Fezejet
1 I | ölelkezni? Kire vigyáz itt fenn? Kinek int örökké felemelt kezével?~
2 III | alacsony, széles termetű férfi, kinek a természet azt a sajátságot
3 III | suhanva közeledő alakot, kinek a lépteit csak a selyem
4 VIII | S ha megtudta volna is, kinek mi köze hozzá, hogy Alauda
5 X | venni, hogy kendőt lobogtat. Kinek? Ebben a ködben.~Azután
6 X | Pedig útravaló az. De hát kinek a számára készítették azt
7 X | hiába töri a fejét, hogy kinek. Nemsokára eltűnt a köd
8 XIII | ismerni – rebegé Krisztina, kinek minden mozdulata elárulá
9 XIII | barátnémnak. Tudod már, kinek? Erről megtudja, hogy én
10 XIV | pislogva az alvó tündérre, kinek nem volt módja az éji öltöny
11 XVI | magyarázgatni a kuruc uraságoknak, kinek a remekműve ez a Krisztus
12 XVI | mindenekben engedelmeskedjenek. Kinek is kötelességévé tesszük,
13 XIX | Trautsohn de Blumevitzcal.~– Kinek a nevét mondtad? – hörgé
14 XXIII | összekoccanása lesz a testvérével, kinek Isten bűnül ne vegye az
15 XXIV | meglátja, és a szemébe néz, kinek lesz bátorsága őt akár golyóval,
16 XXV | szállása, azt elfoglalhatod.~– Kinek az engedelmével?~– Hát az
17 XXV | értette.~Micsoda birtokok kinek adassanak vissza, kiktől
18 XXVI | Poprádon Husz apónál. S ha kinek nagyon sietős volt a dolga,
19 XXVI | s meg akarta tudni, hogy kinek hívják azt, aki a városból
20 XXVI | Tartozom én tudni, hogy kinek hívják az urat?~– Igaza
21 XXVIII| magyar nyelv tudományát. – Kinek a hintaja ez?~A kovácslegények
22 XXIX | álló tisztnek elmondá, hogy kinek a küldötte, s hogy haladéktalanul
23 XXXI | nevetés. – Hát hadd legyen! „Kinek van – annak van!”~Ezzel
24 XXXIII| ítéleten keresztül nem mégy.~– Kinek az ítéletén?~– Mindenkién,
25 XXXIV | Halljad, amit mondok, te, kinek nincs neve, „lőcsei fehér
26 XXXVI | megint egy hős lett, de kinek a hőse? Egy túlvilági alaké,
|