Fezejet

 1 X     |           keltsen. Ott éjjeli mécs ég, s annak a világánál láthatja,
 2 XII   |    szenvedély tüze a szemekben.~Az ég ki van engesztelve az áhítat
 3 XII   |        rohan az ablakhoz.~Az egész ég lángvörös, a szikraözön
 4 XII   |     piacról, a tüzet elnyomják, az ég lángfelhői lassan elhamvasodnak.~
 5 XIII  | kapuboltozat alá. A föld fehér, az ég fekete, ilyenkor vak a kinnjáró
 6 XIII  |       hozzá.~– No, Fabriczius, hol ég? – kérdezé a doktor.~– Már
 7 XVIII |           ablakba egymás mellé.~Az ég már pitymallani kezdett,
 8 XXII  |          is égett, amikor maga nem ég. A fehér barátcsuhás alak
 9 XXII  |          az első lángjában meg nem ég, az megmenekül. De mikor
10 XXIV  |          már, hogy jön közelebb az ég! Hangzik valami, amit nem
11 XXVIII|       elindul?~– Adná a magasságos ég, hogy azt tennék. Vajha
12 XXIX  |           nemzetsége. Az alkonyodó ég lángvörös, s annak a visszfényétől
13 XXIX  |  Kaszás-csillag is ragyogott, s az ég még mindig sávokra volt
14 XXX   |           akkor ő maga is a szabad ég alatt, fedetlen fővel leteszi
15 XXX   |         volt már alkonyodva, de az ég csupa arany volt még; az
16 XXXI  |     amikben ilyenkor éjsugáros kék ég borong – s meg lettek volna
17 XXXI  |            le. Ahogy így lángol az ég, ott vihar következik. Mankós
18 XXXI  |          Hát nincs Isten? Nem hall ég, föld, senki!?”~Dehogy hallgattak
19 XXXII |         mert amint egyet dördül az ég, el fogja dobni a kezéből,
20 XXXIII|         mennem, mint ki a villámos ég alá.~– Dehogy űzlek. Inkább
21 XXXIV |         szép asszony? A mennydörgő ég odafenn, s ez a jégpokol
22 XLII  |        Pedig milyen szép derült az ég.~És neki már holnap meg