Fezejet

 1 IV    |              Jól van! Fizetem. De mármost kérdezem, hogy mire egy
 2 XVI   |           jól van. Tehát feleljen mármost nekem colonelle lovag de
 3 XVI   |          gallérom.~– És hova lett mármost az a leányzó? – ezt kérdezé
 4 XXVI  |       visszajött, azt mondá:~– De mármost ne menj azon a háromlovas
 5 XXVI  |           mondá Andrássynak:~– És mármost csak egyet mondok még neked,
 6 XXVIII| törvényszéki szigor tenorát.~– De mármost el nem bocsátom ám kegyelmed
 7 XXIX  | hajdúkocsis:~– No, nagyasszonyom: mármost hagyjuk abba az imádkozást,
 8 XXIX  |     akarsz maradni?~– Itt bizony. Mármost akarom, hogy az az utánunk
 9 XXIX  |          máskor úgy teszek; hanem mármost teremtsen kend nekem frissen
10 XXX   |           S.-t (Locus Sigilli).~– Mármost hát megmondom igazán. Ez
11 XXX   |        volna – dörmögé a lovag –, mármost bárcsak a levelem is előkerülne,
12 XXX   |   boszorkányság van a dologban.~– Mármost hát köttesse be kend a lovamat
13 XXX   |     álmodni róla, hogy mit tegyen mármost, merrefelé fordítsa a lova
14 XXXI  |           a kis feleségemet, hogy mármost hurcolja magával ungon-berken
15 XXXI  |        tudott a kilétükről.~– Hát mármost a sok közül melyiket keresi
16 XXXI  |  Eperjesről Bécsbe. Azonban ehhez mármost az egész asszonyi fegyverzetére
17 XXXI  |           szavam kegyelmedhez. De mármost kérem, foglaljon helyet
18 XXXIV |        van.~– Hát ez „úgy van”. – Mármost hallgasd meg, amit mondani
19 XXXIV |          No lásd! Ez okos szó. És mármost vedd eszedbe utasításomat.
20 XXXIV |          odanyújtá azt a nőnek.~– Mármost – ki balra – ki jobbra!
21 XXXVI |       többiek is megbocsátanak.~– Mármost még egy utat kell megtenned –
22 XXXIX |          szerettelek meg újra. És mármost rajta leszek, hogy te is
23 XL    |          fejedet fogom levágatni. Mármost mind a két kérdésedre feleletet
24 XL    |     Pálffy János a nőnek. – Innen mármost vagy grófi koronával megy