Fezejet

 1 I      |         szentnek hiszi, s búcsúra jár hozzá. A szájhagyomány éppen
 2 III    |       amilyenben a céhbeli mester jár, éppen úgy visszafelé sem
 3 XIII   |       alszik kegyelmednek, amikor jár, azt elhiszem, hanem hogy
 4 XV     |           a nyitrai püspökség sem jár többé ezzel a beneficiummal.~–
 5 XVI    |     esthajnal: délesti négy órára jár az idő.~– Miért nem költöttél
 6 XVIII  |       huszársághoz. Őkegyelme ott jár a csapatja előtt, s mindjárt
 7 XIX    |         Keresd ki! Hatos fogattal jár a királyné!~– Az én feleségem? –
 8 XXII   |        telve annak a képével, úgy jár az is a távolban, egybeolvadva
 9 XXII   |           bámulnak előre, előttük jár az a fehér pont, mely az
10 XXIV   | életvilágosság utolsó lobványával jár együtt, kezdé magában a
11 XXVI   |    szélhámos, kém és félkézkalmár jár keresztül…~– De minthogy
12 XXVIII |      végig egy skarlátszínű hintó jár előtte, amiben egy asszonyság
13 XXVIII |      idején, mikor ekhós szekéren jár minden okos ember.~Ezzel
14 XXX    |       Gregor képmása kézről kézre jár, ő is átveszi azt azokkal
15 XXXI   |    felkeresni, mikor az még kívül jár Németországban, s informálni
16 XXXI   |      arido?” (Ha a zöld ág is így jár, hát akkor a száraz ágra
17 XXXII  |         hogy azon tengelytöréssel jár az átvádolás.~Otthontalan,
18 XXXII  |          Egy kis ruhaszaggatással jár biz oda felmászni; de azért
19 XXXIV  |        sötétjében. Akkor aztán az jár jobban, akit hamarább megölnek.~
20 XXXIV  |            akkor valami varázslat jár veled, amibe az én véges
21 XXXV   |   cellájába, aki onnan sehova sem jár ki, csak éppen a folyosón
22 XXXVI  |           az úri vendégeknek.” – „Jár is ide vendég ilyen késő
23 XXXVIII|         érett aranyalmát leszedni jár, négylovas hintóval.~Blumevitzné