bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 III | napja, és mind e napig én magam vagyok egyedül Lőcse város
2 IV | Érti, protonotárius úr?~– Magam is úgy látom. Permulti calefacti
3 X | elfogták az utcán, tehát magam gyürkőztem neki, s beálltam
4 XII | elfogtak, kit elkergettek, magam maradtam a háznál, én pedig
5 XIII | Én pedig ízekre hagyom magam vágni, s mégsem adom elő.~
6 XIV | monda Belleville lovag.~– Magam is azt tartom – szólt Fabriczius. –
7 XVI | hátrahagyva.~– Hallod-e, öregem; magam is megszöktem volna hasonló
8 XVI | szépen! Az ilyen biztatásra magam is azt tettem volna, amit
9 XVI | csókolódzás.” – Már biz ezt magam is úgy hittem.~– Ki árulhatta
10 XVI | Prométheusznál is kutyábban éreztem magam. Egész nap se ételem, se
11 XVII | bele nem dugta az ujját. Magam sem tudtam elképzelni, amíg
12 XVII(1)| Probsztner-kertbe nyílik a bejárata, magam több száz lépésnyire hatoltam
13 XIX | a halotti zsolozsmákat. Magam is megyek fel, az én asszonyomhoz,
14 XXIV | elviszem én azt a levelet magam az apámnak. Éjjel kötelet
15 XXV | míg helyedbe jön, ugye? Én magam is azt tenném, hogy felmennék.~–
16 XXVI | utazom? Teringettét! Kapom magam, idejövök az egész dandárommal,
17 XXIX | levélben? Na, ha azt tudom, magam megyek a szekérrel, s úgy
18 XXIX | hézagba, kitörött a lába. Magam cipelem egy mérföldről a
19 XXXI | országgyűlés határozatától a magam igazait függővé tenni. Nekem
20 XXXIII | amiket csak Isten és én magam tudok; még a titkos érzéseimet
21 XXXIII | én odamehetnék hozzájuk a magam búvó útjain. – Ők várnak
22 XXXV | akkor minek élek tovább magam is? Óh, mily nagyon rettegek
23 XXXV | is felébresztett álmok. Magam is keresem a búvóhelyet,
24 XXXVI | mérföldet barangoltam össze, magam megalázva, hogy helyrehozhassam.
25 XL | sőt kénytelen volnék a magam részéről eltagadni, hogy
26 XL | hagyta el az eszmélete.~– Én magam tudok mindenről – felelé
|