Fezejet

 1 VIII  |            uramnak nem kellett a leány arcát meglátni: ráismert a kantusáról (
 2 VIII  |                Vas termete megroskadt; arcát halálsápadtság fogta el.
 3 VIII  |            élettelen tömeg, s dugta az arcát a kámzsája és karjai alá.~
 4 XI    |            omlik alá, simára borotvált arcát körülrámázva. Arca fehér
 5 XII   |                hímzett inge ujjával az arcát, odatelepedett az asztal
 6 XIII  |        nyalábra, összecsókolva a leány arcát, szemét, száját.~– Mondtam,
 7 XVI   |          elpirulással fordítá félre az arcát.~– Hogy kérdezheted ezt
 8 XVI   |          gutaütött lerogy a székébe, s arcát két kezével eltakarva, elkezd
 9 XXI   |           amely kereken fogta körül az arcát, elöl az állán kiborotválva.~
10 XXII  | felegyenesedett a fehér csuhás alak, s arcát dacosan felvetve, kiáltá:~–
11 XXIV  |          királynévízzel locsolgatta az arcát. Emlékezett rá a gyermek,
12 XXIV  |              apa elborultan takarta el arcát palástjába. Egy ilyen látványtól
13 XXVIII|        oroszlán fejű angyal, akinek az arcát nem látta ember, mégis tudja
14 XXVIII|           másikhoz.~Betakarta a halott arcát a kámforos borékkal, s kiment
15 XXIX  |                   Ez az a bizonyos. Az arcát nem láthatta; mert le volt
16 XXX   |           húzta magát a kocsi mélyébe, arcát eltakarva e félelmes tekintet
17 XXXI  |             azért legigézőbb. Andrássy arcát az ábrándos rajongás, Illésházyét
18 XXXI  |                van.~Annak az egynek az arcát nem láthatja Juliánna; mert
19 XXXII |                csókolta annak halovány arcát; az csak tűrte, de nem adta
20 XXXIII|               Eltakarta két kezével az arcát, s lecsüggesztett fővel
21 XXXIV |           libegve, lassan alászállott, arcát felfelé fordítá. Tekintetében
22 XXXVI |         eltakarta lángvörösre gyulladt arcát. Az öreg kolerikus nevetéssel
23 XXXIX |         napsugár a csendesen alvó férj arcát világítá meg. Hát ébren