Fezejet

 1 XII   |        kacagva káromkodék.~– Ah, átkozott vad-angyal! Minő csélcsapság!~
 2 XIII  |         a leghízelgőbb az, hogy „átkozott kujon!”.~A közeledő csoport
 3 XVI   |        Korponay Jankó. Hiszen te átkozott derék fickó vagy! Hej, hogy
 4 XIX   |      ordítva torkaszakadtából:~– Átkozott legyen az az asszony, aki
 5 XIX   |   könnyeitől fulladozó hangon:~– Átkozott az átkozottak kőzött! Kerítőné!
 6 XIX   |         kéjhölgy, áruló a neved, átkozott vagy az átkozottak között!~–
 7 XXIV  |        amíg eléred.~– Nem lövök! Átkozott legyen a szerszámod! Nem
 8 XXVI  |        az ember az időt ebben az átkozott fészekben? Mi van itt valami
 9 XXVII |          ment ki: a gyaloghintók átkozott hírben állottak most; nem
10 XXVIII|   visszasrófolom a helyére.~– Ön átkozott élces, uram!~– Arra nekünk
11 XXVIII| szerencsétlenségbe került: az az átkozott raport elfoglalta a figyelmét;
12 XXIX  |           Ott van a pokolban, az átkozott lyukas hidatokon. Beleesett
13 XXIX  |          borra ser – sohasem”.~– Átkozott rossz vinkó! – mondá rá,
14 XXIX  |   Költöttem; de ha nem ébredt.~– Átkozott máslása! Hogy elaludtam
15 XXX   |       allegált a lovag. – Azt az átkozott zsivány figuráját tette
16 XXXI  |         kell rostokolnom ezen az átkozott vártán, hogy el ne lopják
17 XXXII |     nyakát ebben a kertben az az átkozott, méregszőrű féreg.~Nem hallott
18 XXXIII|     ráismer. – Ide mert jönni az átkozott! A „lőcsei fehér asszony”! –
19 XXXIII|       Igazán megbántad, hogy oly átkozott árulást követtél el?~– Az
20 XL    | visszavette volna. ha lehetne. – Átkozott szó volt ez.~Az ország zászlósura
21 XLI   |       nem adod váltságul!”~Az az átkozott árny úgy suttogott, úgy
22 XLII  |       pedig teneked valaha az az átkozott gondolat támadna a lelkedben,