bold = Main text
    Fezejet                                           grey = Comment text

501 XXVIII |              kedvéért otthagyja a székét és megretiráljon – az ütközet
502 XXVIII |             valóban császári stafétavivő és nem orosz emissarius; aztán
503 XXVIII |         megkívánja, hogy álljanak félre, és várjanak sorukra, míg teljes
504 XXVIII |                 hogy azonnal keljen fel, és menjen fel hozzá: idő telik
505 XXVIII |          alkalmat. Alauda úr mint főbíró és mint minden álmából felvert
506 XXVIII |                  két óra hosszat beszélt és magyarázott, Andernach lovag
507 XXVIII |        mértékével, az ornata syntaxisnak és a poétai hasonlatoknak,
508 XXVIII |                  az akaratán kívül sértő és a sértett fél, a barátságos
509 XXVIII |           követelte a magáét. Belleville és tiszttársai is körülfogták,
510 XXVIII |           számára a versenytársa felett.~És Andernach lovag még mindig
511 XXVIII |                  pusztításokat összeírja és kifizesse; körülfogták a
512 XXVIII |             katolikus népség a papsággal és a templomi zászlókkal az
513 XXVIII |         zászlókkal az élén kijött eléje, és elállta az útját. Kapott
514 XXVIII |                  lovat rekvirált, nyereg és lószerszám készen volt nála
515 XXIX   |                 élesmosó sás s a zsurlók és páfrányok mindenféle nemzetsége.
516 XXIX   |                   siess vele a nádorhoz, és add át neki.~Krisztina csak
517 XXIX   |           Andernach lovag, a csodálkozás és bámulat önkéntelen támadó
518 XXIX   |                 befuttattva földi tökkel és alkekengivel; körülötte
519 XXIX   |            körülötte nyíltak a nadálytők és gólyahírek, egymásra hullatta
520 XXIX   |              egymásra hullatta rózsaszín és aranysárga tavaszvirágaikat.
521 XXIX   |               tavaszi nyárbokor, vadánis és gyökönke friss hajtásai
522 XXIX   |           pofádat hozzám. – Most fordulj és vezess!~– Az ördög látott
523 XXIX   |                 akármilyen volt a paripa és a készség, csakhogy egyszer
524 XXIX   |        bevezetteté magát a magyar főurak és diplomaták legfinomabbikához,
525 XXIX   |                nádornál császári tisztek és kuruc főtisztek vegyest
526 XXIX   |                  Ez lesújtó hatású lesz.~És Pálffy nádor, amint kibontotta
527 XXX    |                  volt tízezer lakossal).~És mindezeket a szép légvárakat,
528 XXX    |               kacagnak, mert tudják már, és fel vannak rá szabadítva,
529 XXX    |  szépséglegyecskékkel ellátva, szemöldei és szempillái feketék (lehet,
530 XXX    |         leghatározottabb pártfogására. – És azután egész a terem ajtajáig
531 XXX    |                  Megmondták neki a nevét és állását: „Korponay Jánosné,
532 XXX    |                ha felkeresi Korponaynét, és kiveszi belőle ezt a titkot.
533 XXX    |           atyámért könyörögjek, aki fej- és vagyonvesztésre van ítélve,
534 XXX    |                megint, az eltűnt nyerget és kantárt hozva nyalábban.
535 XXX    |             időveszteség. Azalatt Pálffy és Károlyi azt tehetik, amit
536 XXX    |              mégis visszatér Szathmárba, és élőszóval mondja meg a bánnak,
537 XXX    |              teljhatalmazott, Pálffy bán és Rákóczi meghatalmazott fővezére,
538 XXX    |            meghatalmazott már megkötötte és aláírta a békét, s most
539 XXX    |             előtt az özvegy császárnénak és a miniszterének megküldé
540 XXX    |                  kibékítsék; a nemzettel és Rákóczival igazságos békét
541 XXX    |                békét kössenek, Wratislaw és Savojai Eugen csak az uralkodó
542 XXX    |   főhadiszállására a király halálhírével és a visszahívó dekrétummal.
543 XXX    |                  esemény volt ez: millió és millió embernek öröme, ugyanannyinak
544 XXX    |                  azt mind megorvosolják.~És végtére nem kívánják a kuruc
545 XXX    |                más-más színű nadrágokkal és csizmákkal, amikből csak
546 XXX    |                kalpagok, kucsmák, csákók és sisakok formája is annyifelé
547 XXX    |                asszonyt viszi, Juliánnát és Krisztinát.~Ők még Majthényban
548 XXX    |            aggodalom nagyon jó asztalnok és pohárnok, úgy jól tudja
549 XXX    |               állt a nyugati égnek, arca és alakja feketének tűnt fel,
550 XXX    |                szekérhez, s ott megállt, és a szeme közé nézett a szép
551 XXXI   |              XXXI. FEJEZET ~Viszontlátás és jutalom~Rakamaznál meglepetés
552 XXXI   |        elkészítettük, minden törlésekkel és igazításokkal együtt. Erre
553 XXXI   |                lőcsei kapituláció.~– No, és ha úgy van? Valami vétket
554 XXXI   |                 a békekötés a császáriak és a magyarok között már alá
555 XXXI   |               két generális, Löffelholtz és Heister, összeveszett az
556 XXXI   |                 a kapitálisból. Ha ennek és annak kéreget kegyed az
557 XXXI   |                őtet.~S aztán őt meglátni és minden haragot, gyanút,
558 XXXI   |                   savojai Eugén herceget és Wratislaw cseh kancellárt
559 XXXI   |               tetézték. A bosszú szomjas és éhes. A németekkel csak
560 XXXI   |                az akár tüskebokor alatt.~És így némileg versenytársak
561 XXXI   |             Jupiter-fő, csakhogy szakáll és bajusz nélkül, s fehér bodros
562 XXXI   |                 követelő önzés jellemzi. És aztán Andrássy a valódi
563 XXXI   |              egész sora állt a hintóknak és gyalogszekereknek, amikor
564 XXXI   |           mitológiai képcsoportok, Venus és a gráciák, Ariadne és a
565 XXXI   |              Venus és a gráciák, Ariadne és a bacchansnők, fürdő nimfák
566 XXXI   |              voltak, a bútorzat luxuosus és luxuriosus, amely két szót
567 XXXI   |             táncolnak, színeiket váltva. És az egész szobát eltölti
568 XXXI   |              testőrök strázsálják.~Rajta és a kancelláron kívül még
569 XXXI   |             legközelebb állók, egy majom és egy papagáj. Ha a tudósok
570 XXXI   |               harmadik megint kegyelmed. És én mondhatom, hogy a három
571 XXXI   |                 legutoljára adományozta, és semmi korábbi jogcímen az
572 XXXI   |              szathmári békekötés erőtlen és haszontalan. Pálffy János
573 XXXI   |                  akkor I. József császár és király a megdicsőültek sorában
574 XXXI   |               elismeri-e a magas kormány és a tekintetes Karok és Rendek
575 XXXI   |            kormány és a tekintetes Karok és Rendek a szathmári békepontozatok
576 XXXI   |     Németországban, s informálni a bécsi és magyarországi állapotokról.~
577 XXXI   |             Korponayné Jánosné.” Érdemei és jutalmaztatása, egész chronologice
578 XXXI   |               ajka egyszerre száraz lett és szederjes, a szívdobogása
579 XXXI   |             lerakott fegyverek soraival, és azt a kaszás embert, aki
580 XXXI   |             magán, összeszorítá a fogait és az ökleit, hogy megrázkódott
581 XXXI   |                 fenyegető.~A nő felállt, és fejét buszkén fölemelte.~
582 XXXI   |              Jámbor öreg matrónák álltak és üldögéltek, írásaikkal kezeikben.~
583 XXXI   |              fizetve!” Ha igaz volna is, és ha ezernyi-ezer lett volna
584 XXXI   |            tényezőnek magas pártfogójára és szövetségére apellálhatni.~
585 XXXI   |            nyerjen minden békekötéseknél és kapitulációknál. Talán a
586 XXXI   |                 árulni. Fiamra gondoltam és az árulásra; te magad csak
587 XXXI   |         gyógyuljon ki a szíve fájásából.~És talán – ő maga is igazán
588 XXXI   |              kívül csak néhány középület és főúri palota az, amely eredetét
589 XXXI   |          monumentális, remek épületével. És a palotáknak nincsenek tetejeik.
590 XXXI   |          városnak két kapuja van: keleti és nyugati. De egyszerre soha
591 XXXI   |                 s ezek őrzik ott a kaput és egymást, éjjel-nappal. Nem
592 XXXI   |                  tért három sor muskétás és katona. A székesegyház felőli
593 XXXI   |             maradni a népsokaság között.~És még most sem találja ki,
594 XXXI   |               széket, aminek kurta lábai és támlánya vasszorítókkal
595 XXXI   |              zsibbadás szállta meg eszét és idegeit, mikor megtudta,
596 XXXI   |               hogy őt most annyian nézik és rettegik.~„Ott jönnek az
597 XXXI   |                palástját, hogy ne lásson és ne halljon többet semmit! –
598 XXXI   |           boszorkánypilléit.~      ~Hová és merre most?~Közöttük a tenger!
599 XXXI   |               most?~Közöttük a tenger! Ő és hatalmas pártfogója között.
600 XXXI   |           felhasználásával minden lehető és lehetetlen eszköznek sietett
601 XXXI   |           aláírta, hitetlenül elfogassa, és rendes bírái nélkül az ország
602 XXXI   |                  akik értelmezni tudták, és aztán megint mások, akik
603 XXXI   |    kibékíthetetlen csizmadiákat. A bíbor és paszománt pacifikálva van
604 XXXI   |                  felkelési kísérletért – és ha Korponayné ezen a napon
605 XXXI   |                   mert ő volt az egyenes és közvetlen okozója ennek
606 XXXI   |          legalább a lelke tudott repülni és látni, most az is béna volt
607 XXXI   |              látni, most az is béna volt és vak.~Mikor ezt a csupa emberfejekből
608 XXXI   |                ahol legsötétebb a folt.1~És mindezt miért? Mit nyert
609 XXXI   |                kifacsart, minden hitétől és minden reményétől megfosztott
610 XXXI(1)|            Századokban igazolja a névnek és a személynek azonosságát.~
611 XXXII  |                 Fügedynek nagy domíniuma és sok pénze, kincse volt,
612 XXXII  |                pedig csak egy udvartelke és rézbányája, amin nem lehet
613 XXXII  |             magára vonta az egész papság és jezsuita rend haragját.~
614 XXXII  |            Ghéczy Zsigmond semmi látható és láthatatlan lénytől nem
615 XXXII  |                  be legjobban: a Thököly és Rákóczi közötti időszakban.~
616 XXXII  |                 nem árulta.~Munkács vára és Zrínyi Ilona elárulása után
617 XXXII  |             lenni, aki máskor hebehurgya és nyíltszívű volt, s a rettenthetetlen
618 XXXII  |             ember volt: kitanult bányász és chymista; dobsinai bányájában
619 XXXII  |         bányájában rézen kívül piskoltot és kényesőt is termelt, s azokkal
620 XXXII  |                 kitanulták a sympathiáit és antipathiáit. Tudták, hogy
621 XXXII  |                 vagy jó barát felpörkölt és kirabolt. Csupa koldus lakja.
622 XXXII  |             emberlakta hely, a nagyvilág és Juliánna szülötte helye
623 XXXII  |              döbbentő magányában a medve és a vadkan tanyázik, s az
624 XXXII  |                köznép kínos beszédjével, és ez az egész összeszorított
625 XXXII  |               viharos jelenetekre az apa és anya között? Aztán a titokteljes
626 XXXII  |                dühében fog egy pisztolyt és keresztüllövi, vagy még
627 XXXII  |                  a kisfiát jő látogatni, és semmi ajándékot sem hoz
628 XXXII  |                  ültetett gyümölcsfákból és bogyárbokrokból volt rendezve,
629 XXXII  |              végignőtt kerti út közepén, és hallgatózott.~Egyszer aztán
630 XXXII  |             volna, kerekre nyílva néznek és bámulnak.~Még akkor is bámulnak,
631 XXXII  |              Micsoda játék ez?~A kertfal és a palánk szögletében épített
632 XXXII  |                 a földön fetrengve sírt, és a homlokát verte a kezeivel.
633 XXXII  |            lásson meg – rebegé Juliánna, és felkelt a földről.~A kis
634 XXXII  |                megfogta a köntöse ráncát és visszatartá:~– Várj még.
635 XXXIII |                állvány, tele tányérokkal és csészékkel. Azt az ember
636 XXXIII |             külföldről, Lengyelországból és Törökországból, a menekült
637 XXXIII |                   az orosz cár, I. Péter és a török szultán. XIV. Lajos
638 XXXIII |             minden érctárgya a szobának; és még az is, ami nem volt
639 XXXIII |              beszélnek felőlem: tetteket és járásokat, amiket csak Isten
640 XXXIII |             járásokat, amiket csak Isten és én magam tudok; még a titkos
641 XXXIII |            könnyeket szeméből: a szégyen és keserűség adóját.~Csak a
642 XXXIII |                 a gyermekemet meglássam, és meghaljak.~– A gyermekedet
643 XXXIII |               velünk egy célt akarnak. – És még más dolgom is van. –
644 XXXIII |              mélyebben lesz elrejtve. Ma és ebben az órában kellene
645 XXXIII |                  ahol ők összegyűltek. – És én mégsem mehetek oda, amíg
646 XXXIII |                  is végeztem én annál.~– És azután leszállnál egyszál
647 XXXIV  |        gyöngyfüzérekkel pazaron befonva. És a látogató elkezdi számlálni
648 XXXIV  |                amiket ők együtt Körmöcz- és Selmeczbányából elhoztak,
649 XXXIV  |                  sok hordóra menő arany- és ezüstpénzt. Ezt ő akkor
650 XXXIV  |                 a fejedelemtől érkezett, és a többek között Pelargus,
651 XXXIV  |                  Mind nagyszerű volt az, és mind kivihető, csakhogy
652 XXXIV  |       jégbarlangot, hogy a kristályfalak és oszlopok megrendülnek bele;
653 XXXIV  |            áthatolni. A feljárás meredek és tükörsima, megszaggatva
654 XXXIV  |                  rám lett bízva, átadtam és elvégeztem. Ha úgy találjátok,
655 XXXIV  |                   senki sem sirat meg. – És aztán, ha ti föl találtok
656 XXXIV  |                  nyerve. Maga Fabriczius és Korponay is elhallgattak,
657 XXXIV  |                  kuruc főuraktól jöttek. És azután, atyja kipécézése
658 XXXIV  |          bányavárosokból elhozott arany- és ezüstpénz el volt dugva. –
659 XXXIV  |                  a férje, az egész világ és az ő saját szája is vádolják:
660 XXXIV  |                 volna százszorta nagyobb és súlyosabb árulást elkövetni
661 XXXIV  |                  idelenn úgy tartson meg és úgy veszítsen engem, ahogy
662 XXXIV  |              hogy ez az asszony ártatlan és igaz, mint ez a szűz jégoszlop
663 XXXIV  |                  maradt hátra: Korponayé és az asszonyáé.~Ott álltak
664 XXXIV  |                Akkor nem, mert a vezérek és a szenátorok ott voltak
665 XXXIV  |                    most eredj oda hozzá, és csábítsd őt vissza.~– Hogyan? –
666 XXXIV  |               Juliánna arcra veté magát, és elkezdett zokogva sírni.~–
667 XXXIV  |                  semmi éreznivaló. Adunk és veszünk. Vesszük, amire
668 XXXIV  |                csókjaival. Kelj fel hát, és emeld a fejedet magasra.
669 XXXIV  |                    No lásd! Ez okos szó. És mármost vedd eszedbe utasításomat.
670 XXXIV  |          kastélyába. – Ha te most elmégy és visszajössz, s azután az
671 XXXV   |          szívességgel fogadták a várnagy és a kulcsárok; ételben, italban,
672 XXXV   |              csak álom volt. S az álmodó és a felébredt két különböző
673 XXXV   |                 könyvet visszaszereztem, és elhoztam kegyelmednek?~–
674 XXXV   |          megbánték, aki énmiattam többet és rosszabbat szenvedett, mintsem
675 XXXV   |                gyümölcs lett, lehullott, és ő még mindig alszik.~Nem
676 XXXV   |               embert, aki hívatlanul jő, és láthatatlan jelenlétével
677 XXXV   |                   most már hosszasabban, és még egyszer harmadszor –
678 XXXV   |               Dicsőségem, hőstetteim por és hamu. Almaim a nagyságról,
679 XXXV   |                   messzelátó terveim por és hamu. A zászlók, amiket
680 XXXV   |       meggyógyítani, meg fog halni bele. És én minden reggel látom őt
681 XXXV   |                megfogta a nőnek a kezét, és önkéntelen megszorítá.~Mégis
682 XXXV   |         mindegyiknek a maga gyermekéért.~És mind a kettő tudhatta magáról,
683 XXXV   |                   a kápolnán, sekrestyén és azon a virágos kis kerten
684 XXXV   |        megtartani a fejben. Regényalakok és mítoszi nevek, fejedelemnők,
685 XXXV   |   dervisgenerális bátya beszélt előttük, és az anyjuk előtt arról a
686 XXXV   |               csak legyenek jó testvérek és szeressék egymást, ma ki
687 XXXV   |                 Hogy aludtál, lelkem?” – És ha a csaták trombitáit fúnák
688 XXXV   |                  vármegye gyűléstermének és az archívumnak a kulcsait,
689 XXXV   |            miután a sziléziai muskétások és a kegyelmed palotás hadai
690 XXXV   |                 úri vendégeivel, a Karok és Rendek seregével, akik fel
691 XXXV   |                 viaszktáblán, pergamenen és obeliszkok oldalain, csak
692 XXXV   |             szólt mentegetőzve Juliánna, és menni készült.~– De sőt
693 XXXVI  |              csak a vén kertész látta őt és a két gyermek. Egyik se
694 XXXVI  |               egy országot felfordítani. És mindezt anélkül, hogy a
695 XXXVI  |                  Rákóczi-párti főuraknak és hadvezetőknek, hogy az új
696 XXXVI  |            azonban kiosonhatsz Poprádra, és megszállsz a vén Husz vendéglőjében.~
697 XXXVI  |            anyjáért is meg magáért is. – És el kellett viselnie, mert
698 XXXVI  |            filozofál, flagellálja magát, és hajdani kedvesének erényes
699 XXXVI  |                  lesz hősi nagy híréből! És most, ni, hogy elfeledte
700 XXXVI  |          vakmerően a császári udvarnak – és mindezt miért? Azért, hogy
701 XXXVI  |            sohasem hűtlen. Gondolat, szó és tett ugyanaz mindig nála.
702 XXXVI  |               levelét a magyar királynak és erdélyi fejedelemnek; őrizd
703 XXXVI  |       Krasznahorkára: de lafféta nélkül, és jól beburkolva, nehogy a
704 XXXVI  |                   a Te igaz hű bajtársad és jóakaród: báró Csíkszentkirályi
705 XXXVI  |          jóakaród: báró Csíkszentkirályi és Krasznahorkai Andrássy István,
706 XXXVI  |                   gömöri örökös főispán, és Krasznahorka várkapitánya.”~
707 XXXVI  |                 a mi asszonyunk oly igaz és tiszta, mint az angyalok
708 XXXVII |              amidőn az előtte térdepelt, és igazán nagyon megérdemelve
709 XXXVII |               kellett volna az asszonyt (és méghozzá a hű szolgálót)
710 XXXVII |                őt, mintha hálóban volna. És ha egyetlenegy lépést talál
711 XXXVII |                  esküszöm az élő Istenre és apám, anyám örök lelki üdvösségére,
712 XXXVIII|               ezer aranyat kifizettünk.”~És emezek is tudják már, hogy
713 XXXVIII|                 ezer aranyat behurkolni, és – nem adni nyugtatványt
714 XXXVIII|                  mind a hárman beszéltek és mesélték egymásnak, ami
715 XXXVIII|            mesélték egymásnak, ami velük és körülöttük történt, s azért
716 XXXVIII|                  letartóztatott főurakat és nemeseket szabadon bocsátották,
717 XXXVIII|              Korponaynénak, aki lázadást és összeesküvést ojtogatni,
718 XXXVIII|        szalmaözvegynek.~Mikor a sok étel és ital feloldotta a nyelveket,
719 XXXVIII|          bizonyos expedícióval, a lőpor- és élelembeszállítás végett,
720 XXXIX  |                Juliánnának a férje után, és hogy mi történt közöttük?~
721 XXXIX  |                tenni elzsibbadó idegein, és eléje sietni nagy örvendező
722 XXXIX  |      patriarkális szokás volt hazánkban.~És az ölelő kezében nem volt
723 XXXIX  |              hátulról a szívéig szúrjon, és ajkaira nem volt olasz méregfestvény
724 XXXIX  |            karosszékéhez, oda leültette, és aztán szépen kezet csókolva
725 XXXIX  |                 csókolva a tábornoknénak és a háziasszonynak is, gavallérosan
726 XXXIX  |                   No, azt nagyon bölcsen és okosan cselekedte kegyelmed
727 XXXIX  |              kegyelmedet, hogy ami tőlem és az uramtól telik, mindent
728 XXXIX  |                  az ember újból vőlegény és menyasszony, s nem adná
729 XXXIX  |        háziasszony ottmarasztá szállásra és vacsorára.~Az estebéd végeztével
730 XXXIX  |                  vágni, megfusson előre, és szaladjon, míg a lábai bírják,
731 XXXIX  |              álló falióra fel volt húzva és járt. – Korponay letette
732 XXXIX  |              jöttem, hogy visszavegyelek és veled maradjak. Éppen az
733 XXXIX  |               meg felőle, hogy igazlelkű és becsületes vagy. Akkor szerettelek
734 XXXIX  |              Akkor szerettelek meg újra. És mármost rajta leszek, hogy
735 XXXIX  |                  S azzal az ölébe vonta, és gyöngéden magához szorongatá,
736 XXXIX  |                 hogy te válj ki közülük, és térj vissza amnesztiával,
737 XXXIX  |                térj vissza amnesztiával, és azután őrizz magad mellett
738 XXXIX  |                mellett mint hites férjem és uram, hogy őket el ne árulhassam.~
739 XXXIX  |             pozsonyi várba, ahol a nádor és a kancellár fogadják. Visszakapja
740 XXXIX  |               rebellisei voltak Lipótnak és Józsefnek. – A kuruc nevet
741 XL     |       időjárásról meg a cserebogarakról. És aztán mindennap egy asztalhoz
742 XL     |                  gyűlöl, mint a labancot és mindennap – inni abból a
743 XL     |           homlokán, amit miatta visel. – És most csókolgatni azt a kezet,
744 XL     |               árulás bűndíját elfogadta! És csókolgatni azt a hűtlen,
745 XL     |               nehogy elárulja a titkait! És óvni azt az embert, aki
746 XL     |                az a kiszemelt fővezér! – És most még csak el sem taszíthatja
747 XL     |           felutazott Pozsonyba, Pelargus és társai mindenütt nyomában
748 XL     |                istálló nem volt kapható.~És azután beletelt három nap,
749 XL     |                  hogy ha én ilyen fontos és nevezetes fölfedezéseket
750 XL     |             szorongó kebellel kérdezé:~– És ha nem szolgáltatnám át
751 XL     |             valami hazugságot, hogy időt és egérutat nyerjen.~– Magamnál
752 XLI    |                  hibbanás kellett volna, és megvan a felelet minden
753 XLI    |         leeresztette az ablak függönyeit és gyertyát gyújtott.~Azután
754 XLI    |           csúszkálj az ő halottja előtt, és bocsánatot kérj attól, azért
755 XLI    |                 hagyott futni a világba.~És az a két úri siheder, aki
756 XLI    |              Mehetnek ők idegen ajtókra.~És magát azt a csodatevő szentet,
757 XLI    |             összeseperte a papírhamvakat és mind egy levélborítékba
758 XLI    |                 Fuss rögtön az atyámhoz, és mondd meg neki, hogy minden
759 XLII   |             kifogni minden törvénytudóin és ítélőbíráin.~Kigondolt egy
760 XLII   |         leveleket sohasem adta át nekik, és így azok egészen ártatlanok.~
761 XLII   |                ezekhez egész ártatlanul. És azután, hogy miért égette
762 XLII   |                tele vannak gyöngédséggel és nyugodt lemondással.~Mikor
763 XLII   |                 tehetted volna őt naggyá és boldoggá, fényes úri família
764 XLII   |                 is megfordíthatnád magad és fiad sorsát, a király kegyelme
765 XLII   |              adtál a lángok martalékául. És még most is úgy vagy, mint
766 XLII   |              hosszú idejük van még élni. És neki már csak egy napfelköltét
767 XLII   |        szerteágaznak a jövő századokban.~És ő ezeket a családfákat úgy
768 XLII   |                   ami még betöltetlen: – és a mágnási rang!~Talán csak
769 XLII   |                van aláírva a király neve és a kancellárjáé, csak a kelet
770 XLII   |                abba a kiterített írásba.~És ezalatt újra megjelent az
771 XLII   |              lelke előtt a múlt élményei és álmodozásai. Miket remélt,
772 XLII   |               miket áldozott fel érte? – És most, mikor oly közel áll
773 XLII   |                milyen szép derült az ég.~És neki már holnap meg kell
774 XLII   |                  levő főúr elvette tőle, és ugyan átvizsgálta, nincs-e
775 XLII   | veszélyeztetésével, hogy ezt hírül adja.~És a szíve közepén talált anyának
776 XLII   |                 volt ott, hogy a lelkész és az elítélt közötti szóváltást
777 XLII   |           közötti szóváltást ellenőrizze és följegyezze.~Nem sok feljegyeznivalója
778 XLII   |                ellepte a népség.~A hóhér és legényei elfoglalták a vérpadot.~
779 XLII   |     Szerencsétlen asszony! Térj lelkedbe és valld meg a tiszta igazságot.
780 XLII   |              volt, ahová vágyott.~      ~És egy egész rémséges összeesküvésnek
781 XLII   |                 Száz főúr, tízezer nemes és egy egész ország szabadult
782 1      |                  lett, testben, lélekben és rangbeli állásban; híres-nevezetes
783 1      |               hat férfitagja az Andrássy és rokon családoknak emelte
784 1      |              amit a krónikák a két nőről és az ő világukról feljegyeztek;