bold = Main text
    Fezejet                                       grey = Comment text

501 XXXII  |      királyiakhoz; Ghéczy Zsigmondot ez sem hozta zavarba, megmaradt
502 XXXII  |           fejét, hogy megházasodjék.~Ez már a vakmerőségnek az igazi
503 XXXII  |             Neki magának is tetszett ez a titulus, s nagy önelégültséggel
504 XXXII  |             fél a menny kőtől.~Pedig ez a rettegés nála igen komoly
505 XXXII  |           közelben levő vasbányákat.~Ez volt az utolsó falu, nem
506 XXXII  |           remekét a hadépítészetnek. Ez egy bevehetetlen sánc, ami
507 XXXII  |     társzekér keresztülférjen rajta, ez a híres stracenói sziklakapu.~
508 XXXII  |              tájkép tűnik ki belőle.~Ez a völgy a stracenói sziklaszoros.~
509 XXXII  |             bányászok eszközei közé. Ez belefogózva a hintó bakjába,
510 XXXII  |               s rövid időn ott látta ez alakot Juliánna fenn a sziklafal
511 XXXII  |          tudja, hogy jutott fel oda?~Ez a vidék volt az ő szomorú
512 XXXII  |              a vadkan tanyázik, s az ez örökös dobogása az érczúzó
513 XXXII  |            mély völgyből felhangzik, ez a golyvás nyakú köznép kínos
514 XXXII  |         köznép kínos beszédjével, és ez az egész összeszorított
515 XXXII  |          borotvahídon is! Hát még ha ez a valaki a kisfia?!~Addig
516 XXXII  |            össze ne harmatozza.~Hogy ez a szép séta itt a virágos
517 XXXII  |         hosszú idő óta. Nem fejez ki ez a tekintet se örömet, se
518 XXXII  |             a játékot.~Micsoda játék ez?~A kertfal és a palánk szögletében
519 XXXII  |             Micsoda szomorú mulatság ez? – szörnyedt el Juliánna,
520 XXXII  |      filozófus egoista tekintetével.~Ez ám a fogas kérdés! Hát mit
521 XXXII  |          fejével.~– Köszönöm szépen. Ez éppen jó lesz ide az én
522 XXXIII |              szempont a lakályosság. Ez egy valóságos labirint volt,
523 XXXIII |           Királya sincs az országnak ez idő szerint, fejetlen az
524 XXXIII |            akar hinni a szemeinek. – Ez a hintó? Ez a leánya hintaja! –
525 XXXIII |             szemeinek. – Ez a hintó? Ez a leánya hintaja! – Nem
526 XXXIII |      barlangjába, nem fél tőle, hogy ez összetépi?~A hintó megáll
527 XXXIII |            jött egy másik dörgés; de ez már nem hintógördülés volt,
528 XXXIII |        belőle a lelket! – Azt hiszi, ez most őt bosszantani jön;
529 XXXIII |           megszerette? Megszeretteti ez magát mindenkivel, akinek
530 XXXIII |        gondolta magában, milyen szép ez a villámlás, milyen szép
531 XXXIII |          Czelder Orbánt lefejezték.”~Ez a nehéz, elfulladó hangon
532 XXXIII |          Megmondta, hogy nem szeret. Ez még fájt, a többiétől nem
533 XXXIII |             mégsem mehetek oda, amíg ez a zivatar tombol a fejem
534 XXXIII |   összeborzadt. Fásultságát megtörte ez a két név. Nem bátorság
535 XXXIII |           senki, ha engem meglátnak.~Ez a szó megolvasztá a jeges
536 XXXIV  |            fiatal tudós, akik azután ez isteni remeket a világ előtt
537 XXXIV  |            Rákóczi-hadjárat idejében ez volt a találkozási rejteke
538 XXXIV  |              is van a jégbarlangnak, ez csak Ghéczy titka volt.~
539 XXXIV  |              helyre rávezetni többé.~Ez volt az a bejárat, amelyen
540 XXXIV  |         ennyi ezer itt, annyi amott. Ez volt az igazi Wertheim-pénztár! –
541 XXXIV  |           kellett nyitni a pénztárt.~Ez hozta ide a régi bajtársakat,
542 XXXIV  | valamennyinek a közös üzenethordója. Ez most is parasztleány ruhában
543 XXXIV  |        szívet; a hegytető beomlott.~(Ez a hegyomlás ma is látható
544 XXXIV  |          jégcsapon felfelé kúszni.~– Ez nem a Ghéczy Zsiga! – dörmögé
545 XXXIV  |              azt felfelé vontatni.~– Ez nem az öreg Ghéczy! – dörmögék
546 XXXIV  |             nem védte senki! Igazság ez? Egy gyönge asszony ellen
547 XXXIV  |            összeröffenni! Leventeség ez? A hitves asszonyát a saját
548 XXXIV  |        urának elrágalmazni! Becsület ez? – Nem bánom, mondjatok
549 XXXIV  |             mennydörgő ég odafenn, s ez a jégpokol idelenn úgy tartson
550 XXXIV  |             esküvel bizonyítom, hogy ez az asszony ártatlan és igaz,
551 XXXIV  |       asszony ártatlan és igaz, mint ez a szűz jégoszlop itt előttünk.
552 XXXIV  |           erős próbát kiállt, miként ez.~Az öreg Fabriczius intett
553 XXXIV  |        emlékezzék. Nem azért, amiket ez a rendes fiú beszélt a védelmedre,
554 XXXIV  |           mint ahogy én kerestelek – ez az apád. – Ha te meg tudtad
555 XXXIV  |         fejeikre kitűzött díjakat.~– Ez jó lesz – monda a bíró. –
556 XXXIV  |              is földönfutó, mint te.~Ez egy új nehéz kő volt Juliánna
557 XXXIV  |         tették azok, akikben bízott? Ez is az ő lelkére támadó vád,
558 XXXIV  |           helyéből.~– Úgy van.~– Hát ez „úgy van”. – Mármost hallgasd
559 XXXIV  |               odamegyek!”~– No lásd! Ez okos szó. És mármost vedd
560 XXXIV  |               hogy nem jártál hiába. Ez a tanúbizonyság az lesz.
561 XXXIV  |         szállásmestereket, hát akkor ez annak a tanúbizonysága lesz,
562 XXXV   |          filozófiai munkán dolgozik. Ez is csak az íródeák révén
563 XXXV   |            hősnek könyvet írni. Hisz ez rosszabb a remeteségnél.~
564 XXXV   |              mit vesz be, mit ad ki, ez túlmegy a penitencián is!~
565 XXXV   |          örvendeztetne úgy meg, mint ez a visszakerült könyv. Mit
566 XXXV   |         megszabadul az ő lidércétől.~Ez az egy érző húr maradt a
567 XXXV   |              szívében. Hogy rátalált ez az asszony!~Át meg át volt
568 XXXV   |             égjen addig itt magában. Ez legyen a mi lelkeinknek
569 XXXV   |           hogy a teteje üvegből van.~Ez üvegfödél alatt szunnyadta
570 XXXV   |              hogy zárkózik be, mikor ez örömöket nem tiltja senki
571 XXXV   |        fogyva, rosszabb színben. Már ez sem fáj, hozzá vagyok szokva.~
572 XXXV   |         kettő tudhatta magáról, hogy ez az érzés igaz. Hazugság
573 XXXV   |              lehet minden a világon, ez az egy való.~– Talán kegyelmezni
574 XXXV   |             mert régi okmánytáramnak ez egyik legféltettebb kincse,
575 XXXV   |        kertészdivat uralkodó virága, ez a rokonszenves, télen-nyáron
576 XXXV   |   megboldogult jó úrasszonyunknak is ez volt a kedvenc virága –
577 XXXV   |        halottá vált papírra. – Talán ez a két ember el is tudta
578 XXXV   |         nagyot bámultak. Hogy került ez ide, mit akar ez itten?
579 XXXV   |              került ez ide, mit akar ez itten? Mind a ketten odahúzódtak
580 XXXV   |             örömeit, gondolták: „Nem ez az?”~Mikor ott térdepeltek
581 XXXV   |    vezekléssel meg legyen nyugtatva. Ez a csodatevő Boldogságos
582 XXXV   |          lenni az idejövetelre.~Hogy ez a rejtett indok nem a szerelmi
583 XXXV   |         Hanem azt hitte felőle, hogy ez most a bécsi udvartól van
584 XXXV   |             alapon akarják rendezni. Ez volt a gyanúja. Nem is sejtette,
585 XXXV   |        szétszórt irataira mutatva. – Ez az én mindennapi foglalatosságom.
586 XXXV   |               össze nem szorulhat. – Ez már mind el van végezve,
587 XXXV   |            obeliszkok oldalain, csak ez az egy maradt érvényben: „
588 XXXVI  |            Amennyi viharnak a magját ez az asszony jártában-keltében
589 XXXVI  |            kapuját a labancok előtt, ez egyszerre az egész kurucság
590 XXXVI  |             végzett dolgaival, mikor ez a mindenünnen elhozott leveleket
591 XXXVI  |         átadá neki.~– Bonus, bonus! (Ez volt az öreg szavajárása,
592 XXXVI  |             nem szép apai gyöngédség ez tőlem, hogy a menyecske
593 XXXVI  |               Még nagyobb igazságért ez a kis poronty is ennek a
594 XXXVI  |           amíg búcsúzni nem kezdtek. Ez legyen az utolsó.~Juliánna
595 XXXVI  |           tett a két férfi között, s ez nem ütött ki a titkosan
596 XXXVI  |           uralkodó kedélyhangulatja. Ez is meddig tart így? – Mikor
597 XXXVI  |            vinni, vele együtt halni.~Ez volt most a legújabb ábrándja.~
598 XXXVI  |          megrakva szercsika almával. Ez a Muraközben termett ahol
599 XXXVI  |         árulásról hírbe hozták.~Most ez a szó hallik az asztal végéről,
600 XXXVI  |          István adott a labancnak.~– Ez olyan jó hír, hogy el se
601 XXXVI  |          Krasznahorka várkapitánya.”~Ez bizony csalhatatlan bizonyítvány
602 XXXVII |             a követfújó urakat, mint ez a nem várt ökölcsapás. –
603 XXXVII |            vad fúriává alakuljon át, ez mesemondásba való képtelenség.
604 XXXVII |              is csak aprópénz. – Biz ez kegyetlenség is volt Korponay
605 XXXVII |            meg bolondság is volt; ha ez a mód kapna divatra, győznék
606 XXXVII |        locsoltatni, míg feléled, hát ez egészen rendén következő
607 XXXVII |     Korponaynak jött egy gondolatja. Ez a gondolat az volt, hogy
608 XXXVII |        minden részvevőnek a neve. Ha ez az asszony élve marad, mi
609 XXXVII |            láttam, alig hiszem, hogy ez az asszony le hagyja menni
610 XXXVII |          Megmondom. Nem hiszem, hogy ez az asszony el tudja a rábízott
611 XXXVII |      mindazokat, akiket szeretett. – Ez egy rémalak volna, amilyent
612 XXXVII |            sem bírt kitalálni. Hanem ez hát csak hit. Én bizonyosságot
613 XXXVIII|            nyakába harapott hiúzzal. Ez a szó kergette világgá.~„
614 XXXVIII|      tarsolyban, az egész gazdagsága ez a szekér alma. Ha azt eladhatja,
615 XXXVIII|             válla.~– Micsoda komédia ez? – kérdé Löffelholtzné,
616 XXXVIII|              ugrott fel a hintóba. – Ez fölséges lesz!~Volt oka
617 XXXVIII|          vánkosba vannak bevarrva, s ez a vánkos ott maradt az almás
618 XXXVIII|              Hála Istennek. Csakhogy ez megvan.~Azt azután nem is
619 XXXVIII|          urak szerezhetik meg. Azért ez csak gróf Pálffy János őkegyelmessége
620 XXXIX  |              az asszonyát Pozsonyba.~Ez mind a legszívesebb enyelgés
621 XXXIX  |       szobába. Ugyanazon erkélyszoba ez, ahonnan egykor Juliánna
622 XXXIX  |           Juliánnám. Távol van tőlem ez a szándék. Sőt, azért jöttem,
623 XXXIX  |        sebhelye, amit rajtam ejtél), ez győzött meg felőle, hogy
624 XXXIX  |           Olyan nagy boldogság volna ez, amit te énvelem osztasz,
625 XXXIX  |             őket el ne árulhassam.~S ez alatt a beszéd alatt úgy
626 XXXIX  |           arcmozdulatára a férjének.~Ez az arc csak fanyar bosszúságot
627 XXXIX  |           meg. Hát ébren is tart még ez álom?~A férjnek a feje azon
628 XL     |           biztosítani lehessen, erre ez volt az egyetlen mód, visszatérni
629 XL     |       pokolba is elmenjen mindegyik.~Ez pedig nagyon hasonlított
630 XL     |          helyét, amit tőle kapott, s ez még nem a gonoszabbik emlék
631 XL     |              csak el sem taszíthatja ez asszonyt magától, mert a
632 XL     |           volt Pelargus. Abból, amit ez az ifjú az utóbbi években
633 XL     |         lehetne. – Átkozott szó volt ez.~Az ország zászlósura e
634 XL     |        Juliánna elképedt. Érzé, hogy ez a kezét fogó kéz vasbilincs,
635 XL     |             S mi okból küldte őhozzá ez iratokat?~– Azért, hogy
636 XLI    |            már meg: a Sréter Jánosé. Ez a főúr őt egyszer keservesen
637 XLI    |     bevádolta, hát ezt mit sajnálja? Ez az egy legalább fizessen
638 XLI    |         volna megijedni, mint ettől.~Ez Andernach lovag.~A kapitány
639 XLII   |             hogy csak ennyit tudnak, ez a mesterségük? A kérdéseikre
640 XLII   |               címe alatt emlegetnek. Ez három összekötött fahasábból
641 XLII   |           Juliánna meg volt rendülve ez utolsó szavakra.~Hiszen
642 XLII   |             Majdnem azt kérdezte, ki ez a szép asszony? Az a vörös
643 XLII   |           egy homloknásfa volna. Hát ez a szétbomlott haj? Bizony
644 XLII   |               szétnézett a szobában.~Ez nem börtön, ez nem siralomház.~
645 XLII   |             szobában.~Ez nem börtön, ez nem siralomház.~A szögletben
646 XLII   |          csak egy napfelköltét fogja ez az óra mutatni? Az ő földi
647 XLII   |         közepében.~„Korponay Gábor!”~Ez az ő fiának az adománylevele!~
648 XLII   |             fiának az adománylevele!~Ez nem érzékcsalódás, ím, ide
649 XLII   |       mágnási rang!~Talán csak tréfa ez?~Nem lehet. Ott van aláírva
650 XLII   |       olvasni azt a talált okiratot.~Ez aztán felébreszté.~A királyi
651 XLII   |           fejet! – Hát nem bolondság ez?~Ha az eddigi koholt mese
652 XLII   |           eláruld: amely pillanatban ez a gondolat megfogamzott,
653 XLII   |         üdvéért.”~Megholt a gyermek!~Ez volt az utolsó fonál, ami
654 XLII   |             a világhoz kötötte, most ez is elszakadt. Pelargus azért