Fezejet

 1 I     |         még? Mért nem siet föld anyja porával porként ölelkezni?
 2 III   |         ez a bírónak a fia. (Az anyja ám ennek olyan magas termetű
 3 X     |         szóért összecsókolta az anyja a kisfiút. A szeme csupa
 4 X     |    akkor is nevetett, amikor az anyja elbúcsúzott tőle. Eszébe
 5 XVIII | Elesküdni a hitet, amiben apja, anyja nevelte! Elárulni a nemzetét,
 6 XXII  |         csak a kis fiának akart anyja maradni; a kedves urát még
 7 XXII  |    azokról az édes ajkakról, az anyja térdére könyökölve, s nagyot
 8 XXIII |        Mondhatnád: a Gracchusok anyja. De nem úgy van. Te gyermekeidet
 9 XXIII |     akik ellenünk vétettek”.~Az anyja megfeddé az ilyen helytelenségekért;
10 XXIV  |        A kisebbik ott maradt az anyja mellett, és kérlelte:~–
11 XXIV  |        órában a kisebbik fiú az anyja szobájába. A Ferkó inkább
12 XXIV  |        hanem odakéredzkedett az anyja mellé.~Zsófia nagyon odavolt
13 XXIV  |     gyermek odahúzta magához az anyja fejét, hogy a fülébe sugdoshasson.~–
14 XXIV  |        alá, ismét előbújt, s az anyja kezét a szívéhez szorítá.~–
15 XXIV  |     korán le kívánt feküdni.~Az anyja megcsókolgatta az orcáját,
16 XXIV  |    Pedig bizony itthagyta őt az anyja azalatt, amíg aludt. Reggel
17 XXV   |    találva, hogy egy bárónak az anyja nem lehet más, mint báróné.)~–
18 XXVI  |          Óvatosság a bölcsesség anyja!”~Mire azonban a postaházig
19 XXXII |     asszony, aki Juliánnának az anyja lehetett? Megölték? Elzüllött?
20 XXXII |     esetben, felkéredzkedett az anyja ölébe, s átkarolta annak
21 XXXIII|         micsoda boszorkány az ő anyja, számtalanszor? Elég volt
22 XLII  |       vele: annak sem apja, sem anyja, sem felesége, sem gyermeke,
23 XLII  |         van ajándékozva, amiről anyja álmodott, a szép sztropkói
24 XLII  | feljegyezve, hogy volt neki egy anyja, aki az országot fenyegető