Fezejet

 1 I     | elhunytaknál a ballal összetéve, a halott keblén szokott nyugodni,
 2 X     |         két szóra. Melyikre? Vagy „halott”, vagy „főstrázsamester”.~–
 3 XI    |            úgy alszik tőle, mint a halott.~Mert a doktor cynoglossum
 4 XVI   |            tisztára nem égeti, még halott porában sem engesztelődik
 5 XVI   |             nem kardhordozó ember; halott vagyok. Nem keresek semmit. –
 6 XVIII |           szabadító – Egy élő, aki halott akar lenni, s egy halott,
 7 XVIII |           halott akar lenni, s egy halott, aki fel akar támadni~Abban
 8 XVIII |       öltözötten, ahogy megjött.~– Halott vagyok. Temetésre várok –
 9 XVIII |      viselte magát, mint egy igazi halott, csendesen, komolyan és
10 XVIII |            Csak egyszer feledte el halott voltát.~A kántor és a diákok
11 XVIII |       Solvet seclum in favilla!…~A halott erre türelmetlenül kiáltott
12 XX    |          Fabriczius. – Valami nagy halott van?~– Hát nem tudod, öreg
13 XXII  |       maradni; a kedves urát még a halott porában is oly nagyon szerette;
14 XXII  |         egyszer ijesztgetni valami halott; majd fognék egy botot,
15 XXIV  |         szótlanul feküdt, mint egy halott, s nem viszonozta a gyermek
16 XXIV  |           halni! Miklós elhagyta a halott szobáját. Mélyen el volt
17 XXIV  |   hitetlenségén. – Le kell zárni a halott ajkait és szemeit újra,
18 XXIV  |    szándékkal, hogy visszahajtja a halott karját kebléhez.~Csakhogy
19 XXIV  |            hazamentek azonmódon.~A halott folyvást nézett és mosolygott.~(
20 XXV   |      hirdeté a fekete zászló, hogy halott van a várban.~Senkire sem
21 XXVIII|            a másikhoz.~Betakarta a halott arcát a kámforos borékkal,
22 XXX   |      ravatalán, jól felhasználta a halott: kibékítette az országait.
23 XXXV  |          be volt már zárva, ahol a halott feküdt, visszafordult oda,
24 XXXVI |          Ennek sem maradt meg. Egy halott arcától jéggé fagyott, lángjai