Fezejet

 1 XII  |            hölgy kacagva sikoltozott, a főúr szintén kacagva káromkodék.~–
 2 XVI  |                   mormogá halk hangon a főúr, s félvállról tekinte vissza
 3 XXV  |              akkor.)~Egyik nagy hatalmú főúr odavetőleg említi, hogy
 4 XXVI |               hintó az imént? – kérdé a főúr a szolgától.~Az felelt neki
 5 XXIX |              hahotával kacagni.~Szegény főúr! – mondá magában Andernach
 6 XXX  |              bánnak. Abból megértheté a főúr, hogy felhatalmazása vissza
 7 XXXI | vármegyetermében.~Juliánna belevágott a főúr szavába, s nem hagyta tovább
 8 XXXI |             másikat, azt a mosolygót.~A főúr most már mosolygott kegyesen.
 9 XXXI |          legmagasabb polcon álló magyar főúr, a Pálffy János, aki nemzete
10 XXXII|              aztán megtörve a jég a két főúr között.~De még jobban bebizonyítá
11 XXXV |          megjárja, hogy egy nagybirtokú főúr tudós könyvet írjon, de
12 XXXV |             felfáradtak a várba. Mert a főúr alkudozni szeretett. Aztán
13 XXXV |              Engem! Skártba! – kiálta a főúr, olyat ütve az öklével a
14 XL   |        lezárolás alóli felmentéséért; a főúr megbiztatta, hogy csak viselje
15 XL   |          kezében?~Juliánna megértheté a főúr egzaltált tekintetéből a
16 XLI  |                 Megannyi magyar előkelő főúr, a legtöbb éppen Pozsonyban
17 XLI  |              meg: a Sréter Jánosé. Ez a főúr őt egyszer keservesen megsértette,
18 XLII |              szó megtérésre mutatott.~A főúr azzal az ígérettel távozott
19 XLII |                  Ezt előbb a jelen levő főúr elvette tőle, és ugyan átvizsgálta,
20 XLII |          keresse benne vigasztalását. A főúr azért volt ott, hogy a lelkész
21 XLII |                  Itt a szavába vágott a főúr.~– Azzal ugyan a káplán
22 XLII |           kegyelmed semmit? – kérdezé a főúr.~– Annak azt üzenem… – rebegé
23 XLII |            többé földön lakó urakhoz.~A főúr elszörnyedve kiálta fel:~–
24 XLII |                mind magával vitte.~Száz főúr, tízezer nemes és egy egész