Fezejet

 1 X      |          levő menyecske részéről:~– Óh, te golyhó! Hát nem látsz?~
 2 X      |            s beálltam szakácsnénak. Óh, egy magyar asszony nem
 3 X      |         Aztán elmentek szánkázni.~– Óh, az jó lesz! Csörgős szánkán?
 4 XII    |            ha igazán van Isten?).~– Óh jaj, ne káromkodjál!~– Tégy
 5 XVI    |             egyenként megcsókolja: „Óh ezt a te okos fejedet! Azok
 6 XVI    |            az ellenség táborából.~– Óh, köszönöm, nem fáradtam
 7 XVI    |         templom mellé temessenek.~– Óh a szívem! – ordít fel végre
 8 XXII   |              Azt mondhatták talán: „Óh uram, fedezd be ez ártatlan
 9 XXII   |        millió szájjal: „Tartsd meg, óh uram, Magyarországot! Ne
10 XXIII  |             úgy könyörgött hozzá.~– Óh édes jó uram; szerelmes
11 XXIII  |   nevetnivaló ostobaságot látott.~– Óh bizony, ha elevenen állna
12 XXIV   |            és örök időkre! Amen.”~– Óh, te rettenetes hazaszeretet! –
13 XXIV   | Megmondhatod. Nem haragszom érte.~– Óh, dehogy téged szidtak. A
14 XXIV   |            meg ne találják nálad!~– Óh, tudom én azt, hogy rejtem
15 XXIV   |              elfutok Szomolnokig.~– Óh! A farkasok összetépnének!~–
16 XXVII  |          éppen hivatott elintézője?~Óh, szegény herceg! Milyen
17 XXVII  |              amivel hozzákezdjek.~– Óh, énnekem van egy tervem,
18 XXVII  |   legszégyenlendőbb foltok! Engedd, óh, uram, hogy a királyhoz
19 XXXI   |             nem háborgatja senki.~– Óh, kegyelmes uram, az csak
20 XXXV   |       lábadtak az asszony szemei.~– Óh, uram, ne említse fel ezt.
21 XXXV   |         minek élek tovább magam is? Óh, mily nagyon rettegek miatta.~
22 XXXV   |          hozzá az ajtón keresztül: „Óh, ne vidd el az én gyermekemet
23 XXXV   |            el az én gyermekemet is; óh, légy kegyelmes!”~A férfinak
24 XXXV   |  villámlottak a szemei.~– Köszönöm, óh uram – rebegé meghatottan –,
25 XXXVIII|              kérdé Löffelholtzné.~– Óh, azt mindig magammal hordom –
26 XXXIX  |            magához nem térítette.~– Óh, én édes lelkem uram. Olyan