Fezejet

 1 VIII   |      amit száz bölcs sem húz ki. Sohasem érted te ezt meg; nem a
 2 XII    |      tojást meg nem tudok főzni; sohasem álltam még meg konyhában.~–
 3 XII    |            monda Andrássy.~– Hát sohasem volt arravaló idő. Kegyelmed
 4 XVI    |           akkor az én kurucaimat sohasem lehet megesküdtetni.~– Szabad
 5 XVI    |         változtatni: hanem azért sohasem beszél másképp, csak magyarul.
 6 XVIII  |   kardjával akar beszélni, akkor sohasem értjük meg egymást; mert
 7 XIX    |            Ebbe az én alvezéreim sohasem fognak beleegyezni.~– Ha
 8 XIX    |      kegyelmed, belül a szívében sohasem volt meggyőződés szerint
 9 XXI    | Felekezetének akarta jóvoltát. Ő sohasem kérdezte, ki magyar, ki
10 XXII   |          Hm. Nem kacagok már. Én sohasem szoktam kacagni. Nem vagyok
11 XXIII  |          csintalan egy fiú volt, sohasem akart elaludni, mindig játszani
12 XXIV   |         nekem, ha te itthagynál? Sohasem látnál engem többet.~Erre
13 XXVI   |       vendéglőse, öregapa nélkül sohasem volt a ház; ha egy meghalt,
14 XXIX   |          országotok. Azt hittem, sohasem jutok el idáig. Hol van
15 XXIX   |           mindenkor: borra ser – sohasem”.~– Átkozott rossz vinkó! –
16 XXX    |    tudott kancsalítani, az ember sohasem tudta, hogy melyik szemével
17 XXXI   |       Nem. Andrássy István előtt sohasem lesz szabad neki elmondani
18 XXXII  |         az ellenség sorain, mert sohasem akarta elhinni, hogy a kurucok
19 XXXII  |        volt az ő szomorú hazája.~Sohasem szeretett itten lakni, olyan
20 XXXVI  |         a leányának. Annyira tán sohasem is fog meglágyulni, csak
21 XXXVI  |           egy kimondott szavához sohasem hűtlen. Gondolat, szó és
22 XXXVII |        legfelül, azt nem hiszem. Sohasem hiszem el.~– Én arra is
23 XXXVIII|          Lőcsére, s ott maradsz, sohasem eresztelek el.~– Hiszen
24 XL     |         Ha megéheztek, raboltak, sohasem mást, csak ennivalót.~Mikor
25 XLII   |        urakhoz. De ő e leveleket sohasem adta át nekik, és így azok