Fezejet
1 VIII | Alauda uram odarántotta magához a fiát, hogy a fülébe súghassa,
2 X | karjával odaszorítva a fejét magához.~– Hát mégiscsak kimondtad:
3 XI | nem bízik a francia szív magához?~– Mit nem bízik a francia
4 XI | nem bízik a francia szív magához?~– Hogy egy olyan órában,
5 XIV | az alvó feje alá tette, s magához emelte; szemeit, ajkait
6 XXII | Miklós a szabad levegőn magához tért a nagy dühéből. Átlátta,
7 XXIV | meg az ura hazajövetelét.~Magához ölelte a gyermekét, s megcsókolgatá
8 XXIV | azt?~A gyermek odahúzta magához az anyja fejét, hogy a fülébe
9 XXIV | kerülgette az agyát.~Arra tért magához, mikor a kisfia a királynévízzel
10 XXIV | azután a cselédje által magához hivatni a nagyobbik fiát.
11 XXIV | fogja a szívemet. Odahúz magához.~– Jól mondod, fiam! – szólt
12 XXIV | meghatottságtól. – Ő hívogat magához bizonnyal.~– Eh, mit! –
13 XXVI | életserkentő szereire.~Mikor aztán magához tért, akkor rögtön útra
14 XXVI | után.~Idő telt bele, míg magához tudott térni e szédítő csapástól.
15 XXVII | delíriumban van, s ha egyszer magához tér (pedig úgy tudom, hogy
16 XXVII | amint a szenvedő király magához tér, világosan beszél, őt
17 XXVIII | király csendesen alszik, magához tért; inni kért, imádkozott,
18 XXXI | népfelkelést, összeakadt egy magához hasonló kuruc ezredessel,
19 XXXII | azért mégis alig tudták magához téríteni, s a teste a jobb
20 XXXII | minden szomorú.~Juliánna magához ölelte a gyermekét, összevissza
21 XXXIV | csak mégsem szorította őt magához.~Juliánna leült a szédületes
22 XXXV | rendezi a birtokait. Felviteti magához a tiszttartóktól a számadásokat,
23 XXXV | világtól. Ezért nem bocsát be magához dőzsölő cimborát, dévaj
24 XXXVIII| Löffelholtzné, az első ámulásból magához térve.~– Semmi komédia.
25 XXXIX | ölébe vonta, és gyöngéden magához szorongatá, többször megcsókolva
26 XXXIX | egy hideg, józan gondolat magához nem térítette.~– Óh, én
|