Fezejet

 1 XII    |     ellenség rohamát visszatorlani futott a bástyákra.~Juliánna levette
 2 XIII   |           kulcsokat eltette.~Aztán futott vissza a terhével, mint
 3 XIII   |  mosolygott magának szembe.~Sietve futott fel a lépcsőkön a legfelső
 4 XIII   |            a megrémülésre. Ijedten futott el az erkélyszobából vissza
 5 XIX    |        kiálta rá Fabriczius.~– Nem futott ki erre amaz asszony? –
 6 XIX    |           kérdé Korponay.~– Dehogy futott! Hát kisiklott a kezed közül,
 7 XIX    |       leánya. Én tudom, hogy merre futott el! Csak gyere utánam! Innen
 8 XIX    |          titkos alagút gádora. Ott futott le, a kedves barátai közé.
 9 XX     |            zászló gyanánt, s aztán futott vele föl az erkélyterembe.
10 XXII   |        aminek barázdáin gyöngyözve futott végig a veríték.~Mi lesz
11 XXII   |            minden idegén zsibbadás futott át e szavakra. Aki ilyen
12 XXIV   |         nagyon!~S azzal fuldokolva futott a fiú a várba fel; egyszer
13 XXVII  | rémkiáltásai szárnyra kelték őket. Futott e szobákból minden élő lélek,
14 XXX    |    elkezdve, az egész úton őelőtte futott, akadályokat rakva mindenütt
15 XXX    | visszavonuló kuruc sereggel együtt futott, minden mérföldnél növekedve,
16 XXXI   |        keze ügyébe kerül.~Juliánna futott a kapott sebével, mint a
17 XXXI   |       emlékezet izzó csalképeit, s futott tovább a rögeszméje után.~
18 XXXI   |       hintót”; ez az aranyos hintó futott előtte mindenütt szárnyas
19 XXXVI  |            Ghéczy Zsigmond kezeibe futott össze. Ő levelezett a mágnásokkal.
20 XXXVIII|          FEJEZET ~Recidíva~Ő pedig futott, mint a szarvasgím a nyakába
21 XL     |        aranyat.~Juliánnának fejébe futott a vér.~– Azt legjobban tudja
22 XLII   |             kápráznak; az ablakhoz futott az írással.~Reszketett a