Fezejet

 1 III   |           múlt el Martius Idusa” – felelt rá a tudós asztrológus,
 2 VI    |     asztalon hagytak kegyelmetek – felelt rá Fabriczius.~– A tanács
 3 XII   |     bólintva.~– Ismerem a cudart – felelt rá Andrássy; bajusza hegyét
 4 XII   |            Kocsmagenerális!~És így felelt a hatodik kupa borig.~Ugyan
 5 XIII  | polgárőrökkel?~– Tudja az ördög! – felelt a lovag dacosan. Wencezlauz
 6 XV    |      Andrássy is hasonló idiómában felelt, s együtt megindulának a
 7 XV    |         éhgyomorral szokás hozni – felelt rá nagy nyugalommal Fabriczius.~
 8 XVI   |   fegyverrel nem állják az útját – felelt ő erre –, de én eléjük küldöm
 9 XIX   |         Lovagi parolámat adom rá – felelt Blumevitz –, hogy el fogom
10 XXIV  |          tőle.~– Consummatum est – felelt a prépost, s ment fel a
11 XXV   |         azért arra is csak németül felelt Absolon leánya. Következetes
12 XXVI  |         sértés Poprádnak!~– Van! – felelt Husz apó, még mélyebbre
13 XXVI  |     mulatságra való?~– Van medve – felelt nagy flegmával a vendéglős.~–
14 XXVI  |       kérdé a főúr a szolgától.~Az felelt neki valamit szepesi nyelven,
15 XXVIII|     játszik!~– Az nekem szokásom – felelt Alauda, elpusztíthatatlan
16 XXVIII|            nyelven beszéltek, azon felelt az egyik a kérdezőnek vissza:~– „
17 XXIX  |        bizonyosan süket volt – nem felelt rá semmit.~A sörös kancsó
18 XXX   |   tudományt.~– Nem, kapitány úr! – felelt Krisztina, a fátyolát hátravetve,
19 XXX   |            szóra a kocsmáros azzal felelt, hogy öklébe szorította
20 XXXI  |        kedvében.~– Még nem tudom – felelt az mosolyogva.~– Korponay
21 XXXV  |    neoaquisticam.”3~„Comburendum.” Felelt rá a vörös plajbász.~„Elégetendő.”~
22 XXXIX |      valóban igen jó szél hozott – felelt rá Korponay nyugodtan. –
23 XLII  |     mesterségük? A kérdéseikre nem felelt többé semmit.~Ekkor aztán