Fezejet

 1 X     |     leány-fiút az asztalhoz, s eléje tette a csészét.~– Otthon
 2 X     | határon átszállított, az innen eléje vonuló lovasság belophatja
 3 XVIII |      volt! Inkább hozták volna eléje a koporsóban. Inkább mondták
 4 XVIII |      tüneményszerű jelenet áll eléje. Egy nőalak fehér ruhában,
 5 XIX   |        a kisfiú, miért nem jön eléje? Hol sétálni van, hol meg
 6 XXII  |      szent atyától.~S odatette eléje a hosszú, pecsétes levelet.~
 7 XXII  |      az új Isten! Takarodjatok eléje! Nyaljátok a talpát! Ti
 8 XXIV  |  egymás kezét fogva, odalépett eléje, s a nagyobbik így szólt:~–
 9 XXV   |        az egész Poprádig küldé eléje a kapitulációt.~Annak az
10 XXV   |      akinek kérni sem kellett: eléje hozta.~– Mit szólsz hozzá,
11 XXVI  |          Beszélni akarok vele. Eléje kell jutnom, ha az egeket
12 XXVII |       örök bírám elé, odatárom eléje szívemet: „Nézz bele! Te
13 XXVIII|    állomáson hat lovat fogatok eléje, s a gänserndorfi postának
14 XXVIII|      zászlókkal az élén kijött eléje, és elállta az útját. Kapott
15 XXIX  |        s az ajtón kaparászónak eléje világít.~Ő az, a várva várt.
16 XXXII |    lennie, hogy az apja, amint eléje lép, az első dühében fog
17 XXXII |      ugrik fel a földről, hogy eléje szaladjon, nem hagyja abba
18 XXXIII|   elzárkózva.~S ott letérdepel eléje.~– Miért jöttél ide? – kérdi
19 XXXIV |        az ura kezéből, odaállt eléje, saját testével védve azt
20 XXXV  |        változás történt-vágott eléje a szónak Andrássy.~– Valóban
21 XXXIX |   tenni elzsibbadó idegein, és eléje sietni nagy örvendező repeséssel
22 XXXIX |         Nagy-Szombatig jön fel eléje Stella császári generális