Fezejet

 1 VI   |    akkor én vagyok a bolond! – kiáltá Alauda uram felförmedve. –
 2 VIII |   személy.~– A kalitba vele! – kiáltá türelmetlenül Fabriczius. –
 3 XI   |  kérdezzen! Hagyjon magamra! – kiáltá dühösen a beteg nő, s őrjöngő
 4 XII  |         Ezért bosszút állok! – kiáltá a vitéz, s a bosszúja elől
 5 XIII |    tette kegyelmed a leányt? – kiáltá haraggal a bíró.~– Vigyázzon
 6 XIII |    mosolygott.~– Krisztinka! – kiáltá Korponayné. – Ébredj! Kelj
 7 XVI  |    bizony már hajnal is van! – kiáltá, katonás gyorsasággal felszökve.~–
 8 XVI  |  kegyelmed a Noé bárkájánál! – kiáltá bele Fabriczius türelmetlenül.~
 9 XVI  |  Választ kérek kegyelmedtől! – kiáltá kemény hangon Fabriczius.~
10 XVI  |       bele.~– Jajh! Igazság! – kiáltá fel Czelder Orbán. – A leányod,
11 XVIII|     Korponay János.~– Mi az? – kiáltá.~Juliánna hallotta már a
12 XVIII|        De ki miatt?~– Siess! – kiáltá férjének. – Kapd fel a bundádat,
13 XVIII|        másikat?~– Asszonyom! – kiáltá közbe nyugtalanul Andrássy.~–
14 XIX  |          Mit akarsz, bruder? – kiáltá rá Korponay. – Mi van a
15 XXII |        arcát dacosan felvetve, kiáltá:~– Nincs már Isten!~Zsófia
16 XXIV |  kisfiú, s keserves zokogással kiáltá:~– Anyácskám! Ne halj meg!~
17 XXIV |  tébolyodni! „Hajts vissza!” – kiáltá a kocsisának, mire a hintó
18 XXIV | anyámat! Ne nyúljatok hozzá! – kiáltá a kisebbik fiú. – Nem látjátok,
19 XXIX |     hátasló kell a ménesről! – kiáltá eléjevágva, s azért félbe
20 XXX  |          Hát a lószerszámom! – kiáltá mérgesen a lovag.~– Azt
21 XXXI |     amidőn a börtönajtóban azt kiáltá a hintajában ülő megszabadítójának: „
22 XXXIV|          Világosságot látok! – kiáltá, odamutatva.~– Az a Ghéczy
23 XXXIV|       a bolondot nem teszed! – kiáltá Pelargus, s odaugorva Korponay
24 XXXV |      kezét a rézkilincsre téve kiáltá hozzá az ajtón keresztül: „
25 XL   |     megragadva a nő kezét, azt kiáltá a szeme köze:~– Mit tudsz