Fezejet
1 X | való idő – mondá az úrnő –, neked sietned kell, hogy a fegyverszünet
2 X | mondakörből.)~– Nem, fiam! Neked más feladatod van. Most
3 XIII | Hagyd a szoknyát! Más kell neked. Itt a Pelargus ruhái. Éppen
4 XIX | kardját.~– Nem öllek meg! Az neked nagy becsület volna. De
5 XIX | hozzá.~– Hát olyan szép neked ez a világ, hogy sajnálod
6 XIX | Gyere elő, feleségem! Mondok neked furcsa dolgot! Megszakadsz
7 XX | tartsd a füledet. Húzok én neked egy szép stájer „langaus”-
8 XXII | akaratod szerint. – Átadom neked a lakosztályaimat, apáid
9 XXII | fiammal. – Hanem egyet mondok neked, és ezt jól megjegyezd,
10 XXII | vissza! Mert bizony mondom neked, hogy amilyen alázatos,
11 XXIII | szépasszony” nótáját. Eldanolja neked azt a Ferkó úgy, hogy szebben
12 XXIII | morzsáiért, hogy ajándékozzon neked is belőle. Kérd szépen,
13 XXIV | Kegyelmes uram!~– Hát neked mi bajod?~– A templom tornyára
14 XXIV | Hallod-e, te barát! (Te barát!) Neked a mi anyánk koporsója mellett
15 XXV | c’est moi”. Így adok én neked kvártélyt a Thurzóházban.
16 XXVI | mármost csak egyet mondok még neked, mélyen tisztelt barátom.~–
17 XXVI | nehogy ez a szoknyás ördög neked is a ketterhäuschen kulcsait
18 XXVI | nehogy az a szoknyás démon neked is a ketterhäuschen kulcsát
19 XXIX | hívják már, hogy „szervusz neked!” Régen lába kelt már annak!
20 XXXI | fiacskáját: „Majd hozok én neked aranyos hintót”; ez az aranyos
21 XXXII | senkit.~– Ki mondta azt neked? Nagyapád mondta?~– Senki
22 XXXIII| gúnyolni.)~– Többet fogok neked elmondani, mint amiket az
23 XXXIII| keserű. Most én elmondom neked az én gyönyörűségemet. Te
24 XXXIV | neki azt a levelet, amit neked adok, nem sok szó lesz benne,
25 XXXV | egyszer megfájdítsd! Ki kell neked találnod annak a módját,
26 XXXVI | kisfiát.~– Most már megengedem neked, hogy az anyádat megcsókold.
27 XXXVI | belőle. Ma nekem, holnap neked! Egyszer a majmon van a
28 XLI | éppen őtet? De miért? Mi ő neked?~Egy mulatótárs, aki ivott
|