg is bukik ma minden esedezés,
637 XXXI   |                szívéből azt a nyilat: „Meg lettél fizetve!” Ha igaz
638 XXXI   |               hogy hol találhatja most meg a bánt?~Annak még a szathmári
639 XXXI   |           eszközökkel? Azt nem mondták meg Korponaynénak; őt sem nagyon
640 XXXI   |               szalmaözvegynek.~S ennél meg is találhatná azt a hatalmas
641 XXXI   |               kimond, ezt kívánom, már meg van adva. Csak tűrnie kellene
642 XXXI   |           hogyan megcsaltak! Nem adják meg a díjt, amiért annyiszor
643 XXXI   |              Nehogy árulással lophassa meg a várost az ellenség vagy
644 XXXI   |                mégis zsibbadás szállta meg eszét és idegeit, mikor
645 XXXI   |        Nostrast végeznek ki!” – jegyzi meg Juliánna magában.~Az a névtelen
646 XXXI   |          levegőben.~A napsugár villant meg a hóhér pallosa tükrén.~
647 XXXI   |           legelső lépését azzal kezdje meg, hogy vérpadra hurcolja
648 XXXI   |         kivégeztesse!~Kit védelmez hát meg akkor az a telefirkált papiros?~
649 XXXI   |               megújul a hold, a nap is meg fog újulni.”~Voltak, akik
650 XXXI   |              soha egy órára se m szűnt meg ott folytatni, ahol elhagyta.~
651 XXXI   |                 hogy az ellenség, akit meg akarnak lepni, maga is magyar;
652 XXXI   |           pálcaló, ott egy zengő körte meg egy doboló nyúl, aztán egy
653 XXXII  |        halálítélete, mint az eperjesié meg a kassaié, őkegyelmének
654 XXXII  |                 tövisben hengergetteté meg, csupaszon az utcákon végigtáncoltatta
655 XXXII  |                az oláh elevenen nyúzza meg a kecskét, hogy porhanyóbb
656 XXXII  |               franciával, aminek aztán meg is lett a gyümölcse: a Thököly
657 XXXII  |         elrejté valahová úgy, hogy azt meg nem tudta senki. Mivelhogy
658 XXXII  |             hitte mindenki, hogy a bor meg van mérgezve: hát akkor
659 XXXII  |               Ghéczy Zsigmond csinálta meg azt a tréfát, hogy amely
660 XXXII  |                csak a lángja perzselte meg, a tigrisbőr kacagánya volt
661 XXXII  |                 amikben gyávaság lepte meg.~Mikor valami zivatar közeledett.~
662 XXXII  |                közeledett.~Azt ő előre meg tudta érezni. A villám ütötte
663 XXXII  |           akkor Franklin nem született meg.~Tehát az lett az egyedüli
664 XXXII  |              hát ha a szomszéd Dobsina meg volt is rakva labancokkal,
665 XXXII  |                építik, hogy azt a kert meg a felfutó tök eltakarja
666 XXXII  |               már, s azóta sem szállta meg senki. A házomladékokat
667 XXXII  |                hogy a sziklafal lódult meg.~Egy rohanó hegyipatak zuhog
668 XXXII  |               magában azt mondta, hogy meg is érdemli, mert bizony
669 XXXII  |               való kicsiny emberkének.~Meg akarta látni, bármi lesz
670 XXXII  |           főzte magában, hogy láthassa meg a kicsikéjét.~A tornyosuló
671 XXXII  |             kapókövet; ott leghamarább meg fogja kaphatni a kisfiát.~
672 XXXII  |           bíráló tekintettel szemlélve meg az ajándékot, amilyennel
673 XXXII  |             hogy amikor meglát, rögtön meg fog ölni.~– No, hát lásson
674 XXXII  |             fog ölni.~– No, hát lásson meg – rebegé Juliánna, és felkelt
675 XXXII  |             egy felhő. Villámlik. Várd meg, míg mennydörögni fog. Nagyapótól
676 XXXII  |           Bebújik az üvegkalitkába. Én meg nevetek rajta. Én nem félek
677 XXXII  |                Egész éjjel elnézném. Ő meg fél tőle. Várj addig. Én
678 XXXII  |          tanácsadása után még arról is meg van győződve, hogy magas
679 XXXIII |        megmagyarázza neki, hogy ha ezt meg amazt a rézkarikát így meg
680 XXXIII |             meg amazt a rézkarikát így meg amúgy elfordítja, hát akkor
681 XXXIII |             még egynéhány csapóajtóval meg tudott alkudni, s az üres,
682 XXXIII |              beéri egy darab kenyérrel meg avas szalonnával, mikor
683 XXXIII |            Takarodjatok innen!” – majd meg a szomszéd szobába a leánya
684 XXXIII |         mindent, amit tettem; te ítéld meg, mekkora volt bűnöm, hogy
685 XXXIII |              is meggyónom, amiket soha meg nem találna a szívemben
686 XXXIII |                mi volt az mind, amiért meg kellett az anyjának halni! (
687 XXXIII |             magad nem, másokkal öletsz meg.) De arra az egyre vissza
688 XXXIII |           kitörésekre: semmit sem tett meg abból. Eltakarta két kezével
689 XXXIII |              nem rettegek.~– Hát halld meg a többiekét is. Igazán megbántad,
690 XXXIII |   istenkáromlásért ezeríziglen bünteti meg a Zebaoth a gyermekeket.
691 XXXIII |      becsületét csak így szárazon egye meg, még az asszonyainknak a
692 XXXIII |             Rettegek a villámlástól. – Meg vagyok átkozva. – Gyáva
693 XXXIII |               privilégiumot”, nem ázom meg.~(Gyöngyösi privilégiumnak
694 XXXIII |              kísértő léleknél.~– Aztán meg az öreg Fabriczius, azzal
695 XXXIII |         küldelek, megtalálod az uradat meg az öreg Fabricziust.~Juliánna
696 XXXIII |                félj, anyókám – szólalt meg a kis öreg ott mellette. –
697 XXXIII |            ölelte, csókolta; majd hogy meg nem ette. – Hát mégis csak
698 XXXIV  |           grádicsokkal. Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról
699 XXXIV  |            Alhambra átlátszó lesz, át- meg átragyog az óriási jégdóm,
700 XXXIV  |           magukkal bundát, nem fagytak meg. Tüzet rakniuk nem volt
701 XXXIV  |            fejét, hogy erre száz, erre meg kétszáz arany van kitűzve.
702 XXXIV  |              pálinka melegített. Aztán meg valami más. – Bolondság!~
703 XXXIV  |       földrengéssel járó zuhanat rázza meg az egész jégbarlangot, hogy
704 XXXIV  |                emberi hang nem szólalt meg ide alant. S mikor már a
705 XXXIV  |              hogy pendülnek, kondulnak meg a jégkolosszok, meg-megrepedezve,
706 XXXIV  |             permetege a jégtáblákon.~– Meg kellene gyújtani a gyertyákat –
707 XXXIV  |                kicsiholni. A tapló úgy meg volt nyirkosodva, hogy nem
708 XXXIV  |            szakállát.~– Csak nem őrült meg, hogy másra bízza a titkainkat! –
709 XXXIV  |                azzal eltemeti magát is meg valamennyit a pokol sötétjében.
710 XXXIV  |           legcsendesebb hangon szólalt meg.~– Itt vagyok, uram. Apám
711 XXXIV  |             üzenetet. Hallgassátok azt meg, aztán tehetitek velem,
712 XXXIV  |             amit haragotok rám mért.~– Meg ne hagyd szólalni a kígyót,
713 XXXIV  |             Hát megbolondultatok, hogy meg akarjátok ölni, aki minket
714 XXXIV  |        helyrehozhatom-e azt, ítéljétek meg, ha azt, ami rám lett bízva,
715 XXXIV  |       feloldotok – ha abban állapodtok meg, hogy marad fel tartozásom:
716 XXXIV  |                életem; senki sem sirat meg. – És aztán, ha ti föl találtok
717 XXXIV  |          fölfelé? Azt csak Isten tudja meg.~A daliák e nyugodt beszéd
718 XXXIV  |           nyugodt beszéd által egészen meg voltak nyerve. Maga Fabriczius
719 XXXIV  |           jégpokol idelenn úgy tartson meg és úgy veszítsen engem,
720 XXXIV  |             volna, nem ezzel váltottad meg magadat. Hanem azzal, hogy
721 XXXIV  |       kerestelek – ez az apád. – Ha te meg tudtad venni Garamszegi
722 XXXIV  |              ezt az egész jégbarlangot meg tudnád is olvasztani egy
723 XXXIV  |                engemet nem olvasztanál meg benne. Nincs közöttünk semmi
724 XXXIV  |          ígértek. Hogyne csaltak volna meg? Hisz Fabriczius leányát
725 XXXIV  |    szülővárosát elárulni te tanítottad meg. Most az is földönfutó,
726 XXXIV  |             elbocsátó leveledet, előbb meg kell alkudnod velem. – Mondd
727 XXXIV  |                alkudnod velem. – Mondd meg, hova tűntél akkor, amikor
728 XXXIV  |                szívem, hogy haragomban meg akartalak ölni?~– Ott voltam
729 XXXIV  |               van”. – Mármost hallgasd meg, amit mondani fogok én,
730 XXXIV  |                körüle. Őt nem vehetjük meg pénzzel, megtesszük tehát
731 XXXIV  |                labanc ezreddel szállja meg Krasznahorkát, mert hisz
732 XXXIV  |       aláereszkednem.~Igazság! Ezt még meg kellett neki tenni.~Mikor
733 XXXV   |                szathmári békekötést, s meg eldobhatták, azt sem bánta.~
734 XXXV   |              voltak az orvosa, a papja meg a tiszttartói. Azokat a
735 XXXV   |               ad acta ponendum”.2~Majd meg jött egy ilyen kivonat.~„
736 XXXV   |              elzárt magányából. Ezeket meg a gazdatisztjei beszélték
737 XXXV   |            Ezeket a híreket pedig mind meg kellett tudni Korponaynénak,
738 XXXV   |                 de őt ott sem láthatja meg.~Még csak annak a módját
739 XXXV   |              kapott a két kezével, úgy meg volt lepetve.~– Mégiscsak
740 XXXV   |            örvendezés.~– Hát – a bűnöm meg annak a bánata.~– Azóta,
741 XXXV   |               hogy egy rémtől szabadít meg vele, ami minden órában
742 XXXV   |         halomban nem örvendeztetne úgy meg, mint ez a visszakerült
743 XXXV   |              kísértő rémtől szabadítom meg akkor, amidőn e könyvet
744 XXXV   |                elállja. – Ajándékozzon meg engemet ezzel a kísértetemmel.~–
745 XXXV   |            koporsója elé! Hadd gyónjam meg neki keserves bűnömet, s
746 XXXV   |             rátalált ez az asszony!~Át meg át volt hatva.~Valóban tartozott
747 XXXV   |          lábait könnyeiddel!”~– Legyen meg – mondá, kezét nyújtva Juliánnának.~
748 XXXV   |                örömkitörésével csókolá meg e nyújtott kezet. S azzal
749 XXXV   |           emberi észnek.~Hogy változik meg az emberi lélek a múltja
750 XXXV   |               dévaj asszonyfélét, hogy meg ne háborítsa senki az ő
751 XXXV   |               arcára, nem haragudott-e meg érte? Nem, csakúgy mosolygott,
752 XXXV   |             szenved, amiben bizonyosan meg kell neki halni. Akkor kapta
753 XXXV   |            neki halni. Akkor kapta ezt meg, amikor a testvérem unszolására
754 XXXV   |           kórság, ami a szívén támadja meg az embert. Nem lehet meggyógyítani,
755 XXXV   |               Nem lehet meggyógyítani, meg fog halni bele. És én minden
756 XXXV   |           hanem csupán az, hogy tartsa meg a kis magzatomat. Az én
757 XXXV   |             régi iratot, örvendeztesse meg vele az öreget. Ezzel rovom
758 XXXV   |                 Azután folytatá:~– Azt meg nem mondhatom el neki, hogy
759 XXXV   |          mondhatom el neki, hogy ilyen meg ilyen Pantheon nevű könyv
760 XXXV   |                volt a világon, ami így meg így került a kezembe, ami
761 XXXV   |                kegyelmednek volt ezért meg ezért drága. Hát ezt mind
762 XXXV   |              Nagyon hosszú utat tettek meg mind a ketten azon nap óta,
763 XXXV   |             két gyermek?~Még azokat is meg kellett látni Juliánnának.~
764 XXXV   |             imádkoztak, hogy szólaljon meg, védje magát e vád ellen?
765 XXXV   |               halovány arcán nyugodott meg vele.~– A kegyelmed akarata,
766 XXXV   |         kegyelmed akarata, tudom, hogy meg nem ingatható, azonban vannak
767 XXXV   |                hogy valami vezekléssel meg legyen nyugtatva. Ez a csodatevő
768 XXXV   |             egy istenhozzádra sem állt meg a kedvéért, hanem nyargalt
769 XXXV   |               a falra akasztott kardom meg nem rezzenne tőle. Nincs
770 XXXV   |           levelei szerteszét repültek.~Meg is restellte a dolgot, s
771 XXXV   |                amik a főispánt illetik meg. S miután a sziléziai muskétások
772 XXXV   |               palotás hadai egy várban meg nem férhetnek, az egyiknek
773 XXXV   |              segéljen! Azt ők nem érik meg! – ordítá fel haraggal a
774 XXXVI  |          elváltoztatott alakban jelent meg, hol itt, hol amott; Dunán
775 XXXVI  |                küldeni, úgysem fogadta meg senki. Követet majd küldenek,
776 XXXVI  |              szálljon rája.”~A palócok meg ezt a nótát énekelték:~Andrássy
777 XXXVI  |                 akármivel hódította is meg Juliánna a hős vezért; az
778 XXXVI  |               kis hadakozásra; idebenn meg a bécsi magyar urak minden
779 XXXVI  |                 Ghéczy Zsigmond nagyon meg volt elégedve a leánya végzett
780 XXXVI  |              szavajárása, ha valamivel meg volt elégedve.) Látom már,
781 XXXVI  |                 S hogy a bűnbocsánatát meg is pecsételje, előhívta
782 XXXVI  |             kezébe kell juttatni. Érts meg, mi módon. – Te azonnal
783 XXXVI  |           amiket tapasztalásból tudsz; meg amiket éntőlem hallottál.
784 XXXVI  |            tett. Nemcsak engemet csalt meg a szeretőjéért, hanem a
785 XXXVI  |           Szenvedhetett az anyjáért is meg magáért is. – És el kellett
786 XXXVI  |            csak a te kedvedért csalják meg a deres szakállút! Éppen
787 XXXVI  |                Éppen annyiszor csalják meg a te kunkora bajuszodat
788 XXXVI  |             szabadság nemtője csókolta meg, akkor félistenné alakult
789 XXXVI  |               ha a szép maenade ölelte meg, lett belőle szatír. Ennek
790 XXXVI  |               szatír. Ennek sem maradt meg. Egy halott arcától jéggé
791 XXXVI  |             mindezt miért? Azért, hogy meg ne mozdítsák a helyéből
792 XXXVI  |         ugyanaz mindig nála. A balsors meg nem alázza, a bukás el nem
793 XXXVI  |           vendéglője előtt. Kívül állt meg az utcán, nem akart meghálni.
794 XXXVI  |              hogy nem vesz-e almát? Az meg onnan vissza. „Hogy adja?” – „
795 XXXVI  |                kacagnak, hogy az arcuk meg sem mozdul hozzá. Maga az
796 XXXVI  |          pofont, de csattanóst!” – Azt meg is kapja. Akkor aztán az
797 XXXVI  |                a mennybéli Isten áldja meg érette; ezt az Általad oly
798 XXXVI  |            erdélyi fejedelemnek; őrizd meg gondosan. Ellenben szívesen
799 XXXVI  |              Annak az arca nem mozdult meg.~Fabriczius is csak a griflijét
800 XXXVI  |           bizony e néma tekintetből is meg lehetett volna érteni szíve
801 XXXVI  |                hogy megbűnhődjem érte, meg is fizettem érte. Ha őrült
802 XXXVI  |               elhoztam… Nem érdemlek-e meg valami jutalmat?~S azzal
803 XXXVI  |            arcán élve.~Bizony mindenki meg volt hatva e jelenettől.
804 XXXVII |             istennyila nem gubahította meg jobban a követfújó urakat,
805 XXXVII |         nyújtsa neki, felemelje, s tán meg is csókolja, hát akkor az
806 XXXVII |                Korponay János uramtól, meg bolondság is volt; ha ez
807 XXXVII |           kegyetlen uram duplázott rá. Meg is kapta.~A nagy ijedtségben
808 XXXVII |          cimborám?~– Eredj az utamból. Meg akarom ölni!~Erre a szóra
809 XXXVII |       csoportostul.~– Ha most nem ölöm meg, később kell őt megölnöm.
810 XXXVII |             halandó ember csatán kívül meg nem ütött; még az édesapám
811 XXXVII |              Ezt akkor gondoltad volna meg, édes cimborám – szólt közbe
812 XXXVII |                nem fog tenni, hogy azt meg ne tudjam. Nekem mindenütt
813 XXXVIII|           fusson a panaszával? Ki érti meg?~Az egyik férfi kikomplimentezi
814 XXXVIII|                 s utazzék le Dobsináig meg Krasznahorkáig, a két beteg
815 XXXVIII|              az úton. A postaszekérnek meg kell állnia, a postás pogányul
816 XXXVIII|             Juliánna te! Korponayné!~Ő meg kacag, csak úgy reng bele
817 XXXVIII|      örvendetes. Éppen tegnap érkezett meg a nyílt parancs, hogy Blumevitzné
818 XXXVIII|           megyünk most Lőcsére. Alauda meg Belleville lovag várnak
819 XXXVIII|               visszatartották.~– Nincs meg a donációs leveled?~Az megvolt.
820 XXXVIII|       ostornyelét kipróbálta a rudason meg a nyergesen, hogy azokat
821 XXXVIII|        egészséges embereket még jobban meg tudja gyógyítani, mint a
822 XXXVIII|               ópiumpilulákat maga itta meg sörben a beteg helyett,
823 XXXVIII|          ketterhäuschen kulcsait kapta meg, s majd a nyakát veszté
824 XXXVIII|                  De az orvosi tudomány meg tud küzdeni vele. (A régi
825 XXXVIII|              előkerült szerek.~– Ettől meg kell neki gyógyulnia – mondá
826 XXXVIII|             igen nagy urak szerezhetik meg. Azért ez csak gróf Pálffy
827 XXXVIII|                még akkor csak az volt) meg lett bízva azzal a bizonyos
828 XXXVIII|                nem vehette által. Most meg már aligha vehetné át. A
829 XXXIX  |                 az ablakfüggöny mögül, meg ahonnan Korponay alákiabált
830 XXXIX  |              rajtam ejtél), ez győzött meg felőle, hogy igazlelkű és
831 XXXIX  |                vagy. Akkor szerettelek meg újra. És mármost rajta leszek,
832 XXXIX  |                magamban (ne haragudjál meg érte, ha titkos gondolatomat
833 XXXIX  |               alvó férj arcát világítá meg. Hát ébren is tart még ez
834 XL     |               mint Korponay, oda törni meg magát, hogy hazajöjjön,
835 XL     |         beszéljen velük az időjárásról meg a cserebogarakról. És aztán
836 XL     |          vágták a piros csákós süveget meg a kerecsentollat, felvették
837 XL     |           elhitte ezt a mesét. Ezt is, meg a másikat is, hogy ővele
838 XL     |          boldog idillt hát nem zavarta meg más, csak a prózai gondok.
839 XL     |          felmenni Pozsonyba, Pálffyval meg Illésházyval beszélni, de
840 XL     |              hát kopogtatok én. Engedd meg, hogy én menjek hozzájuk.
841 XL     |               Már ebben csak nyugodjék meg kegyelmed. Az a lőcsei história
842 XL     |       elhangzik, hogy senki sem hallja meg.~Erre a szóra valami alvó
843 XL     |                hogy a nagyurak ígérete meg a beteg ember fogadása egy
844 XL     |    kegyelmességed tőlem, előbb értesse meg velem, hogy mire becsüli
845 XL     |               fel a tegezéssel, s adja meg a megillető címemet.~– Igaza
846 XLI    |                végig a Zuckermantelen, meg vissza. Azután keresztül
847 XLI    |                Csak az utolsó volt már meg: a Sréter Jánosé. Ez a főúr
848 XLI    |               az egy legalább fizessen meg a többiért.~– Nem! Nem!
849 XLI    |           rögtön az atyámhoz, és mondd meg neki, hogy minden el van
850 XLI    |               reá az a másik ember. Az meg a Pálffy János kéme volt,
851 XLI    |           Ugyan, édes földim – szólítá meg –, hol van itt egy olyan
852 XLI    |            annak a járását felórányira meg lehet hallani, mi arra jó,
853 XLI    |              verfluchter Pintye Gregor meg a megbabonázott kantár!”~
854 XLII   |               hogy diákul voltak írva, meg hogy titkos írásjegyekkel
855 XLII   |              Pozsonyból Győrbe vitték. Meg volt hagyva, hogy ha az
856 XLII   |           hóhérmestert, hogy mutogassa meg neki a kínzóeszközöket,
857 XLII   |          kínzóeszközöket, s magyarázza meg azoknak a hatását.~Az egyik
858 XLII   |            homlokával. Talán örökre is meg fog látszani annak a nyoma.
859 XLII   |            alvó porodban sem.~Juliánna meg volt rendülve e szemrehányásra.~–
860 XLII   |           főúrtól.~– Azt nem mondhatom meg. De bizonyos, hogy makacsságod
861 XLII   |      ígéreteiket, nem történt volna az meg, ami megtörtént. Hiszen
862 XLII   |              maga a gyehenna.~Juliánna meg volt rendülve ez utolsó
863 XLII   |              aminek karikáin keresztül meg lehetett látni, hogy függőpecsétes
864 XLII   |                elítélt nő nem állhatta meg, hogy bele ne tekintsen
865 XLII   |            tükröt látott, nem állhatta meg, hogy le ne bontsa zilált
866 XLII   |              ne bontsa zilált haját, s meg ne fésülködjék.~Milyen szép
867 XLII   |              az ég.~És neki már holnap meg kell halni.~Meghalni gyalázatos
868 XLII   |                Isten malasztja szállja meg lelkedet! – szólt kenetteljes
869 XLII   |              őrangyala érkezett-e most meg?~Pelargusnak egy fekete
870 XLII   |                mondá, hogy csak tartsa meg azt: keresse benne vigasztalását.
871 XLII   |               ha összejön vele, mondja meg az én egyetlen édes jó uramnak,
872 XLII   |               a vérpadot. Nem rettenté meg semmi többé.~Hisz mi az
873 XLII   |                 Térj lelkedbe és valld meg a tiszta igazságot. Kegyelem
874 XLII   |             egy egész ország szabadult meg az üldöztetéstől.~