Fezejet
1 IV | nagyban kereskedő úr. Mind a ketten a közöttük ülő fiatal De
2 IV | azt látta, hogy mind a ketten lesütötték a fejeiket, a
3 IV | ellenzéki asztalvégen egyszerre ketten is felugrottak a liga tagjai
4 X | Idefenn pedig mi magunk ketten, Pelargussal.~– Hát hová
5 XI | az ablakon.~Ezen mind a ketten egyszerre nevettek.~– De
6 XI | hódolatomnak.~– Azt csak mi tudjuk ketten: én meg az ördög. – Nem
7 XII | műve, s jó, hogy csak ők ketten bírtak róla tudomással.~
8 XII | vége van, s ha egyszerre ketten két felől fogyasztják, nagy
9 XII | rabjaivá lettek téve mind a ketten. Mint ahogy a kígyókról
10 XII | nagyobb bolondot, mint mi ketten vagyunk?~Az bizony nagy
11 XVI | olyan szépen kidolgozták ketten a dunajeci hőskölteményt,
12 XVIII | is! Hallják önök mind a ketten azt a trombitaszót a Bástya
13 XVIII | Nem bánom.~S azzal mind a ketten kiálltak az ablakba egymás
14 XX | hurcolva kezénél fogva. – Ketten együtt egy kárpitzsinórral
15 XX | Azzal siettek le mind a ketten a ház hátulsó kapuján keresztül
16 XXIV | voltak nyugtatva mind a ketten; összeölelkeztek, együtt
17 XXIV | Mellette a kisfia. Mind a ketten aludtak.~Vajon melyiknek
18 XXV | amelybe benyitott, nem is ketten voltak, hanem hárman: Korponaynén
19 XXV | mint anya a gyermekét. Így ketten egymás mellett az ártatlanság
20 XXVII | leüttette a fejét.~Tehát ketten utaztak együtt, Juliánna
21 XXIX | asszonnyal; magunk vagyunk ketten idehaza a Tercsával; meg
22 XXX | asszonynak címezte.~– Azért mégis ketten együtt törtük mi el tegnap
23 XXXI | komolyan.~– Hát azt mi tudjuk ketten – szólt Blumevitz, mialatt
24 XXXI | hajdani vitéz alvezérével; ketten együtt merész tervet koholtak
25 XXXV | hosszú utat tettek meg mind a ketten azon nap óta, amelyen legutoljára
26 XXXV | mit akar ez itten? Mind a ketten odahúzódtak az apjuk mellé
27 XXXVIII| feje dugódik előre, mind a ketten zsémbelnek erősen, szidják
28 XLII | leszünk, megdicsőülve mind a ketten, s aztán soha el nem veszítjük
|