Fezejet

 1 I    | nyugalma andalító. A szempillák félig nyitva vannak még, s a szaruhártya
 2 XII  |       nagy szemei az ábrándosan félig zárt pillák alól veszedelmes
 3 XII  |   fennhangon, csak úgy dúdolva; félig elsúgva, félig elzöngve
 4 XII  |         dúdolva; félig elsúgva, félig elzöngve a szót; egy dévaj
 5 XII  |         egy dévaj nevető hangot félig kiszalasztva, félig visszafojtva.~
 6 XII  |      hangot félig kiszalasztva, félig visszafojtva.~A nyolcadik
 7 XII  |  szemszivárványai felhúzódtak a félig zárt pillák alá; az ajk
 8 XIII |     háta mögött ajtó és rács.~A félig nyitott ajtókat a lábával
 9 XIII |         a függöny mögül kidugva félig a fejét.~Belleville lovagnak
10 XXIV |       az apádért! – szólt hozzá félig kérdező hangon.~– Nem! –
11 XXIV |   áldott jó asszonyunk!~Az ajtó félig nyitva maradt. Miklós a
12 XXIV |      nem látott.~S azzal a fiút félig karjain emelve, felvitte
13 XXIV |       jobb keze fel volt emelve félig magasra, mint aki véd, aki
14 XXIV |      felnyílva fájdalmasan, míg félig fölemelt szempillái alól
15 XXIX |     földtúráson búslakodott egy félig kiégett, félig kizöldült
16 XXIX |  búslakodott egy félig kiégett, félig kizöldült törzsű, reves
17 XXXII|       még szomorúbb otthon. Egy félig elpusztított falu, amit
18 XXXIV|     emeletébe fel tudott jutni; félig meggörnyedve haladt felmentében
19 XXXV |         tekintete, a szempillák félig nyitva, mintha figyelnének
20 XXXV |     térdéről, odahajolt annak a félig felemelt kezéhez, s áhítattal
21 XLI  |     Pelargus! – hörgé Juliánna, félig ijedten, félig örömmel.~–
22 XLI  |        Juliánna, félig ijedten, félig örömmel.~– Ne mondd ki a