Fezejet

 1 VI   | káromkodj, mert megbírságolnak – suttogá a háta mögül Wencezlauz
 2 X    |       nagy emberré kell lenni? – suttogá forró lihegéssel. – Hatalmas
 3 XIV  |            Valami kaland volt! – suttogá Korponay. – Va! Farceur!
 4 XVIII|    valami dobajt a föld alatt? – suttogá nejéhez.~– A patkányok nyugtalankodnak –
 5 XXIII|    Csodák történnek a világon! – suttogá elámulva a nő.~– Kell, hogy
 6 XXIV |   lesztek, akkor nem megyek el – suttogá a fülébe.~– Én nem eresztelek
 7 XXIV |       légy te nekem jó kisfiam – suttogá Zsófia.~– Az leszek, anyácskám.
 8 XXIV |         az imádságos könyvemet – suttogá Zsófia.~Abból még kitelt
 9 XXIV |             Ne félj, anyácskám – suttogá a gyermek, mikor a cseléd
10 XXV  |         Jöjjön csak méltóságod – suttogá az eddigitől egészen elütő,
11 XXX  |         rá?~– Hát hallja az úr – suttogá a kocsmáros –, megmondom
12 XXXI |    özvegy ember lett.~– Ugyan? – suttogá Juliánna; egyszerre átmelegült
13 XXXIV|          gyújtani a gyertyákat – suttogá valaki a sötétben.~Erre
14 XXXIV|            Nem! Hanem a leánya – suttogá fuldokló hangon a megérkezett,
15 XXXIV|         borultak.~– Elvállalom – suttogá Juliánna.~– Akkor készen
16 XXXV |      tudtam jutni kegyelmedhez – suttogá az asszony.~– Mi hozza ide
17 XXXV |      kísértetei már hazatértek – suttogá a lángba borult könyvre
18 XXXV |         többet ismer kegyelmed – suttogá a férfi.~– Azt fogom legféltőbben
19 XXXIX|         Juliánna alig hallhatóan suttogá:~– Én az urammal fogok menni.
20 XLI  |      szentem!”~– Ne időzz itt! – suttogá Juliánna –, mert mindkettőnket
21 XLII |          Fiacskám! Jövök már!” – suttogá az asszony; valami villámlott