Fezejet
1 IV | hókuszpókusz, hanem egy szegény süket szabómester ül ottan
2 X | Mégis mindig enni kér;~Szegény magyar vér!~Egypár lovas
3 X | szentet.~Mindenre jó volt a szegény Pelargus. Akár az asszonyának
4 X | tisztek úgy egymás között. Szegény Jánosomnak is azért támadt
5 XI | azt Lőcsén nem értik.~– Szegény kis leány! – mond Belleville. –
6 XVI | szánakozásteljes hangon: – Szegény jó barátom!~Ezen meg aztán
7 XVI | hóban, fagyban agyonkínzott, szegény kis leányzót, akit én nem
8 XVIII | mint máskor; hanem ebben a szegény patkányok nem voltak hibásak;
9 XIX | kisfiának a szobája nyílott.~Szegény bolond! Azt gondolta, hogy
10 XXII | hagyva az özvegyével hátra. A szegény özvegyasszonyt egyszerre
11 XXIV | a világról?~– Jól járt, szegény ángyom – dörmögé Miklós,
12 XXIV | Isten irgalmazzon a mi szegény bűnös lelkeinknek.~Frater
13 XXVII | hivatott elintézője?~Óh, szegény herceg! Milyen embuscade-ba
14 XXIX | s a szemét törülgette.~– Szegény urunk! – sóhajta nagyot
15 XXIX | nagyot a csaplár hallatára.~– Szegény urunk! – dörmögé oda a vén
16 XXIX | vén csaplár. Miért volna ő szegény? Nem múlt még el a diószegi
17 XXIX | elkezdett hahotával kacagni.~Szegény főúr! – mondá magában Andernach
18 XXX | megelőzött kegyelmed, s ezzel szegény atyámnak az ügye veszve
19 XXX | nyakán a markomba kaphatnám.~Szegény asszony! De nagyon készülnek
20 XXXI | elmondá Korponaynénak, hogy a szegény Czelder Orbán ugyancsak
21 XXXI | megzavarta Juliánna útitervét.~Szegény Czelder Orbán! Ez is egyike
22 XXXIII | nagy szerelmem volt az én szegény kis árvámhoz. Kérlek, hallgasd
23 XXXVI | főstrázsamesterné asszonyságtól, ki szegény beteg fiacskámnak meggyógyítására
24 XXXVIII| segítséget keressek nála a szegény kis fiacskám számára.~S
25 XLII | nyájasság volt.~– Látod, szegény asszony, hogy hová jutottál?
26 XLII | koronás fejedelmednek, a te szegény nyomorgatott hazádnak s
27 XLII | még azt sem mondhatja: „Szegény kis pulyácskám! Szegény
28 XLII | Szegény kis pulyácskám! Szegény kis árvácskám; de nagyon
|