Fezejet

 1 IV    |              akkor csak alig hallhatólag rebegé: „magyar bors = négy forint; –
 2 XII   |                  hogy veri az ablakot! – rebegé az asszony. Hogy fázik az
 3 XII   |                fagyok, ha így beszélsz – rebegé Juliánna. – A vérem megfagy
 4 XIII  |               Mégis fel fognak ismerni – rebegé Krisztina, kinek minden
 5 XIX   |        tekintettel emelve fel a magasba, rebegé:~– A fiamat, az én szerelmes
 6 XXII  |                ehhez a szép imádsághoz – rebegé a hírt hozó, kegyesen kezet
 7 XXII  |                 ördög.~– Mért nevetsz? – rebegé Zsófia, összeborzadva ez
 8 XXIV  |                 s hőségtől lihegő szóval rebegé:~„Tartsd meg Isten a mi
 9 XXIV  | megbetegítettelek azzal, amit mondtam! – rebegé a gyermek.~– Nem. Nem. Jól
10 XXIV  |                  anyámhoz akarok menni – rebegé a fiú, a pap kezébe kapaszkodva. –
11 XXVII |            sóhajtá a király.~– „Ámen!” – rebegé utána az ápoló hölgy.~A
12 XXVII |                    Fölséges királyom!” – rebegé Juliánna.~Már akkor az nem
13 XXXI  |        keserűségtől reszkettetett hangon rebegé:~– Fogok új érdemeket szerezni!~
14 XXXII |                     No, hát lásson meg – rebegé Juliánna, és felkelt a földről.~
15 XXXIII|                   s lecsüggesztett fővel rebegé: „Ott voltam, mikor Czelder
16 XXXIV |                 kis árva gyermekünket? – rebegé az asszony.~– Ne hozd elő,
17 XXXV  |               Juliánna könnyült kebellel rebegé:~– Köszönöm, hogy idevezetett.
18 XXXV  |            szemei.~– Köszönöm, óh uram – rebegé meghatottan –, de lássa
19 XXXVI |           apjának?~– Az uram lesz ott? – rebegé Juliánna, s egymás után
20 XXXIX |                  a halál félelmei között rebegé (mosolyogva):~– Ahová kegyelmed
21 XLII  |                Isten színéhez, leányom – rebegé Pelargus. – Az ő irgalma
22 XLII  |              főúr.~– Annak azt üzenem… – rebegé az asszony – …hogy nemsokára