Fezejet

 1 VIII  |  megmondtam. Másodbíró úr, hajtsa végre a parancsot. – Fabriczius
 2 XIV   |          megszállja a kapu alját. Végre azonban utoléri a nagy veszedelme;
 3 XV    |          hogy hol van Belleville, végre egy, a városból érkező tiszt
 4 XV    |        fel a kegyes szívek, mikor végre odább vitte őket az… bizony
 5 XV    |            Zabeyer tisztelendő úr végre hozzájuthatott, hogy az
 6 XVI   |      Disputáltunk jobbra-balra; ő végre is minden pontra azt mondta,
 7 XVI   |          Óh a szívem! – ordít fel végre fájdalmasan, s öklének egész
 8 XVII  |   különösen, hogy hajthatta volna végre egy nő az árulást ott, azon
 9 XXII  |        fej rázkódik a dühtől, míg végre éktelen haraggal tör ki
10 XXII  |           szívtelenségével hajtja végre tervét. Nem szól, csak tesz.
11 XXIV  |     időkre. Majd elmúlik a harag.~Végre kihullott a kezéből a toll,
12 XXIV  |           mert senki hozzányúlni.~Végre maga Miklós lépett oda a
13 XXVIII|           Korponayné javára vált. Végre Eleonóra császárné azzal
14 XXVIII|          visz olyan nagy sietve?”~Végre hát a repülő híd kötele
15 XXIX  |      ennél merészebb megbízást is végre. Emlékezzél csak a lőcsei
16 XXXI  |         mint a veszett csikó, míg végre rátalál a karmazsinpiros
17 XXXI  | ellenfélre, akit le ne gyűrjön, s végre vágyat kap egymással szembekerülni,
18 XXXV  |           tárgyakra mutatott, míg végre gyermeke halovány arcán
19 XXXVI |     mégsem akart meglágyulni, hát végre is kénytelen volt az asszony
20 XL    |       vitte. S én ezt a feladatot végre is hajtottam.~– Igaz biz
21 XLI   |     kisfiamnak vidd ezt a csókot.~Végre tehát Pelargus is megérte,