Fezejet

 1 I     |   Mindenki tudja, hiszi, hogy az valóban így volt; hogy e kép élő
 2 I     |        volt; hogy e kép élő mása valóban megtette azt, amiről emléke
 3 I     |       Zsófia, Andrássy Istvánné.~Valóban alszik.~Százhetvenhárom
 4 V     |     kőlépcsőkön a sanctuariumba.~Valóban sanctuarium.~Ahol egymás
 5 VI    |        két bírája közül az egyik valóban bolond. – Hanem az én eszem
 6 VI    |         sorba valamennyien. – Ez valóban helytelen. Letorkolták az
 7 IX    |     meglepte a tábornokot.~– Ezt valóban nem tudtam.~– Akit a császári
 8 XII   |          Ez a torzképgyűjtemény, valóban elég volt annak a két embernek,
 9 XIII  |        leány elé az ágytakaróra. Valóban szultáni asztal csemegéi
10 XVI   |         Czelder Orbán!~Ő volt az valóban, ahogy mindnyájan ismerjük.~
11 XXIV  |          keresztül), hogy az arc valóban mosolyog.~Tizenhét napig
12 XXVII |          igazságos bíránk.~És ez valóban így volt.~Savojai Jenő azt
13 XXVIII|          ejtett; Andernach lovag valóban császári stafétavivő és
14 XXVIII|     tartani a „digák” előtt.~Ezt valóban Andernach lovagnak is minden
15 XXXIII|       urad, Korponay János?~– Az valóban rémítőbb volna rám nézve
16 XXXIV |         A bírói serpenyő mérlege valóban a szép asszony részére hajlott.
17 XXXV  |       eléje a szónak Andrássy.~– Valóban sok – mondá az asszony,
18 XXXV  |   asszony!~Át meg át volt hatva.~Valóban tartozott vele annak a halottnak,
19 XXXV  |        ajtajáig! Vezessen odáig!~Valóban csak néhány lépés volt az.~
20 XXXV  |       mondá a nő a kertésznek.~– Valóban, megboldogult jó úrasszonyunknak
21 XXXVI |            A tett jó szolgálatok valóban megjutalmazandók, Fabriczius
22 XXXIX |     Korponay János, a férj.~Ő az valóban, nem rémkép, nem tünemény;
23 XXXIX |         Löffelholtzné.~– Engemet valóban igen jó szél hozott – felelt
24 XL    | bocsátani őt többé a keze közül.~Valóban az összeesküvők dolga volt