Fezejet

 1 X      |   mondanék nemet. De hát arról – tudod már, hogy miket álmodoztunk.~
 2 X      |     erősen állt, hát letépik. Te tudod jól, hogy Czelder Orbán
 3 X      |        Istennek, akire rábíznám. Tudod, hogy ez az életem! Jól
 4 XIII   | hüledezve.~– Ne légy ostoba! Jól tudod – kiálta Juliánna, haragosan
 5 XIII   |     amerre tudsz!~– Hogyan?~– Te tudod az útját, módját. Innen
 6 XIII   |          majd az én barátnémnak. Tudod már, kinek? Erről megtudja,
 7 XVI    |         tud erről még. – Hát nem tudod?~– Dehogynem tudom, hogy
 8 XIX    |         le a nyeregből?~– Dehogy tudod: semmit sem tudsz. Hiszen
 9 XIX    |        be már az ajtón, s mégsem tudod, hogy viseled! Keresd ki!
10 XX     |       nagy halott van?~– Hát nem tudod, öreg trotty? Te haltál
11 XX     |   harangok? Csitt! Hallga!~– Hát tudod, hogy mit beszélnek? A pápista
12 XXII   |       generális uram.~– Hát hogy tudod, hogy én generális vagyok?~–
13 XXIV   |     mondták, hogy mi is halljuk. Tudod már, hogy apánk megjött?~
14 XXIV   |          kis Józsi fiú.~– Hát te tudod, hogy mit akarok vele?~–
15 XXIV   |        kisfiam?~– Hát te még nem tudod? Akkor, látod, én többet
16 XXVI   |          s azt súgta a fülébe:~– Tudod, hogy én mindig hűséges
17 XXVI   |         intrika közöttünk marad. Tudod te azt, hogy ki az a Belleville?
18 XXXIV  |       szörnyen.~– Hogyan? Azt te tudod! Ugyanazokkal a mézszavakkal,
19 XXXVII |       rossznak tartanod, mert te tudod, hogy milyen jó volt; nekem
20 XXXVIII|        én az én ruháimból egyet. Tudod, hogy rád illenek az én
21 XLI    |          az ő feje, vagy a tied!~Tudod, hogy mi vár rád? Fejedet
22 XLII   |        még, szerető urad van. El tudod őt hagyni?~Igaz! Az élet